 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónő!
A kislányom 25hónapos kora óta hetente 2* félnapra magán bölcsibe jár.(sajnos állami bölcsire nincs lehetőség ahol lakunk)A magánt csak azért emeltem ki mert ezért a bölcsiért vidéki viszonylatban kemény pénzeket kell fizetni.Azért kezdtük el a bölcsit mert jött a hideg idő és sajnos nem találkoztunk gyerekekkel viszont az én kislányom már nagyon igényelte a gyerek társaságot.Már a "beszoktatásnál is meglepődtem mert azt mondta a gondozó,hogy a beszoktatás úgy zajlik hogy oda viszem a gyereket és 5perc múlva elmegyek haza/dolgozni.Tehát nincs beszoktatás egyszerűen otthagyom a gyermekemet,ha üvöltve sír akkor is.Így soha nem tudom meg hogy sikerült-e neki beilleszkedni mert ebéd után a gondozó mindig azt mondja,hogy minden rendben volt.
Van 1 kislány akit az én kislányom mindig emleget és azt mondogatja hogy az a kislány mindig megkarmolja és nem engedi a babákkal játszani.Erre rá is kérdeztem a gondozótól és Ő azt mondta inkább az én kislányom nem hagyja azt a kislányt (a másik kislány gazdag szülők kislánya)ekkor gondoltam hogy akkor nem kell annyira komolyan venni amit itthon mesélget a gyermekem.Hozzá tartozik nem mesél sokat a bölcsiről esetleg ha kérdezem 2kérdésre válaszol de utána úgy csinál mint ha nem hallaná.A múltkor azzal jött haza hogy a sarokban állt mert elpakolták a többiek a játékot amivel ő még játszott és ezért Ő fejbe ütötte Őket.Ez kb 1hónapja van nála hogy rám is ha valamiért rá szólók felemeli a kezét ilyenkor megfogom a kezét és elmondom hogy ezt nem szabad mert az fáj ha valakit megüt.Tegnap pedig azt mesélte hogy a gondozó ráütött a fenekére mert Ő rossz volt,és kb - hete azt figyeltem meg hogy stressz helyzetben elkezd sűrűbben pislogni.Az lenne a kérdésem hogy Ön mit ajánl maradjunk tovább a bölcsiben vagy vegyem ki a kislányomat?Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel:P.Renáta
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 3,5 éves, ovis. Sokat betegeskedett, kb. két hete jár folyamatosan oviba. Nagyon szívesen indult mindennap, amíg egyszer az történt, hogy véletlenül lepisilte a WC peremét. A vezető óvónő ezt látta és csúnyán ráripakodott, hogy azonnal törölje le. Pedig véletlen volt. Azóta szegényem a WC közelébe sem megy, visszatartja a pisit, fogat sem mos a mellette lévő mosdóban és dél felé (akkor történt az incidens) mindig elkezd sírni. Azóta nem akar óvodába járni. Attól tartok, ez egy olyan trauma volt neki, amit nem fog tudni feldolgozni, szorongóvá válik. Amúgy is egy visszahúzódó kisfiú. Hogyan lehetne segíteni feldolgozni neki ezt? A vezető óvónővel senki nem mer beszélni és nem is az ő csoportjába jár a fiam.
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: Eszter
Válasz >>>
Tisztelt szakember!
A két és fél éves kislányomnál eddig mostanábaan két, számomra telljesen új és ismeretlen probléma ütötte fel a fejét.
Az első: mániákus papírtépkedés. Bármit talál, rögtön szabkodni kerdi.
Próbáltam neki alternatív megoldást találni, odaadtam a reklámújságokat, vettem neki rajzlapot, de sajnos nem használt. A favoritja a könyvek.
Ezért a régi praktikákhoz folyamodtam: minnél feljebb pakoltam mindent.
Ebből jött a következő probléma: felmászik.
Ha már három centi van valamin, amin megvetheti a lábát, rögtön nekiindul.
Ez a probléma ma hajnalban érte el a csúcspontját:
a kis hölgyet az ablakból szedtem ki, mert felmászott először a szennyestartóra, amiben a játékokat tartjuk, aztán át a radiátoron, és ki a nyitott ablakon a szúnyoghálót kilökve. Mindezt öt óra felé.
Megijedt és kiabált nekem.
Azt hittem a szívem megáll.
Ha meg becsukom az ablakot, nem tud aludni, úgy megizzad.
