Web gyermeksziget.hu

Kérdés:

Kedves Doktornő!Kisfiam áprilisban tölti be a 3-at,a gondom az hogy még egyáltalán nem szobatiszta.Igy sajnos nem tudom őt óvodába vinni majd.Biliről,wc-ről hallani sem akar,pedig tavaly volt 1-2 alkalom hogy belepisilt a bilibe.Napközben nem adok rá pelenkát mostanában ,csak amikor kimegyünk/mivel hideg van ha bepisilne/,illetve amikor alszik délután.Ami a legszebb az egészben,az az hogy nem pisil be,hanem odahozza nekem a pelenkát hogy adjam rá,mert pisilnie vagy kakilnia kell.Nem tudom ez miért lehet,akaratos ennyire vagy fél valamitől?válaszát előre is köszönöm,tisztelettel:egy aggódó anyuka

Válasz:

Kedves Anyuka!

Ajánlom figyelmébe korábbi, ilyen témában adott válaszaimat, melyek számtalan játékos megoldást kínálnak a bili megszerettetésére, elfogadtatására. Javaslom mindemellett azt is kipróbálni, ahhoz vajon mit szólna a fiúcska, ha egyik nap "elfogyna a pelus" otthon. Ekkor, hogy ne érezze magát sarokba szorítva, kínáljon fel neki két alternatívát: "Bilibe vagy WC-be szeretnél pisilni?" Ha választhat több lehetőség közül, ő is könnyebben rááll a dologra. Hasznos lehet még, ha "csábító" autós, ill. más mintájú bugyit vesz elő a következő szavakkal: " Ezt a bugyit a Tibikének vettem, mert nagyon szeretett volna ilyet, de ha ügyes leszel, akkor nem neki adom majd, hanem te kaphatod meg.
Remélem, hogy előbbiek segítségével könnyebb lesz áthidalni a problémát és elindulni a szobatisztaság felé vezető úton.

Sok sikert!

Az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Kisfiam májusban lesz 3 éves, de még mindig nem szobatiszta.Próbálkoztunk már novemberben és decemberben is ,hogy levettük a pelust, de eredménytelenül.Most januárban ismét próbálkozunk.Fél óránként megpisiltetem, de így is előfordul(néha ritkábban, néha gyakran), hogy bepisil.És ez tetszik neki.Ugyanakkor sokszor szól is, hogy jön a pisi.Nem értem.Tudom, hogy sok-sok türelemre van szükség(ő a második kisfiam), de előfordulhat, hogy még mindig nem érett a szobatisztaságra?
Tisztelettel: Bné Judit

Válasz:

Kedves Judit!

Nagyon jó úton haladnak, és a gyakori balesetek ellenére is szép fejlődést tudhatnak magukénak. Az nem kis dolog, hogy sok esetben jelzi, hogy jön a pisi, hiszen ez feltételezi azt, hogy odafigyel az ingerre és tudatosult benne, milyen érzés, ha pisilni kell. Semmi mást nem tanácsolok, csak azt, hogy minden ilyen esetet nagy dicsérettel jutalmazzon, a baleseteknél pedig soha ne éreztesse csalódottságát. Meglátja, napról-napra közelebb kerülnek majd a szobatisztasághoz.
Sok sikert!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvonéni!
Én az éjszakai szobatisztaságról szeretnék kérdezni. A kisfiam 3 és fél éves. Nappal teljesen szobatiszta már másfél éve, de éjjel még mindig kell a pelenka. Minden reggel tele a pelusa pisivel. Próbáltam már, hogy nem adok rá pelenkát, de akkor nyakig pisisen ébred fel. Mit tehetnék?

Válasz:

Kedves Levélíró!

Ilyen korban még nem számít kórosnak és nem jelent mindig feltétlenül szorongást, ha a gyermek éjszakánként bepisil, elképzelhető, hogy a hosszabb, sok órás vizelet visszatartásra még nem érett meg a hólyagja. A siker eléréséhez Ön az alábbi segítséget tudja adni: közvetlenül lefekvés előtt már ne adjon inni a gyermeknek, esetleg egy-két (!) kortyot maximum. WC-re viszont lefekvéskor, valamint közvetlenül az álomba szenderülést megelőző percekben kísérje ki a fiúcskát. Ilyen módon Ön minden segítséget megadott a hólyag tehermenetesítésére, a siker pedig már csak érés kérdése.
Ha egy éven belül semmi változás nem történik, a pszichés kiváltó okok tisztázása érdekében keressenek fel gyermekpszichológust!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvó néni!
Válaszait nagy figyelemmel olvasom,mert választ keresek a szobatisztasággal,bepisiléssel kapcsolatban.Harmadik gyermekemről van szó.(csak röviden előzményként: az első gyermekem-kislány-kétévesen lett szobatiszta a második-újszülött- testv-vére mellett kb.egy hónap alatt.A második-fiú-2.5 évesen a bölcsiben nagyon rövid idő alatt lett szobatiszta.Mindketten tartották,nem estek vissza egyszer sem.a harmadik kislány.Kétévesen kezdte a bölcsit_ugyanazok a gondozói,mint a fiamnak-előtte nyáron már kéthónapja megbízhatóan szobatiszta volt.Örültem is hogy már nem kell pelussal bölcsibe mennie.Nagyon nehezen szokott be,kb.két és fél hónapig sírt.Addig nem volt semmi baj.Ahogy abbamaradt a sírás jöttek a nadrágok.Egy ,kettő ,sok.Egy nap aztán közölte az óvónéni,hogy bepelenkázták és hozzak pelust,mert ennyire megviselte a bölcsi.Elfogadtam,beláttam,de otthon folytattuk a próbálkozást,teljesen sikertelenül,egyáltalán nem jelezte,ha pisilnie kell,de azt sem ha már nedves volt a bugyika./a kakit mindig jelezte,jelzi és a wc-be végzi./Eltelt az és jött a nyári szünet(pedagógus vagyok-egész nyáron itthon maradtam velük)Nem telt el egy hét sem,teljes biztonsággal ment egyedül a wc-re vetkőzött,öltözött.Három éves lett.Eltelt a nyár,minden rendben volt.Mivel úgyis egy évvel később kezdi a z iskolát majd és olyan nehezen ment a beszokás előző évben,hagytam a bölcsiben az ismerős óvónéniknél.(ez volt a hiba?)Elkezdődött a szeptenber,és idén minden kezdődött előről.Szinte nincs olyan nap,hogy ne hozzunk haza pisis nadrágot,és most már megint ott tartunk,hogy nem hajlandó egyáltalán szólni.(már 3,5 éves ,egyedül öltözik ,vetkőzik,eszik,rajzol,biciklizik,versel,csak ez a szobatisztaság nem megy.)Mit tegyek?

