 |
gyermeknevelés
Kérdezni szeretnék
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 3,5 éves nyugodt, érzékeny, kreatív gyerek, egyedül is jól feltalálja magát a játékban. Dani novemberben kezdte az ovit együtt a szeptember óta vele egy csoportba járó unokatestvérével, Ádámmal. Mivel nővéremékkel ikerházban lakunk és fiaink is sokat játszottak együtt, jó megoldásnak tűnt a közös óvoda, közös csoport. A két kisfiú teljesen más személyiség és a közös játékban ez egyre inkább kiütközik. Az óvónők is mondták hogy Dani szereti a zenés, tornás foglalkozásokat, kézműves játékokat, amikor látja a kezdeményezést, rögtön megy, de Ádám visszahúzza nem engedi menni, Dani „engedelmeskedne” neki ha az óvónők nem avatkoznának közbe. Ádám erős akaratú, verekedős, állandóan irányítani akaró kisfiú. Sajnos a szülei olyan meséket mutatnak neki ami nem neki való, ez látszik a játékán, amikor az agresszív verekedős jeleneteket játssza el gyakran az én fiamon, aki ebben nem akar részt venni. Unokatesó gyakran piszkálja, üldözi, hiába mondja a fiam, hogy nem akarja azt játszani. Ha valamiben a Dani ellentmond neki, rögtön ráüt, de gyakran látom, hogy „csak úgy, ok nélkül” (nevetve) akár hátba vágja a fiam. Mi elvetjük a verekedést, nővéremék sajnos a „fiús” dolognak tartják és nem kezelik következetesen. Mivel egymás mellett lakunk nem tudjuk elkerülni a gyerekek közös játékát (főleg az unokatesó ragaszkodik, mert nehezen tudja egyedül lekötni magát). Ha fiaink között konfliktus van unokatesó üt, a fiam meg sírva rohan hozzám. Nővéremék szerint meg kellene védenie magát nem nekem közbeavatkozni. Hozzá teszem igyekszem hagyni a gyerekeket megoldani a dolgaikat, amikor látom a konfliktust előbb megállok és megvárom meg tudják e oldani (sajnos ritkán, de azért olyan is van hogy igen) ha nem boldogulnak besegítek mindkét gyereknek, mert úgy gondolom ebben a korban még sokszor tanulniuk kell kezelni a ’nézeteltéréseket”. A nővéremékkel teljesen más nevelési elveket képviselünk és sajnos nem tudtuk megbeszélni a problémát.
Abban kérnék tanácsot, hogyan kezeljem ezt a helyzetet, hiszen így együtt lakva nem tudjuk őket elkerülni. Verekedésre nem akarom buzdítani, de szeretném ha megtudná védeni magát és nem mindig sírva futna hozzám. Már odáig jutottam, hogy ilyenkor arra buzdítom üssön vissza, megvédve ezzel magát, de erre Ádám bevadul és elfajul a helyzet. Nővéremék Danit „anyámasszony katonájának” tartják és nem értik meg hogy nekik kéne a fiúk e fajta viselkedését korlátok közé szorítani. Ádámon kívül fog még ilyen gyerekkel találkozni Dani és nem mindig vagyok ott. Hogyan tudnám megtanítani megvédeni magát, mi a helyes viselkedés ha ráütnek vagy piszkálják? Ráadásul előfordul, hogy Dani a húgának (2 éves) "adja vissza" amit Ádámnak nem mer.