Ami a legjobban bosszant, hogy tudja, hogy rosszat csinál, hiszen ha rajtakapom, rögtön rávágja: anya, nem bünti, ne sarokba. Nálunk ugyanis, ha rosszalkodik, öt perces sarokbaállítás a jutalma, utána elmondom neki, hogy miért volt a bünti (szuperdada módszer).
De most már ez sem hatja meg.
Kérem segítsen!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Azzal a kérdéssel - kérdésekkel fordulok Önhöz, hogy:
A kislányom ( 5 éves múlt) bár még nem sokat volt az óvodában, de amit ott töltött napok alatt, sajnos volt rá példa majdnem minden nap, hogy az egyik kisfiú megverte..bántalmazta, sőt volt olyanra példa, hogy azt mondta neki, hogy ha oda adod a játékot akkor nem verlek meg! A kislányom egy idő után merte csak elmondani, mikor játszottunk..! Szóltam végette az óvónőnek, de az volt a válasz, hogy ilyen előfordul.. és sajnos a kisfiú ilyen hiába próbálkoznak bármivel, nem csak Ők hanem a szülők is, nem tudnak javítani rajta kb 1,5 éve!. - tanulja meg magát megvédeni a lányom, meg kell ez is ahhoz, hogy beilleszkedjen megszokja hogy nem csak jó dolgok történnek a világban! Mit tehetnék, mi a helyes lépés??
Hozzá teszem, hogy nem régen beszélgettem más szülőkkel is, és még mielőtt bármit is mondtam meséltem volna, elkezdték mesélni.. hogy az Ő gyerekük az egyik harapással ment haza.. hogy a szemöldöke vérzett..- így már bizonyosságot is nyertem, hogy nem csak Nekem van ezzel problémám, mert az Ő kislányát az adott kisfiú bántotta.
A másik problémát is szintén is másik szülök hozták fel, amit Én sajnos belátok, hogy annyira az elején nem hittem el a kislányomnak, pedig szegény még le is rajzolta hogy mi volt..
- szóval az adott szülő azt mesélte, hogy a fia úgy érkezett haza az óvodából, hogy szorítás nyomát fedezte fel a kézén.. és a nyakán.., mikor rákérdezett az óvodában, azt a választ kapta. hogy elesett..a gyermek, és nem kell ezzel foglalkozni. A másik szituáció, hogy az adott személy állandóan kiabál, és úgy fegyelmez, sőt- (itt hittem a lányomnak már), hogy ki is zárja a rosszul viselkedő gyermeket egy külön szobába..!
Kérdeznem.. hogy ezeket hogyan kezeljen, mert megmondom őszintén..már kicsit félik is a lányomat ott hagyni..!
Válaszát előre is köszönöm!
A.
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Gyermekem szeptemberben(3)évesen kezdte az óvodát,korábban egyszem unokaként és gyermekként minden figyelem rá szegeződött, de természetesen igyekszünk következetesen nevelni. Korának fejlettebb szinten van, ezt a gyermekorvos és az óvodapedagógusok is megerősítették, mind a memóriája, mind a számlálási képessége terén, már aszámkép fogalom kis működik nála. Bárhová mehettem vele mindig illemtudóan viselkedett, köszönt, étkezésnél is kultúráltan használta az evőeszközöket, stb. A beszoktatás is zökkenőmentesen zajlott, nem sírt, viszont a társai felé nehezen nyitott, mindig a felnőttek társaságát kereste az óvodában is, mivel itthon is felnőttekkel játszott, töltötte a napjait. Az óvónők jelezték felém, hogy amíg a reggeli gyülekezőnél csak néhány gyermek van a csoportban és egyénileg is tudnak vele foglalkozni, addig nincs semmi probléma aviselkedését illetően, mikor azonban a csoport másik fele is megérkezik, már viselkedési problémái lesznek. Foglalkozásokon bohóckodik, berregteti az ajkát,körjátéknál elfekszik és mosolyog a saját butaságán, ezt sajnos magam is láthattam a nyílt nap folyamán. Étkezésnél külön asztalhoz kellett ültetni az óvodában, mivel ott is "produkálta" magát, köpködött, néha belecsípett társaiba, nem rendeltetésszerűen használta az evőeszközöket. Mióta külön ül ezek a problémák leredukálódtak. Délutáni alvás után, mikor már kevesebb gyermek van a csoportban újból fegyelmezetten "normális" módon viselkedik. Két éves kora óta éjjel-nappal megbízhatóan szobatiszta, az utóbbi hónapban azzonban kétszer is bepisilt az óvodában, délután kirakózás közben felállt és elengedte a vizeletét, nem szólt csak a társai az óvónőnek. Ugyanakkor szereti mindkét óvónőjét és szeret óvodába járni, bár a gyermekek kezdenek tartani tőle durva és szokatlan viselkedése miatt. Kérném szépen tanácsát mit tehetnék, hogy gyermekem tudjon szocializálódni és viselkedni az óvodában is! Válaszát megköszönve: egy aggódó édesanya, Erika.
