Levélírónk 3,5 éves kisfia 3 hete jár óvodába, de a beszoktatás nem megy zökkenõ mentesen. Szemmel láthatóan nem nyit kortársai felé, úgy tûnik, mintha félne tõlük, ill. haragudna rájuk. Az óvoda ellen reggelente tiltakozik, ám a pedagógusok elmondása alapján néhány perc után megnyugszik és megbékél helyzetével.
Kedves Óvónõ! 3,5 éves kisfiam óvodai beszoktatásával kapcsolatban szeretném a segítségét kérni. Kisfiam 3 hete kezdte az óvodát. Tudni kell róla, hogy nagyon félénk kisfiúm aki pici kora óta nem szeret hasonló korú gyerekek között lenni, szinte fél tõlük. Az elsõ 4 napon nem volt semmi gond, de utána minden nap sírással kezdõdik. Ahogy reggel felébred, már sír, hogy nem akar oviba menni, és sírva kér, hogy ne hagyjam ott. A csoportszoba elõtt annyira kapaszkodik belém, hogy alig tudom átadni az óvónõnek. Az óvónõk elmondása szerint 5 perc alatt meg lehet nyugtatni, eszik, iszik, alszik, nincs vele gond. Ha megyünk hazafelé már kezdi az alkudozást, hogy másnap ne menjünk oviba. Azt mondja, hogy nem szereti a kisgyerekeket és nem szeret ott lenni. Egyenlõre elég passzív, szemlélõdik, nem kapcsolódik be a programokba. Ha kérdezem az óvodáról, akkor nem akar beszélni róla, így nem igazán tudom mit csinál, játszik-e valakivel. Mi a teendõ ilyenkor próbáljak érdeklõdni tõle, hogy mi történt az óvodában vagy hagyjam békén? Itthoni viselkedése is megváltozott, gyakorlatilag ahogy hazaérünk már hisztizik mindenért. Azt mondja, hogy õ kidobja a kukába a kisfiúkat és a kislányokat. Ezek a dolgok kissé megrémísztenek. Tudom, hogy a beszoktatás elején vagyunk még, de normálisnak tekinthetõ ez a viselkedés? Mit tudok tenni, hogy megkönnyítsem a helyzetét? Elõre is köszönöm a választ. Egy aggódó anyuka.
Válasz:
Kedves aggódó Anyuka!
Úgy vélem, nincs oka aggodalomra! A 3 éves gyermek életkorából adódóan felnõtt centrikus. Ez azt jelenti, hogy míg kortársaitól többnyire idegenkedik, addig sokkal jobban odafordul a felnõttek felé. Õk adnak számára testi-lelki biztonságot.
Ám nem csak a felnõtt centrikusságban, de a játéktevékenységeikben fellelhetõ társas kapcsolataikban is különböznek egymástól a kisebbek és a nagyobbak. A kisgyermekkori egyedül játszás, külön játszás szintjeirõl lassan eljut a párhuzamos szemlélõdésig, párhuzamos utánzásig (ez 2-3. életévre jellemzõ), majd fokozatosan nyit kortársai irányába. Eleinte ritkábban, késõbb egyre gyakrabban kapcsolódik be mások játékába (közeledõ-kapcsolódó játék), míg óvodáskor derekára markánsan kialakul az együtt játszás. Ennek a folyamatnak a gyorsasága egyénenként és személyiségenként eltérõ lehet, nyilván egy nyitottabb, bátrabb kisgyermek, aki már megjárta a bölcsõdét is, sokkal könnyebben be tud simulni társai közé, mint az a kicsi, aki természetébõl fakadóan visszahúzódóbb és/vagy nem volt bölcsõdés sem.
Ne aggódjon tehát, nincs miért! Az, hogy kisfia jelenleg „haragszik“ kortársaira és legszívesebben egytõl-egyig „kidobná õket a kukába“, nem azt jelenti, hogy bármi gond is lenne vele. Egyszerûen csak jelenleg ezen az érettségi szinten van, ám hamarosan nyitni fog a kis társai felé is. Addig is legyen türelemmel!
