Levélírónk 2 és fél éves kisfia gyakran daccal, hisztivel tiltakozik a felnõttek kérései ellen.
Tisztelt Óvónõ!
Kisfiam két és fél éves okos , értelmes kisfiú a védõnõ , aDoktor nõ szerint is.Teljesen tisztán beszél , szobatiszta,verseket tudunk neki tanítani és elkezdtem itthon angolul tanítani.A probléma a viselkedésével van.Rettentõen akaratos , hisztis , öntörvényû.Dührohamai vannak ilyenkor rúg,harap és teli torokból ordít.Ha valamire azt mondom neki,hogy nem szabad annál inkább azt csinálja.Rettentõ nagy mozgásigényû , szinte fáradhatatlan.A védõnõnk szerint hiperaktív.Hamarosan szeretném Óvódába adni , de félek hogy ott is így viselkedik.Kérem adjon tanácsot mit tegyek?Néha úgy el vagyok keseredve ,hogy már sirok a tehetetlenségtõl.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Mindenek elõtt próbálja meg a kategorikus tiltás helyett a más irányba terelés elvét alkalmazni. Pl: ha a gyermek nem akar este lefeküdni, próbálja így: " Most bebújunk az ágyba, és ha nagyon gyors leszel, te választhatod ki, hogy melyik mesét mondjam el!" Így nem egy felszólítással találkozott a gyermek, hanem egy elérendõ, csábító alternatívával, amiért érdemes némi áldozatot hozni. Ezt a személetet hasznos követni a mindennapi élet sok területén. Elõfordulhat azonban, hogy minden próbálkozásunk ellenére heves hisztibe, dacba ütközünk, ezt kellõ tudatossággal és határozottsággal kell kezelni. Értem itt azt, hogy ne vegye észre, ne vegyen tudomást a nagy jelentrõl, mintha semmi nem történt volna. (Az agresszív megnyilvánulásokat viszont mindenképpen határozottan utasítsa el!) Ha Ön süketnek és vaknak tettetve magát a teljes nyugodtságot tükrözve kerüli ki gyermeke hisztis kirohanásait, a kisfiú döbbenten fogja tapasztalni, hogy nincs vevõ a "mûsorára". Ekkor még jó párszor megpróbálkozik azzal, hogy sírva-kiabálva követi Önt a "vegyél már észre!" nem titkolt szándékával, ám ekkor se vegye a lapot. Így elérheti, hogy néhány kirohanás után alábbhagynak, majd meg is szûnnek a hisztik.
