Kérdezni szeretnék

Minden nap zokog az oviban (2011-11-28 10:50:13)

beszoktatás

Gabriella 5 éves kisfia január óta jár óvodába, szeptemberben pedig új óvónőt kapott. Októbertől kezdődően bepisil éjszakánként, láthatóan szorong, ha óvodába kell mennie. Az egyik szülő fültanúja volt az óvó néni egyik hangos kirohanásának, ami óta a kisfiú teljesen összetört lelkileg.

Kedves Óvónő!
Kisfiam 5 éves, ez év január óta jár óvodába Magyarországon. Előtte külföldön éltünk, ott 3 hónapig járt angol nyelvü óvodába. Ott a beilleszkedés nem okozott gondot, első napon sírt, utána nagyon jól vette az akadályokat, imádta, még a nyelvi nehézségek sem vették kedvét. Ő egyébként teljesen magyar anyanyelvü, mindketten magyarok vagyunk az édesapjával. Itthon sem volt gond, nagyon hamar beilleszkedett, vidáman, boldogan mentünk minden nap oviba. A gyerekek szeretik, nagyon kedves, nyitott gyerek. Most szeptemberben új óvónénit kapott, de az egyik maradt a régi. Október elejétől előfordultak éjszakai bepisilések, holott soha nem volt előtte ilyen gondunk. Kivizsgáltattuk, minden eredménye negatív, pszichés eredetü valószínüleg. Itthon nem történt változás, a kistestvér immár 20 hónapos, nem hinném, hogy ez az oka. Nagyon szeretik egymást, soha semmilyen nagyobb féltékenységi probléma nem fordult elő. Múlt héten fotózás volt az óvodában, és az új óvónéni rákiabált a fiamra, aki heves sírógörcsben tört ki. Ezt egy anyukától tudom, aki jelen volt a fotózáson.Ettől a naptól kezdve a kisfiam minden nap zokog, hogy nem akar óvodába menni. Már mindkét óvónővel beszéltem, a kisfiammal is számtalanszor végigbeszéltük a szituációt, mégsem oldódik a feszültség benne. Teljesen tanácstalan vagyok, sőt elkeseredett, szeretném visszakapni a vidám, önfeledt, mosolygós gyermekemet, aki imádott óvodába menni. Félek, hogy ez nem átmeneti állapot, ma már szabályosan be kellett rángatni a terembe. Nem hiszem, hogy ez lenne a jó megoldás. Kérem, segítsen. Köszönettel
Gabriella

Óvoda-nyitogató

Válasz:

Kedves Gabriella!

Valóban nem a terembe rángatás a megoldás, hanem a szorongások okának a kiderítése és oldása. Elképzelhető, hogy az új óvónő személye és talán nem kifejezetten türelmes attitűdje okozza a problémát. Örültem volna, ha az óvónőkkel való beszélgetésről, az ott elhangzottakról részletesen beszámolt volna, hiszen ez közelebb vihetett volna minket a megoldáshoz. Enélkül sajnos csak vázlatos tanácsot tudok adni, de bízom benne, hogy ez is a segítségére lesz.
Mondja el az óvónőknek, hogy kisfiát mennyire megviseli lelkileg, ha türelmetlenül, netán emelt hangon szólnak hozzá. Nem csoda, hogy az ominózus fotózás nyomán is bebújt csigaházába, ahonnan erőnek erejével nem, csak sok-sok türelemmel lehet előcsalogatni. Türelemmel és szeretettel. Kérje ebben az óvónők érdemi támogatását. Felmerül hát a kérdés: hogyan tovább? Javaslom, kezdjék teljesen elölről a beszoktatást. Reggelente maradjon ott a folyosón, ahonnan ha háttérből is, de érzelmi támaszt nyújthat kisfiának. Amint helyre billen lelki egyensúlya, akkor egyre hosszabb időre eltávozhat, míg végül ebédig, illetve délutánig is bátran otthagyhatja majd. Hangsúlyozom, mindehhez nagyon fontos az új óvónő szeretetteljes, türelmes hozzáállása is, feltétlenül kérje együttműködését!

Üdvözlettel: az Óvónő