Marcella aggódik, hogy 5 éves kislánya nem azt a teljesítményt nyújtja az óvodai feladatlapozás során, ami tõle elvárható lenne. Az óvónõk szerint a gyermek figyelme csapong, fluktuál. Hogyan tudná õ szülõként segíteni a figyelemfejlesztést?
Tisztelt óvónõ!
Kicsit aggódó középsõ csoportos gyermek édesanyja vagyok. Aggodalmam oka a következõ: 5 éves kislányom gyakran hoz haza az óvódából hibásan, illetve félig hibásan megoldott feladatlapot. Az óvónõk felhívták a figyelmemet arra, hogy kislányom figyelme nagyon csapongó, foglalkozásokon is, ezért sok segítséget igényel a feladatlapokm kitöltésénél. Ezek egyszerû feladatlapok, amit úgy gondolom az 5 éves lányomnak, már illene tudni.Kérdésem hogyan tudnék Lili lányomnak segíteni, hogy figyelme tartósabbá válljon. Gyakoroljunk otthon is hasonló feladatokat! válaszát elõre megköszönve. Üdvözlettel: Marcella
Válasz:
Kedves Marcella!
Fejlesztõ-, és óvodapedagógusként semmiképpen nem ajánlom, hogy a figyelem fejlesztését feladatlapokon való gyakorlással kezdje! A figyelmi tevékenységhez, ahhoz, hogy ez ne csapongjon, fluktuáljon, a legfontosabb dolog: az idegrendszeri gátlások kiépítése. Érthetõ ez, ha arra gondolunk, hogy mennyi, - köznapi nyelven szólva, - önuralom kell egy-egy elterelõ inger leküzdéséhez. A pedagógiában ezt hívják idegrendszeri gátlási folyamatoknak. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt fejleszteni, ha nem a feladatlapokkal? Lehet, hogy furcsának tûnik, amit mondani fogok, ám mégis igen megszívelendõ: mozgással! Kezdeményezzen sok-sok mozgásos játékot, mely során egy-egy külsõ inger (pl. taps, kézjel, stb.) hatására a gyermeknek meg kell állítania a mozgását. Ilyen lehet például a közismert szobor játék, a székfoglaló, de még lehetne napestig sorolni a hasonlóan remek játékokat. Ezen keresztül a keresztcsatornák is aktiválódnak, azaz két különbözõ jellegû inger (példánkban a mozgás és a hang) egyszerre hat a gyerekre. Nem szeretnék mélyebben belemenni az elõbbiek taglalásába, inkább egyszerûen azt javaslom: mozgásos játékokon keresztül próbálja fejleszteni gyermeke figyelmét. Ha ez szemmel láthatóan kiépült, úgy következhet a cselekedtetéses (!), tehát még mindig nem a feladatlapos problémamegoldás. Mivel egy 5 éves óvodás gondolkodása még cselekvõ-szemléletes, így butaság lenne tõle elvárni, hogy szemléletes-képszerû szinten (ld: feladatlapok útján) oldjon meg probléma helyzeteket. Tehát: mielõtt bárki is elõvenne egy 5 éves gyereknek egy „3 almám volt, kettõt megettem, mennyi maradt?“ típusú feladatlapot, ne legyen rest elõvenni 3 db. valódi (esetleg játék) almát és azon eljátszani a történetet. Biztos vagyok benne, hogy így kislánya azt a teljesítményt fogja nyújtani, ami életkora szerint elvárható tõle.
