A közel 6 éves kislány édesanyja tanácstalan gyermeke iskolakezdését illetõen, mert bár az oviban példásan viselkedik, teljesítménye is kiváló, ám otthon, mintha kicserélték volna. Ordítva hisztizik, dacos, ellenszegül szüleinek. Vajon elkezdje-e idén az iskolát vagy várjanak vele még egy évet?
Kedves Óvónõ!
Tanácstalan vagyok nagyobbik gyermekem beiskolázásával kapcsolatban, ez ügyben szeretném kikérni a véleményét.
Kislányom július végén született, most lesz 6 éves, a jogszabályok szerint iskolaköteles idén szeptemberben. Az óvónõk segítõkészek, ha tartani akarom még, nyári gyerek lévén, õk segítenek. A tesztek alapján iskolaérett, okos ügyes kislány, mindig egy évvel elõrébb járt feladatmegoldásban és magasságban is kortársainál. Nagyon igényli a gyerektársaságot, mozgékony, kapcsolatot kortársaival rövid szemlélõdés után könnyen teremt. (Addig visszahúzódó, de ha a számára szimpatikus gyerek pozitívan reagál, egybõl megnyílik, csaknem fõkolompos lesz) Nagyon jó lelkû, érzékeny kislány, tele szeretettel. DE! Itthon, illetve bõvebb családi körben is, ahol szabadabban mozog (nem óvodai körben)sokszor kitör a hiszti, és nagyon nehezen nyugszik meg. Van, hogy fél órát is képes sírva ordítani "anya gyere" közben folyamatosan ordítja, de nem lehet meg se közelíteni mert még jobban rákezdi. A hiszti mindig akkor robban ki nála, ha a nagyok a belsõ feszültségei: nagyon csalódott, nagyon fáj vmi, bûntudata van, vmitõl fél, tehát vmiért frusztrált (társasjátéknál veszítéskor szintén). Ha fáradt szintén jó esély van a hisztire, nem az a típus, aki szól, hogy "anya fáradt vagyok". Elvittem független iskolaérettségi vizsgálatra, ahol ugyancsak jól teljesített, mondta a hölgy, hogy valószínûleg az iskolában is jól teljesítene, jól viselkedne, mert ugyanúgy tartaná magát a szabályokhoz mint az óvodában, nem valószínû, hogy hisztikre sor kerülne.Egyedül az önállóságban lehetne egy kicsit határozottabb a véleménye szerint (annyit rontott még, hogy a jobb-bal irányt, ha nem az õ testrészérõl volt szó, általában felcserélte, kicsit bátortalan volt amikor mondatokat kellett mondania képrõl, stb). A hölgy azt mondta, hogy a hisztiket lehet, hogy egy gyerekpszichológus segítségével lehetne kikezelni.
Én amiatt aggódok, hogy ha az iskolai leterheltség miatt nõ benne a feszültség (fáradtság, nem úgy sikerül neki vmi mint ahogy szeretné, társaitól esetleg bántást kap akár szóban) frusztrált lesz, nem lesz-e minden napos a hiszti, megkeserítve az egész családunk életét (van egy 3 éves húga). Néha nehéz tolerálni ahogy viselkedik, azt reméltük hogy eddigre kinövi a hisztiket. Volt idõszak, hogy pszichológushoz készültem vele (1,5éve), annyira kezelhetetlen volt (kb 3 hét kellett, hogy rájöjjünk hogy nagyon fél vmitõl, de aztán beszélgetésekkel "kikezeltük" a félelmét). Jelenleg egy olyan oviba jár, ahol egy csoport van egy kis épületben, iskolába nagy iskolába menne, kb 1000 gyerek közé (1-4 évfolyam). Ismerõsünk szerint ez is probléma lehet nála, ha nincs minden szinten beérve. Nincs meg még az iskolába vágyás nála, szívesen marad oviban is (csak a délutáni csendes pihenõt utálja), õ azt mondta, hogy neki mindegy. Ön mit javasol, mivel tennék jobbat a kislányomnak? Köszönöm elõre is!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Amirõl Ön említést tesz, az szociális éretlenségre utal, ezt támasztja alá a dacosságon túl a „nekem mindegy, hogy megyek-e suliba“ hozzáállás. A kislány idegrendszere még fáradékony, így az egész napos óvodai megfelelés, szabályokhoz való igazodás után otthon, természetes módon „kiereszti a gõzt“. Erre nem csak hogy számítani lehet majd iskolai szinten is, de az sem kizárt, hogy a tünetek fokozódni fognak. Ha a kis létszámú, családias óvoda után hirtelen a nyakába szakad egy zsúfolásig megtelt, zsibongó, kötelességektõl terhelt iskolai élet, elképzelhetõ, hogy lelkileg összerogy e súly alatt.
Azt javaslom, az értelmi és testi érettség ellenére is, fontolják meg a további egy év óvodában maradást!