Szintén óvónõként dolgozik Levélírónk, aki tanácstalan egy igen agresszív, 3 éves óvodásával kapcsolatban. A gyerek válogatás nélkül nekimegy kicsinek, nagynak, sokszor látható sebeket okozva.
Tisztelt Kolléga!
25 éve dolgozó óvónõ vagyok,és kezdem elveszíteni a szakmai magabiztosságomat.
Elolvastam minden kérdést,választ itt az oldalon-az agresszív gyerekekrõl az oviban-mert én is hasonló problémával küzdök csoportomban.
Valahogy úgy érzem,hogy mindig az óvoda-óvónõ a hibás azért mert egy gyerek/aki természetesen otthon mintagyerek/a közösségben agresszíven viselkedik!
Keresem a választ,hogy mit csináljak,hogy mindenkinek jó legyen....A verekedõs gy. szüleinek-akik egyébként most szoktatják-,a bántalmazott gy.nek,és nem utolsó sorban Nekem.Mert sajnos leghamarabb az óvónéni kerül bajba...A családok életébe nagyon nehéz belelátni,fõleg beleavatkozni-megmagyarázni,hogy amit eddig csináltak az nem jó.A túlzott engedékenység,a gyerekek zsarnokoskodása a szülein,tiszteletlenség...ez mind megmutatkozik az óvodai mindennapokban-de ezt kevés szülõnek lehet elmondani-mert természetesen elfogultak az gyermekükkel.
Mélyen elítélem a testi fenyítést az oviban./Egyébként nem is nagyon hiszem el ,hogy ilyesmi létezik/.
Napok óta ezen õrlõdök,hogy mi lesz ennek a vége---a 3 éves nekimegy a 6 éveseknek is,és válogatás nélkül,látható sebeket okozva.!Attól félek,hogy meghurcolnak,besároznak..
A kollégák mind velem vannak,látják ,segítenek amit tudnak.
Jó lenne,ha megosztaná velem,hogy Ön mit tenne a helyemben?D.K.
Válasz:
Kedves Kolléganõ! (Engedd meg, hogy szakmabeliként tegezõdésre váltsak!)
Teljesen megértelek, hiszen jómagam is találkoztam már hasonló esettel. Ha egy 3 éves gyermeknél erõteljes agresszió tapasztalható, ott elsõként a családi hátteret (legfõképpen a korai anya-gyermek kapcsolatot) kell nagyító alá venni. A korai magatartási zavarok zömében ez az ún. õsbizalom sérült. Ilyenkor a kismama és a baba valamilyen okból nem tudnak egymásra hangolódni, a csecsemõ pedig fokozatosan veszti el az édesanyjába vetett bizalmát. Ez érzelmi labilitást, majd korai magatartási zavarokat okozhat.
A családi háttérre, a szülõi felelõsség kérdésére korábbi válaszaimban is kitértem, (a szülõk részérõl ez esetben sem maradt el a heves hárítás), ha olvastad válaszaimat, ezzel is találkoznod kellett. Meg kell azonban értened, hogy mivel nem tudom egyszerre mindkét felet megkérdezni, így jobb híján csak a kérdezõ levelében leírtakra tudok támaszkodni.
A fentiek mellett azonban az sincs kizárva, hogy testvérféltékenység vagy a beszoktatás elleni tiltakozás, ill. egyéb okok váltják ki az agressziót. Mivel a jelen helyzet hatékony megoldást kíván, tanácsolom, hívd meg egy fogadó órára a gyermek szüleit, mondd el nekik õszintén a problémákat. Ha a közös megoldásra nem nyitottak, mindenképpen ajánlott gyermekpszichológus szakmai véleményét kérni.