Többek között ezt és még sok egyéb „problémát“ megfogalmaztak Levélírónk 3,5 éves gyermekérõl az óvónõi. Aggodalmukat fejezték ki, hogy a kislány nem tud hátrafelé, ill. tyúklépésben járni sem, repülõ labdát elkapni, stb. Az anyuka már kezd kétségbeesni...
Kedves Óvónõ!
Kislányom 3 és fél éves , kis-nagy, vegyes csoportba jár az óvódában. 4 hónapja járt óvódába, amikor az óvónénik behívtak egy fogadó órára, ahol elmondták, hogy kislányom nem vette fel az óvodai szokásokat, sokat játszik egyedül, kérdésekre nem adekvát választ ad, beszédértési problémákat mutat, befelé fordulásból nehéz kibillenteni. Nagyon megijedtem, mert otthon egyáltalán nem így viselkedik. Barátságos, közvetlen, beszélgetünk, szívesen kezdeményez játékot. A családban senki nem ismert rá arra a leírásra, amit az óvónénik írtak. Sõt, amikor idegenek, vendégek jönnek, rövid idõn belül oldódik. Elvittem nevelési tanácsadóba, pszichológushoz, összesen kétszer kellett vinnem. Azt mondta a pszichológus, hogy nincs semmi baja, nem tapasztalt nála beszédértési problémát, meg lehet nyugtatni, ha hisztizik. Beszélgettek az oviról is, a pszichológus szerint mindazt, amit kettesben megkap figyelmet, azt az óvodában nem. Kezdtem megnyugodni, de megkaptam a kislányom mozgásszûrésérõl készült véleményt. Problémás területként jelölték meg a hátrafelé járást, páros lábbal ugrálást haladással, tyúklépést, labdába rúgást, egy lábon állást, futást és lépcsõzést. Kisebb mértékû eltérés tapasztalható: kúszás, mászás, járás elõre, repülõ labda elkapása, visszadobása, talicska, szökdelés helyben páros lábon. Speciális mozgásfejlesztést javasolnak. Valóban probléma lehet, ha ezeket egy 3 és fél éves gyermek nem tudja tökéletesen végrehajtani? Otthon kipróbáltuk a hátrafelé járást,egy lábon állást mindkét lábbal, futást és én nem láttam semmilyen furcsát a mozgásában. Kúszik, mászik, normálisan jár, tud ugrálni, a labdát idõnként elkapja. Az igaz, hogy a lépcsõn lefelé még nem váltott lábbal közlekedik, de felfelé 2 éves korától igen, és mostanában már egyszer-kétszer elõfordult, hogy lefelé is próbált. Természetesen elviszem foglalkozásra. Kétségbe kell esnem, hogy az óvónõk ennyi problémát látnak rajta és én ebbõl semmit nem vettem észre? Tény, hogy idõnként hisztis, akaratos, de szerintem ez életkorából is fakad. Érdemes lenne óvodát váltanunk? Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Bevallom, döbbenten állok az Ön által említett „problémák“ elõtt. Döbbenten, mert jó pár olyan gyakorlatot említettek az óvónõk, amit véletlenül sem lehet elvárni egy 3-4 éves, kiscsoportos gyermektõl, valamint azért, mert néhány hónapnyi megfigyelés nyomán ilyen sommás, kategorikus „szakvéleményt“ állítanak ki egy (akkor még beszoktatás alatt álló) kiscsoportosról. Óvodapedagógus-fejlesztõpedagógusként állíthatom, hogy egyebek mellett sem a tyúklépés, sem a talicskázás, de még a hátrafelé járás sem tartozik a kiscsoportos mozgásanyagba. Már csak azért sem, mert ebben az életkorban még nem az egyensúlyfejlesztésre, sokkal inkább az alapvetõ mozgásformákra, ill. a szem-kéz koordináció megalapozására helyezõdik a fõ hangsúly. A beszédértési „problémák“ levele alapján szintén nem állják meg a helyüket...
Összefoglalván: nem érzem úgy, hogy Önnek bármi miatt is meg kellene ijednie. Ha hasznosnak látja, nyugodtan járjanak mozgásfejlesztésre, ez minden gyermekre jó hatással van, függetlenül attól, hogy szükséges-e neki célirányos fejlesztés. Az óvodaváltáson pedig, ha az óvónõk hozzáállása semmit nem változik, érdemes elgondolkodni.