Köszönettel: Anyuka
Válasz >>>
Tisztelt Ovónő! Fiúunokám, aki egyke nov.-ben lesz 4 éves.Minden tekintetben átlagos,a korának megfelelő személyiséggel bír.Kivéve a kiszámíthatatlan időközben előbújó agresszivitását. Ilyenkor ordít, üt, rúg,köpköd, főleg akkor, ha valamiben ellentmondanak neki. 2 éves korától fél napra, 3 éves korától teljes időben jár bölcsibe. Az évzáró rendezvényen férjemnek, (nagypapának) azt mondták a gondozónők, ha nem "fogják meg a gyereket baj lesz". A lányom nagyon türelmes az unokámmal, a végsőkig próbálja meggyőzni, engedi alkudozni. Ha már nincs más megoldás, és elkezdi a hisztit, beteszi a szobájába a kisfiút, de mostanában az is nehéz, mert tör-zúz. Az utolsó néhány alkalommal már kénytelen volt ráütni. Vejem inkább nem konfrontál a gyerekkel. A férjem, és a rokonok szerint sokkal szigorúbban kell vele bánni, ha üt, vissza kell ütni, több szabályt kell felállítani, mert nagyon el van kanászodva. Szerintem a lányom jól csinál mindent, a verést ellenzem, változatlanul türelmesnek kell lenni, majd jobb lesz később. Unokám nehezebben kezeli a konfliktusokat. Egy-egy ilyen alkalom után nagyon kedves, próbálja kompenzálni a történteket. A család teljesen kiegyensúlyozott, a szülők szertik egymást. Kérem a tanácsát, hogy ez mennyire kirívó viselkedés, vagy kell-e valamilyen pszichológust felkeresni a kérdésenmmel.Válaszát várja egy őrlődő, aggódó nagymama.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Juditka 4 éves és 1 éve jár óvodába.Az utóbbi néhány hétben elkezdett panaszkodni az egyik kislányra,hogy folyton piszkálja ,bántja őt.Ezt többször szóvá tettem az óvónőnek, aki jelezte,hogy tud a dologról és próbálja megoldani...ez idáig eredménytelenül.Már ott tarunk,hogy a kislány sírva megy az oviba ,és utál oda járni .Hogy segítsek rajta?
Köszönettel Anyuka
Válasz >>>
Kedves Óvónő!
Kislányom 2 éves, és gyakran szembesülök azzal a problémával, hogy a kislányomat bántják. Gyakran járunk játszótérre, és hetente 1 alkalommal játszóházba (állandó a csoportösszetétel). A kislányom már egészen pici korától megtanulta, hogy ne vegyen el másoktól játékot, és ne bántson másokat. Azonban sajnos, azzal találkozom, hogy elég kevés szülő szól rá a gyerekére, ha így viselkedik. Legtöbbször a szülők csak beszélgetnek egymással, a kicsik pedig csináljanak, amit akarnak. Én anyatigrisként persze sokszor a szülő helyett is közbeavatkoztam, és nem engedtem, hogy elvegyék az én lányomtól a játékot, vagy ha bántották, akkor a másikat „megdorgáltam”. De mintha ez még inkább a kislányom felé fordítaná más gyerekek figyelmét. Ahogy figyeltem a gyerekeket, azt vettem észre, hogy szinte mindig az én lányom a célpont, és mindig tőle veszik el a játékot, aki persze hangosan sír, vagy próbálja védeni a játékát sírva, de nem tartja túl erősen, és hoppon marad, vagy őt lökdösik, rácsapnak. Tanácstalan vagyok, hogyan előzhetném meg, hogy később ne ő legyen az, akire a többiek az érzékenysége miatt rászállnak. Sajnos én pont ilyen voltam kisgyereknek, és szeretném, ha ezektől megkímélhetném a lányom. Bevallom őszintén, már próbálkoztam azzal is, hogy kölcsönkenyér visszajár alapon, tegye ugyanazt (csapjon vissza), de tudom, hogy ez nem helyes, és ráadásul a helyzet sem változott. A szülőkkel sincs értelme beszélnem, mert egyrészt van, aki másképp gondolkodik (pl. hogy a gyerekek rendezzék le egymás között a vitáikat) másrészt nem célom, hogy minden szülőt, akivel a kislányomnak konfliktusa van, én világosítsak fel. Félek, hogy óvodai közösségekben nagy bajok lesznek, attól tartok, hogy a „mondd el az óvónéniek” sem biztos, hogy beválik, mert egy ismerősöm ezt tanácsolta a lányának, majd az óvónéni reakciója segítség helyett röviden ennyi volt: Ne árulkodj! Remélem tud tanácsot adni!
Köszönöm!
