Kisfiam, Peti április végén lesz 3 éves. Február/márciustól szeretném õt közösségbe vinni. Tavaly úgy gondoltam, hogy nem adom õt bölcsibe (mondván: ott biztosdan nem foglalkoznak annyit velük), és sikerült is egy olyan ovit találnunk, ahová januártól ún: minicsoportba felvették, csupa vele hasonló korú, 3 évet még be nem töltött csöppség közé. Most viszont azt gondolom, hogy talán jobban járna, ha bölcsibe adnám, ugyanis az óvodával kapcsolatban dolog miatt bizonytalan vagyok van:
1)Az biztos, hogy februárra még nem lesz teljesen szobatiszta, bár nappalra már 2 éves kora óta szobatiszta, de kakilni csak este a pelusba hajlandó és alváshoz is szükséges a pelus, bár idõnként száraz marad. Ezért nem szeretném sem az õ sem a saját napjaimat a szobatisztaság "erõltetésével" megkeseríteni.
2) Az oviban délelõtt 22-25 gyerekkel 1 óvónõ foglalkozik, bár ehhez a minicsoporthoz 2 helyett 3 dadust sikerült beosztani, mégis úgy érzem, hogy ez túl nagy létszám.
Van a közelünkben egy bölcsi (alapítványi), ahol 8-10 gyermekkel 2 gondozónõ van, 1,5 éves kortól veszik fel a kicsiket és nagyon,jónak tûnik.
De nem tudom mégis mi lenne jobb Petinek, a kisebb létszámú bölcsi, ahol talán több figyelmet kaphat, de nála kisebb gyerekekkel van, vagy a nagyobb létszámú ovi,hiszen elõbb-utóbb úgyis meg kell szoknia, hogy nem csak rá figyelnek, viszont talán többet "foglalkoznak" (festés, ragasztás... stb.) velük és a többi gyerek jobban inspirálja?
Szíves válaszát elõre is köszönöm: ANDREA
Válasz:
Kedves Andrea!
Kérdésére szívesen elmondom véleményem, ám a döntés természetesen az Ön kezében van.. Én mindenképpen az óvoda mellett maradnék, melyet kérdéseihez kapcsolódva a következõkkel indokolok:
1) Az óvodaérettség feltétele a nappali szobatisztaság, az esti pelenkába kakilás és az éjszakai pelenka használata ezt mit sem befolyásolja. (Javaslom egyébként korábbi, szobatisztasággal kapcsolatos leveleim átolvasását, nem egy "pelenkába-kakilós" kérdésben adtam már tanácsokat, melyek Peti számára is hasznosak lehetnek.) A szobatisztaság kérdését erõltetni valóban nem szabad, ám dícsérettel, állandó motiválással buzdítani a cél elérésében mindenképpen ajánlatos.
2) Mint Ön is említette, az oviban az óvónõ mellett több dadus is foglalkozik a gyerekekkel. Úgy gondolom, hogy így a 20 fölötti létszám esetében sem jut egy-egy felnõttre sokkal több gyerek, mint a magánbölcsiben. Azt a mellékesnek egyáltalán nem tekinthetõ tényt pedig ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy óvodapedagógus tudatos pedagógiai, nevelõ munkája és egy egészségügyi végzettségû gondozónõ munkája nem azonos. Míg elõbbi munkája már elsõsorban nevelõ-oktató, utóbbié csupán a gondozási teendõket foglalja magában.
A csoporttársak életkora szempontjából is hasznosabb lenne, ha kisfia korához igazodva inkább oviba járna, a gyorsabb ütemû fejlõdés így ugyanis sokkal inkább garantált.
Végül szeretnék szólni az új közösségbe való beilleszkedés nehézségeirõl is. Míg a magánbölcsi után újabb, óvodai közösségbe kellene ismételten beilleszkednie Petinek, addig az ovinál, feltételezem, hogy ugyanebben a csoportban folytatná további óvodai éveit is.
Úgy gondolom, hogy a fent említett szempontokat érdemes lenne alaposan átgondolni, így talán könnyebb lesz felelõsséggel dönteni.
