„Ön mit tenne az én helyemben?“ kérdezi kétségbeesve egy édesanya, akinek 4 éves kislánya, -korábbi megrázkódtatása miatt-, mára szorongó, óvodát csak eltûrõ gyermekké vált. Az óvónõk ugyanis, - szájhipotóniáját elbagatellizálva, - elhatározták, hogy erõszakkal megtanítják rágni, szilárd ételt fogyasztani.
Krízishelyzet...
Kislányom novemberben lesz 4 éves és még NEM HARAP/RÁG, NEM eszik SZILÁRD ÉTELT! :((
Anamnézis:8 hónapos korában Dévény Anna-féle mozgásfejlesztésre kezdtünk el járni fele,mert szerintünk - a védõnénink és a gyerekorvos szerint NEM! - lényeges mozgásbeli elmaradásai voltak a kortársaihoz képest(nem tudott a hasáról a hátára és onnan visszafordulni)=a háttér okaként test-szerte fennálló laza izomzatot említettek; de a születése óta fennálló küzdelmes=sírós,elutasítós, idegileg kimerítõ étkezési/hozzátáplálási, s emiatt kis súlygyarapodással járó tüneteinkre Csak 20 hónaposan kaptunk egy feltételezést, miszerint ez is a szájkörüli-, és a rágóizmokat is érintõ "szájhipotónia" tünete:((
A kislány 20 hónaposan bölcsõdébe került - szükséges munkavállalásom miatt;nagyon szerette a közösséget, hamar kitûnt az intelligenciájával, 45 perces kitartó figyelmével, dallam- ,mondókamemoritereivel és választékos szóhasználatú beszédjével...Az étkeztetési gondunkat elõször próbálták elbagatelizálni, aztán rájöttek, hogy Mit is jelent? ez a hétköznapokban és együttmûködésre találtunk..
PROBLÉMA:Idén áprilistól óvodába kezdtünk el járni=nagyon várta, nagyon BÜSZKE volt rá, hogy Õ már "nagy óvodás!"...csak aztán a 23 éve pályán levõ és NAAGGYYOONN HATÁROZOTT karakterû óvónénink úgy gondolta a vátóóvónénivel, majd a dadussal és végül a vezetõóvónénivel karöltve, hogy - idézem - "BETÖRIK" az én gyermekem=mert CSAK MAKACS! és KÖZÖS RÁHATÁSSAL MEGPRÓBÁLTÁK MEGETETNI!!! A közel 10 perces tortúra végén pedig behívattak telefonon az óvodába és közölték, hogy "akadályba/hisztibe, makacsságba ütköztek...S ami a legszebb az egészben, hogy azóta az én Büszke óvodás kislányom egy SZORONGÓ, az ÓVODÁT NEM szeretõ - mivel okos, így elfogadja, hogy Anyának/Apának dolgoznia kell... - CSAK ELVISELÕ gyermek lett...:(((
Jelenleg: én is szorongok, mert a tortúrát követõen,nem igazán jó a kapcsolatunk az óvónéninkkel=személyesen közölte Velem és a vez.óvónõvel is, hogy neki PROBLÉMÁT jelent az én gyermekem etetése(+ az intelligenciája, mert mindenre van kész észérve:egy felmérés szerint a gondolkodása már 5,5 éves szinten van...), így igen hosszú "nyáriszünet"=kihagyás után kezdjük most el az óvodát holnap reggel...SAJNOS u.abban a csoportban és óvónénivel, mert sajnos a túljelentkezés és betelített magas csoportlétszámok miatt azt sem tudtam elérni a vez.óvónõnél, hogy legalább egy másik csoportba mehessünk át...((
A kérdésem egyszerû:Mit tehetünk/tehetek,Ön/Önök mit tennének a helyemben,hogy a gyermeknek Boldogabb Óvodáskora lehessen?
A választ köszönve: egy Aggódó Anyuka
Válasz:
Kedves Levélíró!
Mit tennék az Ön helyében? Minden bizonnyal óvodát váltanék és olyan helyre vinném gyermekemet, ahol kellõ empátiával és toleranciával kezelik a betegségét.
A pedagógusok a gyermek óvodai felvétele idején is tisztában voltak betegségével, és ezt elfogadva vállalták, hogy gyermekének biztosítani fogják az egészséges testi-lelki fejlõdéshez szükséges feltételeket. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az ételt számára fogyasztható formában tálalják neki, azt meg pláne, hogy ne akarják erõszakkal „kigyógyítani“ a betegségbõl.
Ha az intézményváltás semmiképpen sem kivitelezhetõ, üljön le a vezetõvel és kérje (ha kell, akár írásban) segítõ támogatását az ügyben. Tekintettel arra, hogy a csoportos óvónõnek, mint írja, „problémát jelent“ kislánya etetése, kérjen a vezetõtõl konkrét megoldást erre vonatkozóan. Elképzelhetõ, hogy egyéb alternatíva híján most õ maga lesz kénytelen javasolni a csoportváltást.
Jó egészséget és az eddiginél boldogabb óvodai éveket kívánok gyermekének!