Válasz:

Kedves Anyuka!

Mivel minden gyermek más és más, egyik érzékenyebb, másik kevésbé, ezért sem lehet egyfajta sablont rájuk húzni. Annak, hogy két nagyobb gyermeke hihetetlenül gyorsan szobatiszta lett, nagyon örüljön, de korántsem kell azt gondolni, hogy ez akkor az összes gyermekére igaz lesz. Valószínűnek tartom, hogy kislányát sokkal jobban megviselte lelkileg a bölcsőde, mint azt Ön gondolná. Tipikus szorongásos jel, hogy kifejezetten bepisilés terén van gond.
Ha korábban kérdezett volna, egészen biztosan azt tanácsolom, semmiképpen ne a bölcsiben folytassák, 3 éves kortól mindenképpen az óvoda lenne hasznosabb! Nem látom értelmét a bölcsőde folytatásának, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gyermek egyetlen pillanatig sem szokott bele abba a közegbe. (Ott semmi javulás nem volt tapasztalható a pisilés terén.) Nem értem igazán, hogy az előbbiek mellett voltaképpen miért választotta újra a bölcsődét?
Tanácsolni csak azt tudom, ha megoldható, maradjon otthon egy darabig a kislánnyal, és amikor ismét magára talált, akkor (ha mód van rá) kezdjék meg az ovit. Ott egyebek mellett a társak példája is jó motiváció lehet számára, nem úgy, mint a bölcsiben. A beszoktatást pedig egy óvodapedagógus minden valószínűség szerint szakszerűbben és játékosabban meg tudja oldani, mint egy bölcsődei gondozónő. Utóbbi egészségügyi végzettségű, nem pedagógiai, úgyhogy nem is várható el tőle.
Összefoglalván tehát a megoldást mindenképpen abban látom, ha a szorongást kiváltó bölcsizéssel felhagynak, majd a lelki egyensúly helyreállítása után megkezdik a fokozatos, tapintatos, pedagógiailag átgondolt ovis beszoktatást.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
A kisfiam szeptemberben volt 6 éves, nagycsoportos óvodás. Az a probléma vele, hogy nem akar óvodába járni. Főleg a hétvége után azzal kezdi a hétfő reggelt, hogy ordítva kel fel, és nem megy óvodába, majd csak holnap. Annyira nem akar járni, hogy többször is előfordult, hogy éjszaka bepisilt, sírva kelt fel, hogy nem akar óvodába menni. Az óvónők pedig azt monják, hogy nincs vele semmi baj, minden feladatot megcsinál, csendes, de ügyes gyerek. Egész nap nincs vele probléma.
Ugyanez a helyzet, ha idegen helyre viszem, ismeretlen emberek közé. Logopédushoz kell járni vele, már négyszer voltunk, és mindig elkezd sírni. Először úgy sírt, hogy alig bírta abbahagyni, és később is mindig sírásra állt a szája.
A harmadik problémánk pedig az,hogy otthon ha mondom neki, hogy meg kell csinálni valamit, mindig lehajtja a fejét, és hallgat. Huzogatja a száját, a szemét, minden dolog felidegesíti, és nagyon mérges lesz. Mit csináljak?

Válasz:

Kedves Levélíró!

