 |
gyermeki félelmek
Kérdezni szeretnék
Kedves Ovónő!
Nekem egy olyan problémám van, hogy külföldön élünk, mivel sem a férjemnek sem pedig nekem nincsenek szüleink, így 13hónapos kisfiúnk mellé kerestünk 5 hónapja egy babysittert hogy néha mi is ki tudjunk mozdulni .A problèma az hogy megfigyeltem , azokon a napokon amikor jön a babysitter , mindig felébred éjjel , hozzáteszem 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát este 9-reggel 8-ig!Nem tudom ennek mi lehet az oka , hiszen látom hogy a gyerek nagyon szereti a babysittert és viszont! Nem jàtszanak olyant sem amitől esetleg megijedhet, márpedig ő sírva èbred mintha valami baj lenne!A gond csak az hogy már lassan nem merünk elmenni itthonról este ,mert félek hogy éjjel felébred a gyerek, legutóbb 2 órát is fenn volt éjszaka!Esetleg tudna tanácsot adni hogy mit tegyek/tegyünk másképp?
Köszönöm vàlaszát!
Niki
Válasz >>>
Kedves óvónő!
Elkeseredettségemben találtam rá az oldalra, aminek meg is örültem, hisz segítségre lenne szükségem, vagy csak egy jó tanácsra.
Kisfiam decemberben töltötte be a második életévét, és azóta számomra kezelhetetlen szituációk sorozatát kell átélnem.
Egy konkrét esetről lenne most szó, a hétvégén ausztriában voltunk egy hosszú hétvégén. Amint a szállodába értünk, az én fiam rázenditett, hogy HAZA MEGYÜNK. Először nem vettem róla tudomást, gondoltam majd elfelejti. De sajnos nem úgy volt. a vacsoránál hangosan kiabálta e bűvős mondatot, éjjel 2 órakkor felsirt, és ordította hogy hazamegyünk, ez 4 óráig tartott, majd másnap ezzel ébredt, és egész nap ezt hajtogatta. Aktív programot szerveztünk neki, a szánkózástól kezdve, a játszótérig, csak róla szólt az egész nap, de semmi nem volt jó, haza akart menni. Nem hatott rá sem az igéret, sem a szép szó, így egy nappal előbb a tervezettnél hazajöttünk, mert ez már nem arról szólt, hogy jólérezzük magunkat, hanem a folyamatos kűzdelemről.
A kérdésem az lenne, ilyenkor mi a helyes döntés, hagyjak teret a gyerek akaratának, vagy küzdjünk a végtelenségig a saját akaratunkért?
Válaszát köszönöm!
Válasz >>>
Kedves Ovono!
Kisfiam 2 es fel eves, es az utobbi idoben nagyon fel az eros zajoktol. Pici baba koraban a hajszaritora aludt el sokszor, most pedig a hajat nem szabad szaritani, par napja meg a botmixertol is fel, mikor a gyumolcsot pepesitem. A szomszedban lakasfelujitas van es furasok, amitol teljesen lemered( majd kezd sirni), a sarkara all es ugy totyog, a kezebe nem lehet semmit ilyenkor adni, nem nagyon lehet a figyelmet elvonni, csak a furasra koncentral, pedig neha alig hallszik, most mar attol is megijed, ha a szomszedban valamit elmozditanak. Vigasztaljuk es a figyelmet is probaljuk elterelni, de latszik, hogy nagyon fel, mit lehet tenni, sokan mondjak, hogy majd kinovi? Elore is koszonom valaszat.
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Kisfiam októberben kezdte el az óvodát. A beszoktatás teljesen zökkenőmentes volt, nagyon könnyen beszokott, minden reggel vígan ment óvodába. December közepén azonban véletlenül eltört az oviban egy pohár, amitől ő nagyon megijedt(az óvónők nagyon jól és kedvesen kezelték a dolgot), azóta minden reggel sírdogál induláskor és fél egy csomó dologtól, amit az oviban csinálnak(ebédelés, öltözködés stb)Az óvónők szerint az oviban együttműködő, játszik, társai vannak, itthon viszont nagyon nehezen indul a nap, sokszor mondja, hogy nem szeret oviba járni. Ön szerint mi tévők legyünk, hogyan tudnánk segíteni neki?
Köszönettel
Válasz >>>
Jó Napot!
Márk Kisfiam 3 és fél éves, szeptemnbertől óvodás. Apukája most külföldön dolgozik és decembertől áprilisig nem jön haza. Már ez is megviselte, mert érzékeny Kisfiú. De mostanában elkezdett félni a hangos játékoktól, sírva fakad, leizzad, remeg. Félek megijesztették az oviba, mert bemenni nem akar, mintha nem szeretne járni. De ha ott van akkor már bemegy. Pár napja nem alszik el sötétbe. Teljesen össze vagyok omolva, mi lehet a baj. Papáéknál volt egy villogó labda amitől félt, eltették, majd a papa elővette és azóta retteg. Nem értem miért vette elő, én felöltöztettem a Kisfiam és "kiemeltem" a helyzetből ahogy tanácsolták. Azóta többet verekszik, mintha nem találná önmagát. Fél a hangos játékoktól, a sötétbe, fél ha este becsukom az ajtót, verekszik. Nem értem mi válthatta ezt ki nála. Kérem segítsen, mert Férjem külföldön, én vagyok vele itthon egyedül és annyira szeretnék rajta segíteni.