Válasz >>>
Azt szeretném megkérdezni önöktől hogy a kisebbik gyermekem 2 éves és állandóan megüt,csak nekem nem fogad szót ha hisztibe kezd semmivel nem tudok rá hatni, az édesapjának szót fogad.Mit rontottam el vele? Néha úgy érzem nem szeret.
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Az én kisfiam 4 éves és nagyon verekedős. Nem tudom leszokatni róla, akármit mondok neki, nem érek vele semmit,ugyanolyan.Az óvodában eltörte egy kislány kezét úgy fellökte,félek vinni oviba mert szeret lökdösődni harapni,a papája ha bejön hozzánk üti, rúgja, harapja, löki amíg ki nem megy! Nem értem, miért ilyen? Mivel egyedüli gyermekünk kicsit el is van kényeztetve egész napos puszi,ölelgetés,szeretlek, amit kér, ha nemegyből de megkapja.Szóval szeretetben nincs hiány.Kérem segítsen válaszával.Előre is köszönöm!
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
3 gyerekünk van (6,4 és fél évesek).
Szeretetben, törődésben igyekszünk nevelni őket férjemmel (sajnos jelenleg szüleimnél lakunk egy fedél alatt, ami megnehezíti a helyzetünket)ők akarva-akaratlanul szem és fültanui minden egyes pillanatunknak, gyakran beleszólnak, tehát nem könnyű. A probléma a középső 4 éves lányunkkal van, mert ő rettenetesen akaratos, hisztis, ha azonnal nem teheti meg azt, amit eltervezett, legyen az éjjel 2 óra, üvölt a kakaójáért, felébresztve az egész házat... A reggeli öltözködés rémálom, nem oda figyel, csapong össze-vissza. Megkönnyebbülés számomra, ha elmennek oviba és csend van. Már előre rettegek, ha hazajönnek 4 órakor, mi vár rám, tudják mi a házirend, mégis végigtrappolnak az egész házon sáros cipőben, hiába kérjük őket, hogy vegyék le stb. A kistestvérüket is folyamatosan nyaggatják, olyan, mintha minden szó felesleges lenne, amit kiejtek...Pedig nincs a háttérbe szorítva a középső gyermek sem, igyekszem vele is foglalkozni. Kérem, adjon tanácsot, mert nagyon kivagyok, úgy érzem, legjobb lenne világgá menni.......
Válasz >>>
Kedves Óvónő! Igaz,hogy unokám már 10 éves,de nem találtam erre a korosztályra segítséget.Unokám rágja a ruháit,már nem csak a ruháit,amit elér.Ez már évek óta tart.A lányom már pszichológusnál is járt ezzel a problémával,de nincs semmi változás.Gondolom,valami pszichés oka lehet.Kérdésem,mit tehetek?
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Iza lányom 3 és fél éves. Szeptembertől jár oviba mini csoportba. Sajnos nehéz korszakban van már egy ideje, eléggé dacos, hisztis. Az oviban elvan, de nem nagyon ebédel, ránézésre eldönti, hogy eszik egy picit az ebédből, vagy egyáltalán nem. Az óvónénik nehezményezik a nem evést. Reggelit és az uzsit nagyjából megeszi. Sokszor megsértődik az oviban, karját keresztbe fonja, és megköti magát. Szóval hisztizik. Az óvónénik szerint ez nem normális dolog (a hiszti), meg az ebéd válogatóssága. Itthon is válogatna sajnos, és hisztizik is elég rendesen. Én ezt a dackorszaknak tudom be. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Aggodnom kellene? Köszönettel: Erika
Válasz >>>
Következő 10 gyermeknevelés
|
|
Azóta is tartom a súlyomat, bár bevallom, ezért nem sok mindent teszek mostanában. A közelgő vizsgáim és a feszített mindennapok miatt egyszerűen alig érek rá enni.
Hatalmas pofont kaptál a sorstól? meg a férjedtől, aki egy elborult pillanatában nem tudta, mit csinál. Legalábbis ezt mondta később. Meg azt, hogy bocsánatot kér. Virágcsokorral állított haza, és te máris mentségeket kerestél számára.