Levele alapján úgy tűnik számomra, kisfia az átlagosnál érzékenyebb lelkű, kissé bizalmatlan gyermek, aki bánatát, szorongását, félelmeit a végtelenségig próbálja leplezni, elrejteni a külvilág elől, ám néha elszakad a cérna és tiltakozni kezd. Mivel 6 éves gyermekről van szó és nem egy 3 éves beszoktatási problémájáról, az óvoda elleni tiltakozásnak mélyebb gyökerei vannak, mintsem hogy ezt egyszerű levelezés alapján fel lehetne tárni.
A logopédustól való idegenkedés szintén egyfajta bizalmatlanság a külvilág felé, melynek okait mindenképpen ki kellene deríteni. Feltétlenül keressenek fel gyermekpszichológust, aki segíteni fog eligazodni a kiváltó okok és a megoldáshoz vezető út útvesztőjében.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Néhány hete kértem tanácsot Öntől kisfiammal kapcsolatban, aki 3 éves elmúlt, és még egyáltalán nem szobatiszta (20061019220927. számú kérdés). Nem is érdekli a téma, nem is zavarja, a piszkos a pelenkája. Kb. egy hónapja kezdtük el, hogy itthon csak bugyiban volt, utcán pelenkában. A bugyiba "természetesen" állandóan bepisilt, előfordult, hogy mondta: "Anya, pisilek", máskor mi vettük észre, hogy vizes a nadrágja, és nem is szólt. Természetesen folyamatosan kérdezgettem, kell-e pisilni, kakilni, mindig "nem" volt a válasz. Pisilés _után_ minden alkalommal rögtön és szívesen ráült a bilire, előtte (úgy értem, amikor eltelt már hosszabb idő az előző "baleset" óta, és kértem, próbáljunk a bilibe vagy wc-be pisilni), soha. (Egyszer-kétszer sikerült csak erre rávennem, mindenféle ígérgetések után, de sürgősen le akart mindig szállni róla). Próbáltam a kedvenc plüssállatával is eljátszani, mi történik, ő hogyan bilizik, wc-zik, sokat báboztunk, ez tetszett is neki, de hogy ő próbálkozzon, az már nem...
A fő gond a kakilás volt. Kisfiamnak mindig ebéd, néha vacsora urán van széklete, napi rendszerességgel. Most bugyiban volt, és nem kakilt. 4 nap után kénytelen voltam glicerinkúpot adni neki (ilyen még sosem fordult elő velünk). Fölkínáltam neki, hogy visszaadom rá a pelust, az sem kellett neki. Egyszer, amikor éppen bilin ült, belepottyant a pelusba egy kis székletdarab, azt együtt kiborítottuk a wc-be, ő lehúzta, nem tűnt úgy, hogy idegenkedne ettől a dologtól.
Most - kb. három hete - újra pelenkás volt, és nem is beszéltünk a szobatisztaságról. Lassan újra lépnünk kellene valamit. Félek ugyanakkor a székletvisszatartástól. Mit tehetnék még, hogy kisfiam szobatisztaságát elősegítsem? Úgy érzem, már mindent megpróbáltam, nagy türelemmel, és nincs semmi eredmény.
Elnézést a terjedelmes írásért!
Köszönettel:

Enikő

Válasz:

Kedves Enikő!

Levelét olvasva eszembe jutott még egy momentum, mellyel talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz: elképzelhető, hogy maga a bili nem felel meg valamiért kisfiának, s azért idegenkedik annak használatától. Az én kislányomnál is tapasztalható volt a szobatisztaságra szoktatás kezdeti szakaszában, hogy az első sikerek után elkezdett tartani a bilitől. Ráülni ráült, de amikor érezte, hogy jön a pisi, ijedten felpattant róla. Sokat gondolkodtam, vajon mi lehet az időközben fellépő probléma, amely meggátolta a további sikereket, míg végül rájöttem. A bili mérete nem volt megfelelő, s így sokszor előfordult, hogy popsija belelógott a nagyobb mennyiségű pisibe. Vettünk hát helyette egy nagyobb méretű, jópofa zenélőset, aminél viszont a zene ijesztette meg. Következő lépésben nagyobb űrtartalmú, nem zenélős edénykét szereztünk be, annak viszont, mint utóbb kiderült, nem volt kellően lekerekítve a pereme és kényelmetlenül törte a popit. Negyedikre aztán rátaláltunk az igazira, amit ma is nagyon szívesen használ. A bilivásárláshoz érdemes kisfiát is elvinnie magával, aki szintén beleszólhat a választásba. Elképzelhető, hogy míg egy mezei bilitől idegenkedik, addig egy autós edénykére mindennél szívesebben ráülne.
Felkínálhat továbbá választható alternatívákat is, pl: bilit kér vagy párnás WC szűkítőt, így kisfia úgy érzi majd, nincs kényszerítő helyzetben, hanem választási lehetősége van. A székletvisszatartás elkerülése érdekében eleinte nyugodtan élhet azzal a lehetőséggel, hogy az idő eljövetele előtt minden magyarázat nélkül ráadja a bugyipelust és diszkréten háttérbe vonul, amíg ő elvégzi a dolgát. A kakilást érintő szobatisztaságra szoktatás lehet egy későbbi lépés is, eleinte érdemes csak a pisire koncentrálni.
Előbbiek mellett javaslom Önnek Könyvszigetünk szobatisztasággal kapcsolatos kiadványainak megrendelését, melyek talán felfednek olyan aspektusokat is a problémát illetően, melyek egyszerű levélváltások során nem biztos, hogy felszínre kerülnének.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!

Külföldön élünk több mint 3 éve. Első fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettől nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nőtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényű gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Ő kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendők eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erőltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethető, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvű oviban nincs vele gond, szeretik, együttműködő. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fő aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdődött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sőt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szerető közeget biztositunk a gyerekeinknek, ők az elsők, minden más háttérbe szorul, a férjem kitűnő apa és férj, és az átlagnál több időt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erőbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva

Válasz:

Kedves Éva!