Üdvözlettel: Tímea
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő. Ildikó vagyok. Kislányom 2,5 éves, kisfiam 8 hónapos Van egy kis "gondunk" Grétivel és lassan megy oviba, úgyhogy egy picit aggódok. Az a helyzet, hogy fél a vele egykorú gyerekektől. A nagyobbakkal és felnőttekkel nagyon jól elvan, de az ő korosztályát egyszerűen nem tudja elviselni...
Kb. egy éves koráig városban laktunk, szinte minden nap játszótéren voltunk, ezután kiköltöztünk a kisvárosba, a háznál volt mit csinálni, de azért szakítottunk időt arra, hogy gyerekek között legyen, igaz nem túl gyakran... 2, és 3,5 éves unokatesói vannak, fiúk, a kisebb elég durva régebben amikor pici volt (a fiú) nekiment Grétinek, én mintha onnantól kezdve látnám ezt a félelmet, csakhát az a baj, hogy nem csak tőle, hanem minden kisgyerektől "tart". Próbálok mostmár összejárni az ő korosztálybeli gyerekekkel, hogy szokja őket, de rajtam csüng állandóan, nem megy velük játszani. Mit csináljak? Az még azért hozzátartozik, hogy a kezdetektől egyedül vagyok vele napközben, a nagyszülők nem igazán érnek rá, hogy elvigyék, foglalkozzanak vele, hogy egy kicsit szokja, hogy nem vagyok mindig vele, apukája pedig napközben dolgozik.... Próbálom nyugtatni őt, hogy ezek a gyerekek szeretik őt, nem akarják bántani csak játszani szeretnének vele.... még azt tartom érdekesnek, hogy várja ezeket a találkozásokat, rengeteget emlegeti előtte is, utána is, amikor meg ott az alkalom leblokkol és kiborul.... sír zaklatottan és haza akar menni. 1-2 alkalommal sikerült elterelni a figyelmét és elkerülni a kiborulást, de nem mindig....utána általában megnyugszik és elvan, de ha közelít egy gyerek ugrik rám, rémülten keres.....Mit tegyek?
Válasz >>>
Féltékenység....
Üdvözlöm, kislányom két és fél éves, kisfiam 8 hónapos.
Először is azzal kezdeném, hogy kisfiam születése előtt kislányommal nem túl gyakran jártunk közösségbe, ha sikerült, Ő akkor is félénk visszahúzódó volt, egy idő után (kb. fél óra) feloldódott, de nélkülem nem maradt együtt a gyerekekkel. Jó idő esetén játszótérre igyekeztem mindig vinni, ott egy ideig csak figyelte a gyerekeket, majd közéjük is csücsült a homokozóba, persze a tisztes távolságot megtartva.... A nagyobb gyerekekkel és felnőttekkel nagyon jól elvan. Megszületett a kistesó, felborult a rendszer, ennek ellenére igyekeztünk rengeteg figyelmet fordítani rá, apuka hazajött munkából egyikőnk csak a hölggyel foglalkozott, mentünk boltba, játszótérre...stb. Tesójához is elég jól viszonyult, reggelente a nagyágyban feküdtek mindketten egymás mellett, szeretgette, puszilgatta a kicsit minden mondás nélkül.... Nem is volt gond idáig... Kb. 2 hete kezdődött... észrevettem, hogy amikor a kicsi elkezdi hallatni a hangját, kislányom zavart és feszült lesz, mára nem hajlandó egy légtérben maradni a kicsivel, csak ha én is ott vagyok, ha már 5 méterrel arrébb megyek ezt hallom kicsit sírós hangon, hogy"anya gyere vissza". Ha nem megyek oda, mert ugye főzök stb... bevonul egy szobába, és becsukja az ajtót. Ha az öccsét egy ágyra rakom vele, ő kiugrik az ágyból, tehát szabályosan fél tőle, ha pedig a kicsi elkezd kiabálni, ő borzasztó zaklatottan elkezd sírni. Ha megnyugszik és a kicsi éppen nem kiabál éppen eljátszik Tőle kb. 10 méterre,de a szeme sarkából állandóan figyeli, hogy éppen hol "jár". Utóbbi 3 napban 3x voltunk vendégségben, vagy voltak nálunk, mindhárom alkalommal bődületesen nagy hisztit művelt, dobált le mindent az asztalról, belém mart, lökött el magától, ilyen dolgokat még soha nem csinált. Én alapvetően azt látom, hogy fél, főként a kicsi gyerekektől, ugyanakkor igényli a társaságot... Azt vettem még észre, hogy egy kicsit lekezdett dadogni is. Főként az első magánhangzókat ismétli... Amit még fontosnak tartanék, hogy imád a mamájánál lenni ott is szoktam hagyni, nagyon jól elvan, de legutóbbi alkalommal sírt és követelt engem... ilyet még sosem csinált.
