Levélírónk 4 éves kisfia sírva, kétségbeesve tiltakozik az óvoda ellen, ahol, - mint mondja,- nem foglalkoznak vele az óvónõk. Ha a többi gyerek bántja, homokot szór a nadrágjába vagy megüti, nem számíthat a pedagógusok védelmére. Az óvónõ figyelmét az is elkerülte, mikor a kisfiú vékony melegítõnadrágban ment ki a kertbe fagyos téli idõben. Az óvodaváltás sajnos nem lehetséges, mi lehet hát a megoldás?
Jó napot!
4éves a kisfiam,most lesz középsõs,de még mindig nagyon utál óvodába járni.Már csak ha kiejtjük a azt a szót hogy ovi akkor az egész napja el van rontva a gyereknek, üvölt,sír hogy õ nem akar menni.Sokszor mondta hogy az ovónénik nem segítenek neki pl:az öltözésben,vetkõzésben,hiába kéri.Az udvaron szokták bántani,homokot szórnak a nadrágjába a szemébe,hátba verik,gyomron ütik meg stb...Nem mer szólni az óvónéninek mert fél hogy õt fogják sarokban állítani,vagy az a válasza az óvónõnek hogy most beszélgetek nem érek rá. Akkor kérdem én hogy minek van ott a dadussal hogy csak beszélgessenek?!Ha rákérdezek akkor meg annyi a válasz,hogy el ne higgye már anyuka!!!Télen is pl:egy nagyon vékony melegítõbe vitték ki az udvarra,szegény meg otthon panaszkodott hogy majd meg fagyott kint,erre is rákérdeztem,ez volt a válasz:jaj hát nem vette fel a gyerek a vastag nadrágot!Nem azért de erre is szerintem az óvónõnek meg a dadusnak kellene odafigyelni,és ennyit mondtak hogy legközelebb odafigyelnek.Sajnos vidéken élünk Tápiószõlõsön,nem tudom másik óvodába íratni,mert Ceglédre drága lenne a bejárás.Kérdezem én hogy ilyenkor mi a teendõ?!vagy már végig utálni fogja az óvodát?! Legszívesebben kiosztanám az óvónõket,de akkor meg a gyereknek ártanék.Eleve nem szimpatikus az óvoda,ha tehetném már rég másik oviba írattam volna,de ezt a gyereknek soha nem mondtam, meg nem mutattam ki.Kérem segítsen hogy mi lenne a jó megoldás! Válaszát elõre is köszönöm!
Válasz:
Kedves Levélíró!
Valóban nem könnyû a helyzetük, a problémára pedig mindenképpen megoldást kell találni. Nem lehet elbagatellizálni a kérdést, hiszen a kisfiúnak nem csak a lelki, de a testi egészsége is veszélybe kerülhet. Egy 4 éves, kiscsoportos picurtól nem lehet elvárni, hogy egyedül, felelõsséggel eldöntse, milyen ruhát vesz fel. Ugyanígy az sem várható el tõle, hogy ruháját segítség nélkül fel-, és levegye, ebben az életkorban igenis szükség van a felnõtt támogatására, segítségére. Az önállóság nem alakul ki varázsütésre, fokról-fokra kell építgetni, segíteni, adott esetben elmagyarázni, mikor miért adunk rá ilyen vagy olyan ruhadarabot. Ha pedig segítségért fordul a pedagógushoz a gyermek, azt a felnõttnek meg kell hallania és kezelnie kell a kérdést.
Mindenképpen azt javaslom, üljön le beszélni az óvónõvel, és higgadtan, de egyértelmûen adja a tudtára problémáit. Mondja el neki õszintén gondjait, és kérjen érdemi megoldást, hiszen kisfia lelki egyensúlya is csak ennek nyomán fog helyreállni. Amíg úgy érzi, hogy a pedagógusok nem állnak mellette, nem nyújtanak számára stabil érzelmi bázist, nem fog változni az óvoda-utálat. Ha a beszélgetés nyomán sem történik semmi, forduljon az óvoda vezetõjéhez.