Levele alapján feltételezhetőnek tartom, hogy a fenyítést követő bepisiléseket az váltja ki, hogy a gyermek szokatlannak tartja az egyik pillanatról-másikra bekövetkezett szülői szigort. Ez idáig megszokta, hogy Önök nem ilyen eszközökkel próbálnak hatni rá, hanem plusz törődéssel, még több figyelemmel és most megrémíti a hirtelen arculatváltás. Úgy vélem, esetükben a nevelői attitűd megváltoztatása (hirtelen jött szigor) nem biztos, hogy célravezető , ezzel csak fokozzák a problémákat. Helyette próbálkozzanak az alábbiakkal: ha a gyermek kissé fegyelmezetlen magatartást tanúsít, igyekezzenek erről elterelni a figyelmét s helyette felelősségteljes feladatokat kínálni neki. (Pl: terítésnél az evőeszközök kikészítése, mert "csak te tudod, melyiket melyik oldalara kell rakni", a bevásárolnivalók összeírása, "összerajzolása", "játékfelügyelői" megbízatás: ellenőrizni, hogy minden játék a helyén van-e, .... és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezze nélkülözhetetlenségét, fontosságát a családban, hogy az ő feladatvégzése nélkül összedőlne a világ. :) Erről ne felejtsék el minden alkalommal megerősíteni őt: "Jaj de jó, hogy te már ilyen nagy és okos vagy, mi lenne velem a segítséged nélkül."
Biztos vagyok benne, hogy a fenti módon látványos javulást érhetnek majd el a fiúcskánál.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Ovonő
Iker fiaim agusztusban voltak 3 évesek, nyáron szobatiszták lettek, most viszont éjszakára vissza kell rájuk rakni a pelust és az egyik fiam az oviban is rendszeresen bepisil néha bekakil , kérdésem a következő lenne , hogyan tudom leszoktatni az éjszakai, bepisilésről őket, mgj. néha száraz a pelus reggelente de ez a ritkább.
Válaszát előre köszönettel: Asztalos Ágnes

Válasz:

Kedves Ágnes!

Az éjszakai szárazság elérése nem alakítható szűkebb értelemben vett neveléssel, hiszen alvás alatt nem irányíthatunk tudatosan tevékenységeket. Abban az értelemben viszont tehetünk az ügy érdekében, ha megpróbáljuk a kisfiúk mindennapjait még kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá tenni, hogy ha egy esetleges szorongás áll a háttérben, kiküszöbölhessük. Levele arról tanúskodik, hogy az ovikezdésig nem volt gond, minden a legnagyobb rendben ment. Elképzelhető, hogy az óvoda a maga újszerűségével és kissé félelmetesnek tűnő idegenségével eleinte szorongást okoz a kicsiknél. Ha az intézményben egyébként pozitív, szeretetteljes légkör uralkodik, ez a probléma magától meg fog oldódni.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Kisfiam néhány nap múlva lesz 3 éves, és egyáltalán nem szobatiszta, nem is szól, ha pisilnie, kakilnia kell. Nagyon értelmes, okos kisgyerek, de wc-re, bilire ülni nem hajlandó, pedig az óvódát is most kezdenénk. Válaszait végigolvasva úgy döntöttem, sok ötletét hasznosítva megpróbálom tudatosabban - persze általa remélhet?leg nem felt?n? módon - irányítani a szobatisztaság elérését. (Eddig pelenkában volt itthon, bíztunk abban, hogy ha megérik a dologra, szobatiszta lesz, persze sokat beszélgettünk a dologról.) Kérdésem csak annyi, hogy nem veti-e majd vissza a "tanulási folyamatban", hogy amikor elmegyünk itthonról (és sokat eljárunk a kisöccsével együtt játszótérre, vásárolni, sétálni), olyankor pelenkát adok majd mégis rá. (Hideg már az id?, félnék, hogy megfázik, ha útközben bepisil, ami pedig nagyon valószín?.) Délel?ttönként például szinte sosem vagyunk itthon. Vagy maradjunk itthon napokra, esetleg hetekre, amíg változás nem történik? Vagy az is segít, ha csak délután lesz bugyis és a nap többi részében pedig minden úgy megy, mint azel?tt?
Válaszát köszönve:

Enik?

Válasz:

Kedves Enikő!

Levele alapján Önnek leginkább a pelenka és a bugyi közti átmenet okoz problémát. Ez szinte minden szülőnek sok fejtörést okoz, én a következő fokozatosságot javaslom: ha az éjszakai, ill. délutáni pihenő alatti szárazság még nem áll biztos lábakon, akkor alváshoz bátran használjon még egy darabig bugyipelust. Ugyanígy tehet sétánál is, ha hosszabb útra mennek. Ezen alkalmakon túl természetesen használjanak bugyit, így az 5-10 perces kis sétákhoz is! Ami azonban nagyon-nagyon fontos: a bugyipelust mindig tekintsék bugyiként! Én a kislányomnál ezt a következőképpen oldottam meg: a bugyipelust soha nem neveztem pelenkának, nem is tekintettem annak, hanem szigorúan bugyinak! (Tréfásan "bugyornak" neveztem. ) Elmondtam gyermekemnek, hogy ha pisilni kell, rögtön szóljon és ráülünk a bilire, WC-re! Ezzel azt tudatosítottam benne, hogy a bepisilést bugyipelusnál is kerülni kell! Ez a módszer olyan tökéletesen sikerült, hogy a 2 éves 4 hónapos kislányom mára 4 órán keresztül is képes visszatartani a pisit, amíg nem ülhet bilire. Annak ellenére ezt teszi, hogy tudja, "bugyor" van rajta, nem pedig igazi bugyi. Tehát ne féljen a bugyipelus használatától, nagyon praktikus megoldás az átmenetnél!
Aztán amikor már úgy látja, kisfia stabilan száraz marad hosszú ideje pelus mellett is sétáknál, akkor adhat rá sima bugyit. Ami azonban fontos: otthon a lehető leggyakrabban adjon rá igazi bugyit, hogy szokja az "önmegtartóztatás" szükségességét!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
A kisfiam juniusban töltötte a 3 évet, de még nem szobatiszta. Körülbelül egy hónapja úgy két hétig pisilt és kakilt is a bilibe, egy-két alkalmat kivéve. Többször előfordult, hogy reggel is szárazon vettem ki alóla a pelenkát. Mindig megdicsértük a sikerek után, a balesetekkor sem szidtuk le. Azóta viszont többször pisil be, mint a bilibe, a kaki pedig mindig a nadrágba megy. Biztosan érzi, mert amikor az apukájával ül a számítógép előtt, vagy egyedül is szokott néha (max. napi 1 órát) olyankor mindig pisil a bilibe, másor ha bemegy szinte büszkén jelenti be, hogy bepisilt. Már sokmindent kipróbáltunk, de nem segített. Van egy nyolchónapos kishuga, nagyon szereti, de néha féltékeny is. Amúgy egy nagyon okos, jószellemű kisfiú, ugyanakkor nagyon eleven is. Már nem tudom mit tegyünk, kérem segítsen!
Tisztelettel:K-né Mónika

Válasz:

Kedves Mónika!

Azt hiszem, esetükben valóban a testvérféltékenység lehet a problémák kiváltó oka. Eszembe jut egy kedves, ám annál tanulságosabb történet egy ismerősömről: amikor néhány napot egy kisbabás hozzátartozójuknál töltöttek, érdeklődve figyelte, amint a felnőttek boldogan konstatálják a fájós hasú babánál: "jaj de ügyes vagy, hát sikerült végre kakilni a pelusba!" Erre ő is nekidurálta magát, kipirult arccal nyomni kezdett, majd büszkén bejelentette: "nekem is sikerült" Az addigra teljesen szobatiszta kislány visszaesett.
Feltételezem, hogy kisfiúknál is hasonlóról lehet szó. Tanácsom tehát a következő: foglalkozzanak a nagyobbik gyermekkel is minél többet, valamint erősítsék benne: " Nézd, a hugi még csak pelusba tud kakilni és pisilni, te viszont már ügyes nagy vagy és tudod használni a bilit is. Mutasd meg neki mindig, hogyan kell csinálni ezt a csodát!" Hiúságára hatva csodákat tehetnek!
Sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves ovónő!
Kisfiam nov. 24-én lesz 3 éves. Okt. 2-án kezdjük a bölcsit. Június közepén levettem róla a pelust, remélve, hogy őszre szobatiszta lesz. Azóta egyszer sem adtam rá pelust. Szépen haladtunk is célunk felé. Elég sokszor szól, hogy pisilni - kakilni kell. Van, hogy napokig egy csepp sem folyik be, de olykor viszont bepisil, és akkor nem érdekli, hogy pisis a nadrágja. Már mindent kipróbáltam. Nem szeretném visszatenni rá a pelust, mert félek, hogy összezavarom vele. Már többször volt, hogy napokig, hetekig nem pisilt - kakilt be, de mindig visszaesett. Kérem segítsen. Mindenki azt mondja, hogy türelem, de zavar, hogy a környezetünkben lévő hasonló korú gyerekek már teljesen szobatiszták. Előre is köszönöm! Hajni

Válasz:

Kedves Hajni!

Az Ön által említett időszakos visszaeséseknek többféle oka is lehet, ezekre érdemes lenne nagyon odafigyelni. Pl: egy-egy elmélyült játéktevékenység során gyakran megfeledkeznek magukról a kicsik és beleeresztenek a nadrágba. Ha úgy látja, gyermekét adott pillanatban sokkal jobban leköti a játék, mint a WC-re menetel, küldje el Ön!
Más oka is lehet azonban az időszakos bepisiléseknek. Vezessen naplót gyermeke otthon töltött napjairól és jegyezze fel, melyik nap volt mozgalmasabb, esetleg feszültebb, idegességekkel teli, és hamar rá fog jönni az összefüggésekre. Nem csodálkozhatunk azon, ha pl. egy ingerültebb napunkon gyermekünk is visszaesik. A feszült hangulat azonnal megmutatkozik rajta is, és könnyen bepisilhet.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
Kisfiam áprilisban múlt 3 éves, és most szeptemberben kezdtük az ovit. A problémám az, hogy nem hajlandó az oviban elmenni a wc-re. 2 hétig ebéd után mentem érte, addig nem tűnt annyira égetőnek a probléma, hiszen egyébként is ritkán jár pisilni. De a héten már ott aludt, és inkább tartogatja délután 4-ig, vagy max. bepisil, de a wc-be pisilésről hallani sem akar. Egyébként egy nagyon okos, értelmes kisfiú. A szobatisztaság minden lépcsőfokáért nagyon megszenvedtünk vele. Direkt nem kezdtem korán a bilizést, nehogy elriasszam, 2,5 éves elmúlt amikor először szóba hoztuk a dolgot, de dühödt tiltakozás volt a válasza, rá sem volt hajlandó ülni a bilire, a wc-re meg pláne nem. kevéssel a 3. szülinapja előtt sikerült a bilire ülést elérni nála, aztán napok kellettek mire belepisilt, hetek mire belekakilt, azóta viszont teljesen szobatiszta, éjjel-nappal. Nagyon nehéz volt arra rábeszélni hogy pisiljon (állva) a wc-be, augusztusban sikerült ez is. megnyugodtam, nem lesz gond az oviban. Mostanában sehol sem akar pisilni, csak itthon, pedig nyár végén még Balatonon bele is kakilt a wc-be mert itthon felejtettük a bilit. Mit tanácsol, mit tegyek??? Köszönettel: Katica

Válasz:

Kedves Katica!

A balatoni eset arra enged következtetni, hogy ha a szükség úgy hozza, kisfia előbb-utóbb rászánja magát az idegen helyen történő WC-zésre is. Előbbiek miatt úgy vélem, nincs különösebb ok az aggodalomra, legyenek türelemmel, naponta barátkozzanak az óvodai WC-vel. Csodálkozzon rá gyermeke füle hallatára: "hú de szép tiszta ez a WC, pont, mint otthon! És milyen kényelmes lehet rajta ülni! Ha kisebb lennék, biztosan kipróbálnám. Ha nem kell belepisilned, ráülsz és megnézed helyettem, hogy milyen érzés rajta ülni?... Na, kényelmes ugye? ... És milyen lehúzni? Könnyű?...." stb. Hasznos lehet még, ha otthonról visznek be az oviba "hazai" WC papírt, ami otthonosabbá varázsolja az illemhely használatát. Kérje meg az óvónőket, hogy ezt a papírt minden alkalommal adják a kisfiú kezébe, ha WC-re küldik. talán így nagyobb lesz a hajlandóság benne.
Sok sikert!

Üdvözlettel. az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvonő!

Sajnos én is a tanácstalanok sorában állok a szobatisztasággal kapcsolatban. Kislányom szept.8-án múlt 3 éves és sajnos még nappal sem szobatiszta.Azzal nincs probléma,hogy bugyi van rajta. Szólok neki,hogy bugyi van rajta és szóljon ha pisilni kell. Persze azt mondja szólok,de ez sosem sikerül. Probálom sokszor kérdezni,hogy pisi ,kaki. Az Ő válasza mindig az,hogy majd szólok.S ha bepisil akkor már szól,hogy anya bepisiltem. Ha megkérem,hogy mielőtt kimegyünk próbáljunk meg pisilni v.kakilni általában rá is ül a bilire v. a WC-re. De 10perc után mindig közli,hogy nem kell neki. Kimegyünk és nem telik el 2 perc már bepisil.Már nagyon elkeseredett vagyok ez miatt. Mindenki meglepődik a környezetemben,hogy elmúlt három éves és még egyáltalán nem szobatiszta.Ilyenkor hazajövök és kisírom magam,hogy biztos elrontok valamit. De azt mondják eröltetni nem szabad.Kérem tanácsát v.segítségét mit tehetnék? Már arra is gondoltam,hogy elvigyem orvoshoz,de erre azt mondják még nem kell!

Előre is köszönöm válaszát: Júlia

Válasz:

Kedves Júlia!

Nagyon helyesen teszi, ha gyakorta kérdezgeti, kell-e pisilni, kakilni, ám kérdésére konkrét választ várjon: igen vagy nem! Az mindenképpen haladás a szobatisztaságra szoktatás folyamatában, ha a gyermek utólag szól a balesetről, ez már azt jelzi, tudatosult benne a vizelési, székelési inger, csak kissé későn csapódott le benne ahhoz, hogy megelőzze a "bajt". Ennek kiküszöbölésére szolgál a kérdezgetés.
A kimenetel előtt pedig így ültesse le a bilire: " Gyorsan pisiljél, és ha végeztél, máris indulunk a kertbe." Ez a fajta motiválás nálam pl. nagyszerűen beválik 2 éves kislányomnál is. Az elérendő cél érdekében mielőbb le szeretné rendezni "kötelességeit", így igyekszik ezt a lehető leggyorsabban bonyolítani. Ami azonban fontos, kimenetel előtt tényleg csak akkor álljanak fel a biliről és induljanak el a kertbe, ha már van eredmény. Bugyiban, hűvösebb időben nagyon könnyen megfázhat a gyermek vizes ruhában.
És amit még tanácsolni tudok: türelem és sok-sok dicséret!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!

Kislányom kétévesen lett szobatiszta.3 éves kora előtt néhány hónappal éjszakára is.Előfordult néha éjszakai baleset de igen ritkán.Nappali alváshoz már kétévesen sem kellett pelus.3 éves volt márciusban, februárban született testvére.Abban az időben kezdődtek az éjszakai bepisilések de még ritkán.Kis szünet,majd egy makacs felfázás de vizelete azóta negativ az éjjeli bepisilés mindennapos lett,néha többször is.Augusztusban kezdte az óvodát,gond nélkül beszokott.Viszont most kezdődött a testvérféltékenység mióta a húga mászik,igényli a figyelmet.Soha nem szidtuk meg a balesetért,de többször rászólunk mikor a húgát megszorítja megüti.Egyébként imádja testvérét csak néha megharagszik rá.Orvosunk szerint várjak mert még kicsi a lányom.A gondom az hogy egy éve ilyenkor sokkal előrébb tartottunk és félek hogy maga a visszaesés is megviselheti a kislányt.Még annyit hogy nagyon mélyen alszik,rendkivül okos kislány és próbálok vele is sokat foglalkozni. Köszönöm válaszát.Mariann.

Válasz:

Kedves Mariann!

Úgy vélem, az éjszakai bepisilések és az egyéb visszaesések gyermeke fejlődésében elsősorban lelki tényezőkre vezethetők vissza. A kistestvér születésével nagyon sok esetben előfordul, hogy a nagyobb tesó is "visszamegy babába", hogy vele is hasonlóan sokat törődjenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülő látványosan mellőzné a nagyobb gyermeket, hanem szükségszerűen több időt kell töltenie a kisebbel a gondozási feladatok ellátása miatt. Ezt a nagyobb gyermek sokszor sérelemként éli meg, és ilyen-olyan eszközökkel (bepisil, újra elkezd cumizni, stb.) próbálja felhívni magára a figyelmet. Ha továbbra is igyekszik minél többet foglalkozni nagyobb gyermekével egyénileg is, akkor előbb-utóbb megszűnnek a problémák, ill. nem érzi szükségét annak, hogy babaként viselkedjen.
A másik tényező, amely szintén negatívan hathatott a kislány lelkére, az az ovikezdés volt. Előfordul, hogy látszólag problémamentes a beszokás, ám a gyermek belül nehezen dolgozza fel a változást. Ez történhetett kislányánál is, ez is okozhatja az éjszakai bepisiléseket.
Előbbiek mellett azt hiszem, az idő Önnek dolgozik. Ha továbbra is türelmesen és odaadóan foglalkozik nagyobb gyermekével is, (sőt még kicsit többet, mint a kishúggal), akkor néhány hét, esetleg hónap elteltével minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Sok sikert!

Az Óvónő

Kérdés:

Üdvözlöm Óvónő!
Kisfiam 22 hónaposan lett szinte magától szobatiszta nappalra(5 nap alatt).2-3 hónap múlva pedig éjjelre.Az első 2 hónapban nem pisilt be éjjel,azonban 2 hónapja minden áldott éjjel bepisil.Már azt hiszem mindent megpróbáltam,hogy ne így legyen.Lefekvés előtt pisil,este nem iszik sokat,napközben pedig rendesen ürít.Ha éjjel felkeltem,nem tud pisilni mert olyan álmos,hogy alszik a wc-n.Visszeteszem aludni,és később éjjel amikor megyek betakarni,már pisis.Ha normálisan iszik lefekvés előtt akkor is bepisil.Már nagyon el vagyok keseredve,mert nem tudom ami előtte ment az miért romlik el.A családunkban minden rendben,még csak erre sem foghatnám.Egy "őrült "pillanatomban arra gondoltam éjjelre megint pelust kap, mert már nem bírom ,hogy minden éjjel lecseréljem az ágyneműt,pizsamát,és a reggelt azzal kezdeni,hogy minden ki kell mosni.Tehetnék még valamit ami elkerülte a figyelmemet?Segítségét előre is köszönöm.
Mónika

Válasz:

Kedves Mónika!

Nem hinném, hogy őrült gondolat lenne egy két és fél éves kisgyermekre éjszakára pelust adni. Bátran tegye meg, így elkerülhető az esetleges felfázás, meghűlés, azonkívül az édesanya sem kerül olyan nehéz helyzetbe, hogy a reggeleket mosással kelljen kezdenie.
A kisfiút nyugtassa meg: ez egy csodabugyi ( valójában bugyipelus), amiben nyugodtan telnek majd az éjszakák. Semmiképpen ne érezze azt a gyermek, hogy ez egyfajta visszalépés, hanem egy testi-lelki biztonságot nyújtó védőbástya. Amikor már sokadszorra szárazon ébrednek, akkor kezdje újra forszírozni a dolgot: "Majd szóljál, ha "nagyfiús", igazi bugyit szeretnél éjszakára, mert annyira ügyes vagy, hogy te már olyat is kaphatsz. Amikor a gyermekben is megszületik erre az elhatározás, akkor már biztosan nem lesz korai rátérni a dologra.
Addig is talán nem ártana, ha biztos, ami biztos alapon kérnének egy gyermekorvosi (urológiai) kivizsgálást a szervi problémák biztos kizárása érdekében!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!

Gyermekem 3 éves (1 kg alatti súllyal koraszülött volt)szeptemberben keztük az óvodát, de sajnos a fokozatos beszokatásnak jelét sem láttam. Már az első nap ott kellett hagynom egész napra. a gyermek nem eszik, nem iszik, azóta újra bepisil az óvodában is és éjszaka is. Nagyon anyás, nehezen viseli ha távol vagyok. Kezdeményeztem a délben történő hazavitelt,de az óvónők szerint akkor soha nem fogja megszokni az ovit.Nem tudom mit tegyek erőltessük-e tovább?

Válasz:

Kedves Levélíró!