Nem tudom mit tegyek, mit csináljak hogy Neki jobb legyen.... igyekszek többet foglalkozni vele, több időt csak Vele tölteni, de így a kicsire már szinte semmi sem jut. (A kicsi egyébként most kezdett el mászni)
Mit tegyek? Előre is köszönöm a választ!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam tavaly szeptember óta ovis. Áprilisban lesz 5 éves. Én 2 kislányt hordok a szívem alatt és kb. 2 hete a kisfiam elkezdett félni, szorongani a sötéttől. Konkrétan éjszaka 2x felkel, először visszaalszik, ha az Apukája ott áll mellette, második, hajnali felkelésénél már áthozza Apukája közénk az ágyba és ott folytatjuk együtt az alvást. Ma fordult először az elő, hogy már el sem akar aludni egyedül, pedig már lassan 10.30. MOst Apukája áll az ágya mellett, míg el nem alszik.Ezt én nem tartom jó ötletnek, tudom, kisfiam ezt akkor már holnap is igényelni fogja és nem tudom hol a vége. Lassan megszületnek a Lányok, hozzájuk s kelni kell éjszaka, a nagyobbhoz is majd 2x meg majd altatni kell?? Türelmesek vagyunk vele, nagyon szeretjük Őt, várja a testvéreit, nagy kedvvel, sokszor kéri, hogy olvassak a "Tesó ügyről". TV-nk nincs, megválogatjuk a nézhető meséket, Waldorf oviba jár. Hogyan tudnánk segíteni rajta? Ráadásul nekem pár nap múlva be kell vonulnom a kórházba, mert ez a szakmai protokoll és örülök, ha az ünnepekre kiengednek, egyébként csak szülés után. Ez sem fogja megkönnyíteni a helyzetet. Hogyan kezeljük?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Elsőszülött leányom 3.5 éves, most kezdi az óvodát,nem is ez a legnagyobb problémám.Sajnálatos módon egy hírtelen tragédia miatt, 10 éves unokatestvérét elveszítettük. Sokszor emlegeti, keresi Őt, de még nem mertem elmondani az igazságot, nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy már nem él a szeretett unokatestvére. Ebben kérném segítségét, amit előre is nagyon köszönök!
Tisztelettel: Krisztina
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Kislányom 4 éves, óvodába jár, már elég jól beszokott, de sajnos sok mindentől fél. Tavaly attól is félt, ha bekapcsolták a magnót a csoportban, ezt már leküzdötte, de ha táncház van az oviban vagy hangszeres bemutató rettegve jön haza és nem is akar többé menni, mert fél, hogy megint lesz hangos hangszer. Pedig az óvónők nagyon kedvesek nem erőltetik még azt sem, hogy akkor bemenjen abba a helyiségbe, ahol a zene szól. Sajnos otthon is fél, ha idegen emberek jönnek hozzánk, ez talán onnan eredhet, hogy 1 éve építkeztünk és a beköltözés után még sok volt a szerelő munka, ha meglát egy fűrészt vagy fúrót, ijedten elrohan. Pedig én mindig elvittem otthonról, ha munkások jöttek hozzánk. Például a nagybátyámtól is fél, mert meghallotta, hogy szokott vadászni, azóta nem tudunk velük együtt családi rendezvényen megjelenni. Nem tudom mit tegyek, már kértem az óvodapszichológusunk segítségét, de amiket javasolt nem nagyon segítettek. Nagyon rosszul esik, hogy mi minden zenés mulatságból kimaradunk az oviban, mert ugye a többi gyerek imádja a zenét és az én kislányom is imádta 2 éves koráig, nem tudom honnan eredhetnek a félelmei. Sajnos a kutyáktól is fél, az utcán mindig azon az oldalon kell mennünk, ahol nincs kutya...Nem tudom, hogy oldhatnám a félelmeit és hogy szeretetthetném meg vele újra a zenét, egyébként érdekes, hogy a dvd-s mesék végén lévő videoklippekre örömmel rázza magát, ha hangos is, attól nem fél és a kocsiban is mindig szól a zene, az sem zavarja..
Normális ez ebben az életkorban, hogy ennyi mindentől fél, vagy próbáljam meg magán úton pszichológushoz vinni??
Válaszát előre is köszönöm!!
Egy kétségbeesett anyuka
Válasz >>>
Következő 10 gyermeki félelmek
|
|
Cégünk, a Challenge Forever Kft. egy magyar cég, melyet Magyarországon és Kelet-Európa más országaiban létrehozandó erdei akrobatikus élményparkok építésére és üzemeltetésre alapítottunk. Technológiai hátterünket a franciaországi közel 10 éves tapasztalat biztosítja, ahol manapság több mint 400 park működik sikerrel.
Tartom magam, tartom magam, bár ez korántsem olyan könnyű. Most volt például egy családi ünnep, amin nem tudtam ellenállni Anyukám almás-mákos rétesének.
