Így panaszkodik a szakmáját két éve gyakorló óvónéni. Ahogy õ fogalmaz: a gyerekek nagyon erõs személyiségûek, sokszor durvák, agresszívek. Áldatlan állapot kezd körvonalazódni a közösségben. Mit lehet tenni?
Tisztelt óvodapedagógus!
Második éve vagyok gyakorló óvodapedagógus. Nagyon erõs személyiségû gyermekek járnak a csoportomba. Minden erõfeszítésem ellenére sem figyelnek rám. Igyekszek változatos érdekes tevékenységeket tartani, de sokszor mintha ott se lennék. Kéréseim hatástalanok. Nem csak nehéz, de szinte lehetetlen fenntartani a figyelmüket. Szabad játék idején sok a verekedés a konfliktus. A verekedések nagyon eldurvulnak, sokszor kell közbeavatkozni. Ilyenkor a bocsánatkérést kérem a gyerektõl és kérem, hagyja a társát, ne piszkálja. Gyakran fordul elõ az is, hogy ha éppen kívül van a játékon, akkor csak a másik bosszantásában leli örömét. Az egyik fiú nagyon durva, volt már olyan is, hogy irányomban is agresszivitást mutatott. Ennél fogva nem is igazán tud kialakulni az egymás közötti egészséges vezetõ és alárendelt szerep a játék során, hiszen nagyon erõsen üti a társait ellenszegülésük legkisebb megnyilvánulására, gyakran még az sem kell hozzá. (Számomra az is rejtély miért is játszanak így vele?) Az ha megkérem üljön le a gondolkodó székre, mert nem cselekszik helyesen még inkább felpaprikázza és elszalad, szólásra nem áll meg, nehéz leállítani. Ez nem tesz jót a többieknek sem mert így a eltanulják tõle ezt a viselkedést, már több követõ akad, akik hasonlóan viselkednek. Tehetetlennek érzem magam, a higgadt rezzenéstelen megnyilvánulást egyre nehezebb fenntartani magamon. Legszívesebben a kergetõzések és hasztalan kérések helyett kirohannék sírva. Nagyon sok fejtörést okoz számomra ez a helyzet, hiszen csak egyre rosszabbodni látom. A szülõk közremûködõek látszólag, de valahogy nem érzem ezt õszintének.Magam eleinte nem említettem a problémámat a gyermekükkel, de ez már nem tartható. Mióta elmondtam a gondot, inkább engem hibáztatnak.Kérem tanácsát, hogy ilyen szinte csoportszintû problémával miképpen birkózhatnék meg. Köszönöm elõre is a tanácsát. Tisztelettel: "Mit tegyek?"
Válasz:
Kedves Kolléganõ!
Engedd meg, hogy kollégaként tegezõdve folytassam a levelem!
Soraidból azt érzem, inkább a (talán túlzottan is) engedékeny, ám a kimondottan szeretetteljes, türelmes pedagógiai attitûdöt képviseled. Utóbbival nagyon egyetértek, hiszen a gyerekekhez csak a szívükön keresztül vezet az út. Az engedékeny, (kissé talán liberális?) nevelõi stílust viszont nem tartom jónak, mert, ahogy mondani szokás, a gyerekek könnyen az ember „fejére nõnek“. Néhány gyerek ezt gyengeségként értékelheti, amire azonnal le is csapnak. Ne engedd, hogy elharapódzanak az indulatok! Fontos: az elõbb elmondottakkal véletlenül sem diktatórikus, sokkal inkább demokratikus irányt javasolok! Ez viszont kölcsönös tiszteleten, szereteten, megbecsülésen kell, hogy alapuljon! Joggal várod el mindezt, hiszen minden jel szerint te is hasonlóan állsz a gyerekekhez.
Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Ha foglalkozást kezdeményezel, adj a „fõkolomposoknak“ fontos megbízatást, ami leköti figyelmüket, felelõsnek és fontosnak érezhetik magukat általa. Pl: tornánál segítsen elõkészíteni az eszközöket, mert õ „olyan erõs“, ...stb. Az agresszív gyereknél a felelõs megbízatás külön is fontos, így anélkül terelheted a helyes útra, hogy õ ennek tudatában lenne. Pl: Ma béke-nagykövetet fogok választani, aki egész nap figyelheti, ki viselkedik helyesen. /Ki más is lenne erre alkalmasabb, mint a mindig verekedõs fiú? :) / Aki rendes, annak pici papír-szívecskéket oszthat. Meglátjuk, nap végére kinek gyûlik össze a legtöbb szívecskéje? Reményeim szerint ez a pozíció olyan magatartást vált ki a fiúból, hogy nap végén már õ maga is kaphat papír-szívecskét. :) Ha ez beválik, állandó megbízatás is lehet a béke-nagykövetbõl.
Elõbbieken túl segíthet még, ha büntetés helyett inkább jutalom-megvonást alkalmazol (a papír-szívecskék erre is megfelelnek), ill. hasznosak lehetnek még a különbözõ szituációs játékok. Tartsatok gyerek-színházat, ahol a csoport életében elõforduló konfliktusokat játsszátok el! Fontos, hogy itt sohase vonj párhuzamot játék és valóság között, azaz ne érezzék személyeskedésnek a játékot!
Kívánom, hogy fentiekkel mielõbb oldódjanak meg problémáid, ill. kívánok az eddigiekhez hasonló türelmet, szeretetteljes odafordulást és persze kitartást! Nincs könnyû dolgod, de a lehetséges sikerélmény, hidd el, kárpótolhat mindezért!
Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónõ