Levélírónk 4 éves kislánya, édesanyja bevallása szerint, kissé duci testalkatú. Az édesanyát aggasztja, hogy gyermeke egyre jobban ráfókuszál saját túlsúlyának kérdésére, ez köti le szinte minden gondolatát. Mit lehet ez ellen tenni?
Tisztelt Óvónõ!
Kislányom 4 éves, 100cm és 16 kg. Nem kövér de enyhén "duci". Pici korától dundi volt, a családi orvosunk sokáig "túl kövérnek" titulálta. A jó étvágya miatt mindenki megmosolyogja és megszólja. Igaz, fél óránként hajlamos lenne enni, ha engedném. Mivel mindenki dundinak tartja, kicsi kora óta odafigyelek, hogy mikor és mennyit eszik. Sõt, meg is beszéltük, hogy ha kevesebbet eszik akkor csinosabb lesz. Ezt az elején többször kihangsúlyoztam neki. Talán túl sokszor is!!!
Most úgy érzem, hogy kislányom túl sokat foglalkozik azzal, hogy õ mit és mennyit szabad egyen. Észrevettem, hogy nézegeti magát a tükörben, beszívja és kiengedi a hasát, és azt kérdezte kétségbeesve, hogy õ mikor lesz olyan sovány, mint a baratnõje. Volt, hogy falun voltunk, vacsora közben az örökös téma az étvágyról és a hízásról,vacsora után, kislányom kiment futni, hogy ne legyen nagy a "pocija". Mivel észrevettem, hogy átesünk a "ló túloldalára", jelenleg igyekszek egyre gyakrabban csinosnak nevezni. De sajnos környezete(nagyszülõk, rokonok, unokatestvérek, szomszédok, stb.)nap mint nap felhívják figyelmét a jó étvágyára és a "nagy pocakjára". Aztán jönnek az állandó kérdések: "Ettõl meghízok?", "Ha tornázok akkor lefogyok?", "Ha ezt mind megeszem, kövér leszek?", stb.
Úgy érzem nem tudom megállítani a folyamatot. Félek, hogy gyermekem emiatt lelkileg frusztrált lesz. Nem szeretném, ha önbizalom hiányos, szorongásos lenne.
Ön szerint valós a félelmem? Okozhat-e ez neki lelki problémát?
Véleménye szerint mit lehetne ez ellen tenni?
Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Levelében nem említette, mégis felmerült bennem a kérdés, hogy Ön, mint szülõ, vajon mennyit foglalkozik a saját súlyával? A szülõi példa ugyanis ragadós. Elképzelhetõ, hogy kislánya nem azért foglalkozik annyit testsúlyával, alkatával, mert akár Ön, akár a környezete erre fókuszálna, hanem mert ezt látja az édesanyjától. Ez persze csak egy kósza gondolat részemrõl, abból kiindulván, hogy az én kislányom is hûen követi a példámat. Ha kritikusan mérem végig alkatomat a tükörben, szinte biztos, hogy néhány napon belül õ is ugyanezt teszi.
Elõbbiek nyomán tanácsom a következõ: ne helyezzen nagy hangsúlyt sem gyermeke, sem saját testsúlyára, igyekezzen parkoló pályára tenni ezt a kérdést. Jelszó: nem beszélni kell róla, hanem cselekedni. Ha Ön egészséges életmóddal jár elöl, úgy biztosra vehetõ, hogy kislánya is spontán módon utánozni fogja. Napi háromszori, minõségi, mértékletes, közös étkezéssel, a közösen végzett torna vagy futás élményével alapvetõ életmódbeli változást érhet el. És, - két legyet egy csapásra -, mindezt úgy, hogy egyetlen szó is esett volna a túlsúlyról.
