Kérdezni szeretnék

Kérdés: (2003-05-13 12:05:29)

Tiszztelt Óvónő!

Kisfiam, Peti április végén lesz 3 éves. Február/márciustól szeretném őt közösségbe vinni. Tavaly úgy gondoltam, hogy nem adom őt bölcsibe (mondván: ott biztosdan nem foglalkoznak annyit velük), és sikerült is egy olyan ovit találnunk, ahová januártól ún: minicsoportba felvették, csupa vele hasonló korú, 3 évet még be nem töltött csöppség közé. Most viszont azt gondolom, hogy talán jobban járna, ha bölcsibe adnám, ugyanis az óvodával kapcsolatban dolog miatt bizonytalan vagyok van:
1)Az biztos, hogy februárra még nem lesz teljesen szobatiszta, bár nappalra már 2 éves kora óta szobatiszta, de kakilni csak este a pelusba hajlandó és alváshoz is szükséges a pelus, bár időnként száraz marad. Ezért nem szeretném sem az ő sem a saját napjaimat a szobatisztaság "erőltetésével" megkeseríteni.
2) Az oviban délelőtt 22-25 gyerekkel 1 óvónő foglalkozik, bár ehhez a minicsoporthoz 2 helyett 3 dadust sikerült beosztani, mégis úgy érzem, hogy ez túl nagy létszám.
Van a közelünkben egy bölcsi (alapítványi), ahol 8-10 gyermekkel 2 gondozónő van, 1,5 éves kortól veszik fel a kicsiket és nagyon,jónak tűnik.
De nem tudom mégis mi lenne jobb Petinek, a kisebb létszámú bölcsi, ahol talán több figyelmet kaphat, de nála kisebb gyerekekkel van, vagy a nagyobb létszámú ovi,hiszen előbb-utóbb úgyis meg kell szoknia, hogy nem csak rá figyelnek, viszont talán többet "foglalkoznak" (festés, ragasztás... stb.) velük és a többi gyerek jobban inspirálja?
Szíves válaszát előre is köszönöm: ANDREA

Válasz:

Kedves Andrea!

Kérdésére szívesen elmondom véleményem, ám a döntés természetesen az Ön kezében van.. Én mindenképpen az óvoda mellett maradnék, melyet kérdéseihez kapcsolódva a következőkkel indokolok:
1) Az óvodaérettség feltétele a nappali szobatisztaság, az esti pelenkába kakilás és az éjszakai pelenka használata ezt mit sem befolyásolja. (Javaslom egyébként korábbi, szobatisztasággal kapcsolatos leveleim átolvasását, nem egy "pelenkába-kakilós" kérdésben adtam már tanácsokat, melyek Peti számára is hasznosak lehetnek.) A szobatisztaság kérdését erőltetni valóban nem szabad, ám dícsérettel, állandó motiválással buzdítani a cél elérésében mindenképpen ajánlatos.
2) Mint Ön is említette, az oviban az óvónő mellett több dadus is foglalkozik a gyerekekkel. Úgy gondolom, hogy így a 20 fölötti létszám esetében sem jut egy-egy felnőttre sokkal több gyerek, mint a magánbölcsiben. Azt a mellékesnek egyáltalán nem tekinthető tényt pedig ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy óvodapedagógus tudatos pedagógiai, nevelő munkája és egy egészségügyi végzettségű gondozónő munkája nem azonos. Míg előbbi munkája már elsősorban nevelő-oktató, utóbbié csupán a gondozási teendőket foglalja magában.
A csoporttársak életkora szempontjából is hasznosabb lenne, ha kisfia korához igazodva inkább oviba járna, a gyorsabb ütemű fejlődés így ugyanis sokkal inkább garantált.
Végül szeretnék szólni az új közösségbe való beilleszkedés nehézségeiről is. Míg a magánbölcsi után újabb, óvodai közösségbe kellene ismételten beilleszkednie Petinek, addig az ovinál, feltételezem, hogy ugyanebben a csoportban folytatná további óvodai éveit is.
Úgy gondolom, hogy a fent említett szempontokat érdemes lenne alaposan átgondolni, így talán könnyebb lesz felelősséggel dönteni.