Kriszta 2,5 éves gyermeke néhány hónapja jár bölcsõdébe, ám a beszoktatás korántsem zökkenõmentes. Reggelente kétségbeesve sír a kisfiú, majd megnyugszik, de a délutáni alváskor újra kezdi. Az anyuka szerint a megoldást az jelentené, ha a kisgyermeknek nem kellene lefeküdnie.
Kedves Óvónõ!
Az én kisfiam 2, 5éves, iden õsszel kezdtük a bölcsit!minden reggel sírva megyünk.de mikor mar ott hagyom, az óvónéni azt mondja befejezi a sírást es szépen játszik a gyerekekkel. semmi probléma vele, addig amíg az alváshoz nem kerül a sor. nem akar aludni, es mar ott tartunk, h itthon sem tudom hétvégn délben elaltatni , éjszaka is fel kel es sírva mondja, h nem akarok aludni, nem szeretek aludni. annyira kényszerítik az alvasra, h mar szinte utál aludni. es ha azt kérdezem, h miert nem akar menni oviba az a valasz, mert ott aludni kell. beszéltem az óvónénivel es azt mondta, ha nem akar aludni a gyerek, akkor is feküdnie kell 2órán keresztül csenden, egy szo nélkül. folyamatosan azzal fogadnak, h tégy valamit a gyerekkel, mert egyfolytaban beszel, es felkelti a gyerekeket. mondtam nekik, h vigyek jatszani amig a többi alszik, de ez nem lehetseges, kaptam a választ. nem tudom mi tévõ legyek. hogyan lehetne megoldani a helyzetet es fõleg, h a kisfiam, ne sérüljön lelkileg az alvás kényszerítése miatt.válaszát elõre is köszönöm: Kriszta!
Válasz:
Kedves Kriszta!
Ön szerint 2 és fél éves gyermeke azért nem szeret bölcsibe járni, mert ott aludni kell. Biztos, hogy az alvással van gondja a kisfiúnak? A válasz egyértelmûen nem, hiszen, mint azt írta, otthon, hétvégenként rendszeresen altatja délben. A gyermek napirendjében tehát ott van a délutáni pihenõ, az, hogy a bölcsiben mégsem akar ebben részt venni, az beszoktatási nehézségbõl ered. A reggeli sírás jelzi, hogy még korántsem érzi magát biztonságban a bölcsõdében, ahol ebéd után még le is kell feküdni. Ilyenkor törvényszerûen megszólal a kicsiben a vészcsengõ: „Nem alhatok el, mert akkor az azt jelenti, hogy itt fogok lakni, itt fognak felejteni!“ Ezt a kétséget kell eloszlatni a gyermekben, nem pedig az (életkorából adódóan igenis szükséges) alvástól kell „megkímélni“. Ha szeretné, hogy kisfia minél gördülékenyebben, probléma mentesebben szokjon be, úgy javaslom, amíg a reggeli sírások meg nem szûnnek, hozza el délben a bölcsibõl!
Amint szemmel láthatóan beszokott és kezd feloldódni az új környezetben, akkor lehet csak elõhozakodni az ott alvással. Az ellazulásban, elszenderedésben sokat segíthet, ha a gondozónõ türelmesen melléül és álomba simogatja a kicsit. Egy idõ után aztán már egyedül is gond nélkül el fog aludni.