Válasz >>>
Jó napot!Olyan problémám lenne hogy 2 éves múlt lányom és nagyon hisztis.Minden nap már reggel kezdi és ha nm úgy van valami ahogy Ő szeretné sír.Nadrágot nem akar venni csak szoknyát ezért is van a hiszti.Felesel velem és mindenkivel ha nem tetszik neki valami.Nem akar szót fogadni,főleg ha tömegbe vagyunk.Mit tegyek?
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!Nekem 3 éves kisfiam van és a problémánk az nem más mint,hogy nem tudom elérni nála azt,hogy szótfogadjon.Bármit mondhatok semmi sem használ mindig hiszti és visszabeszélés a vége,söt van amikor még odajön és megüt.Mit tehetnék,hogy szótfogadjon,hogyan probáljam a továbbiakban nevelni?szeptemberben kezdi az óvódát és szeretném ha addigra egy kicsit változna a helyzetünk.Válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel:Melinda
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő! 5 éves kislány Édesanyja vagyok. Az a problémánk, hogy nem szeret ovodába járni, igaz sokat volt beteg ezért sokat hiányzott.Az óvonénik nagyon szeretik, vegyes csoportba jár, amit nekem elmondott zavarja a nagyobb gyerekek,nem játszanak vele. Eleven kislány és cserfes, bent az oviba viszont félénk. Hogy segíthetnék neki, hogy könnyebben járjon oviba.Mindennap könyörög, hogy nem szeret oviba járni.Köszönettel.: Ottilia
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő!
Gyermekünket (középsőcsoportos)többször bántalmazza eyik csoporttársa. Volt már, hogy arcát karmolta meg úgy, hogy maradandó sérülést szenvedett, valószínűleg felnőtt korára is megmarad a nyoma. Legutóbb (pénteken) pedig mivel fiunk nem engedte előre a csoporttársát a mászókán, akkor harapott bele a hátába, ami szintén nagyon csúnyán meglátszik. A harapdáló gyermek anyukája volt jelen, aki ököllel ütötte meg saját fiát. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, ilyen agresszív kirohanások ellen? Aminek ilyen külsérelmi nyomai lehetnek, azt már szerintem egy ejnye-bejnyével, sarokba állítással nem lehet megoldani. Hogyan lehet hatásosabban fellépni vagy a gyermeket eltávolíttatni az óvodából?
Üdvözlettel:
egy kétségbe esett szülő
Válasz >>>
Kedves Óvónő !
Kislányom 2 éves, bölcsödébe jár. A gondozónők dícsérik hogy okos, csak az a baj, hogy állítólag lökdösődik,odacsap néhány társának. Otthon nem csinál ilyeneket, többször jönnek hozzánk gyerekek, a családban is van több gyerkőc, nem szokott előfordulni. Néha akaratos, de nem lökdösődő.Azt kérdezte a gondozónő,tőlem hogy nem hiperaktív a gyerek ?
Ön szerint nem korai még egy 2 éves gyerekre azt mondani hogy hiperaktív? Szeretném megkérdezni mi a véleménye keressünk fel szakembert a problémával?
Előre is köszönöm válaszát.
Válasz >>>
Tisztelt Óvónő! Kislányom 3 éves, január óta jár óvodába, ahol semmilyen panasz nincs rá, jól nevelt kislányként emlegetik az óvónénik, minden tevékenységbe bevonható, most már játszik is gyermektársaival. Ezzel ellentétben otthon ellenkezik, nem fogad szót, végig sem hallgatja amit mondani szeretnék neki. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni neki, mit miért nem szabad, vagy mit miért nem engedek meg. Bizonyos viselkedésformákat már hazahozott az oviból, pl.15 hónapos öccsét, arrébb löki, ha útban van neki, mondván vele is ezt teszik. Problémám igazán az lenne, hogy a szüleim, akikkel jelenleg (szintén január óta) együtt lakunk, nem követik a mi nevelési elveinket. Minden ez irányban indított beszélgetésünk kudarcba fullad. Tehát mi hiába próbálunk szabályokat felállítani, ők semmibe veszik és ezért kislányom már több időt tölt velük, mint velünk.Tehetetlennek érezzük magunkat a férjemmel, kislányunk szinte semmibe vesz minket.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? Van megoldás?
Köszönettel: Virág
Válasz >>>
Következő 10 gyermeknevelés
|
|