Én gyermeke óvónőivel szemben inkább a fokozatos, kíméletes beszoktatás híve vagyok. Munkám során a beszoktatáskor azt sem bánom, ha a sírós, édesanyjától nehezen elváló gyermek szülője egy darabig kint ült a folyosón. Ez a "kedvezmény" egészen addig tart, amíg a kicsi biztonságérzete ki nem alakul, ill. meg nem szokja, meg nem szereti az új, ovis környezetet. Ezt követően el-eltünedezhet az anyuka ( ha a gyermek észreveszi: "anyu csak a postára ugrott el, néhány perc múlva itt lesz"), majd egyre hosszabb idejű távollétek valósíthatók meg. Néhány nap, esetleg egy hét után pedig elillan a reggeli sírdogálás, szomorúság, szorongás rémképe. Javaslom, kérdezzen rá az óvónőknél, gyermeke lelki stabilitásának visszaállítása érdekében megvalósítható-e ez valamiképpen!
Mindemellett én támogatom a kezdetben csak fél napos óvodás elképzelést is, hiszen ezzel is lehetővé tesszük a fokozatosabb, a gyermekre nézve kíméletesebb beszoktatást.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő! Elég nehéz hét van mögöttünk, hétfőn kezdtük a óvodát 3 és fél éves kisfiammal. Aznap egész délelőtt együtt voltunk, ismerkedtünk az ovival és az ovinénikkel. Kedden azonban már ott kellett hagynom, de ebéd után mentem érte. Szerdán és csütörtökön már egyre nagyobb traumát okozott mindkettőnknek az elválás, fiam sírt, kikapták a kezemből és kitessékeltek, hányt is és bepisilt, pedig már éjszaka is szobatiszta. Éjjel már nem is alszik, fel felébred, nem mer elaludni, mert tudja, hogyha felébredünk oviba kell menni. Ezért pénteken bementünk az oviba, de ezt csak úgy tudtam elérni, hogy megnyugtattam, hogy csak "benézünk". Mondtam az ovinéninek, hogy nem megy ez ma nekünk, és hogy milyen nehéz éjszakáink voltak, erre ő azt mondta, hogy ha ilyen stresszes a dolog, akkor pihenjük ki magunkat a hétvégén. Én próbálom fiamat ráhangolni az ovira, beszélgetünk sokat róla, de mindig csak az a válasza, hogy ő nem akar menni. Minden elalvás előtt mondja, hogy ha felkelünk ugye nem kell oviba mennie, mert ő nem akar. Tudni kell róla, hogy nem volt bölcsis, egészen ideáig velem volt itthon. Okos ügyes eszes fiú, de nem tud még játszani a társaival, ugyan van két utcabeli kislány, akiket ismer, de velük sem játszik az oviba, állítólag csak álldogál, és várja hogy jöjjek. Többször felhivat az ovinénivel, akinek az a válasza ilyenkor, hogy mindjárt jön anyád. Ez így rendben lenne? Minden nap azért kérdezgettem az óvónéniket, hogy mi történt aznap, azt mondták, hogy nem igazán aktív a gyerek, de menni fog a beszoktatás. Nem tudom mit tegyek. Nem szeretném, ha fiam "visszafele" fejlődne, pedig ez történik most vele. Most mit tegyek? Hagyjunk egy-két hónap vagy esetleg fél év pihenőt, vagy igenis erőltessem a dolgot, és minden áron most vagy soha alapon csináljuk tovább? Nem fog így lelkileg összetörni? Már most is úgy éli meg a helyzetet, mintha rossz lenne, ezért bedugom és otthagyom az oviba. Azóta mindig mondogatja, hogy szeret és imád, pedig ez előtte nem volt rá jellemző. Kérem segítsen nekünk is, hogy minél előbb megnyugodhassunk mind a ketten. Köszönettel Moni

Válasz:

Kedves Móni!

Úgy vélem, a megoldás nem az óvodázás felfüggesztésében van, hanem a beszoktatás módján kellene változtatni. Ehhez azonban szükség van az óvónők együttműködésére is. Javaslatom tehát a következő: kérje meg a pedagógusokat, tegyék lehetővé, hogy Ön ott maradhasson a folyosó padján ülve, amíg kisfia a csoportszobában játszik. A fiúcska eleinte valószínűleg állandóan kinézeget majd, hogy "megvan-e anyu", ám ha látja, hogy minden rendben, nyugodt szívvel visszamerészkedik a szobába. Amikor szemmel láthatóan kezdi otthonos(abb)an érezni magát az oviban, megpróbálkozhat az "eltűnés" fortélyával. Ez eleinte ne tartson tovább fél óránál, utána menjen vissza. Ha gyermeke észreveszi anyukája hiányát, az óvónők nyugtassák meg, hogy csak a postára ment, de mindjárt jön vissza. Imitálhatják esetleg, hogy Önt felhívják telefonon. Az időszakos eltűnések aztán fokozatosan egyre hosszabbak lehetnek, végül egy teljes délelőttig is eltarthat, mire kisfia remélhetőleg teljesen beszokik. Kívánok a fenti folyamathoz sok sikert és sikeres együttműködést az óvónőkkel!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
Kisfiam júliusban múlt 3 éves. Körülbelül fél éve szobatiszta és a délutáni alváshoz sem használ pelust. Az éjszakai szobatisztaságot nem forszíroztam nála, egyszer-kétszer megkérdezetem tőle kér-e pelust éjszakára, de az igen válasz után nem foglalkoztunk vele többet. Nyaralásunk alatt az egyik este minden előzmény nélkül kijelentette, hogy ő már nagyfiú, nem kell éjszakára peleneka (a témát ő hozta fel, mi nem melítettük). Mi elfogadtuk az ő döntését és azóta pelenka nélkül alszik.
A problémánk az, hogy a pisit egész éjszaka még nem tudja tartani. A bölcsődében az egyik gondozónő azt javasolta, hogy este 6 óra után csak minimális folyadékot adjunk neki. Ezt az első nap tapasztalata után gyorsan elvetettük. elvetettük.
A másik gondozónő javaslata az volt, hogy keltsük fel éjszakánként pisilni. Megpróbáltuk ezt is, de egy idő után nem volt szívem egy édesen alvó gyereket felzavarni mély álmából.
Ön szerint mit tegyünk ebben az esetben, hogy a heti 4-5 éjszakai bepisilést csökkentsük,keltsük fel éjszakánként kisfimat vagy várjunk türelemmel, az idő majd megoldja a gondunkat?
Válaszát előre is köszönöm:
Anikó

Válasz:

Kedves Anikó!

Ha kisfia továbbra is határozottan ragaszkodik a pelenka nélküli elalváshoz, természetesen adja meg számára ezután is a lehetőséget. A tanácsokkal kapcsolatban: az esti folyadékbevitelt ha nem is eltiltani, de némiképp mérsékelni érdemes. Ez alatt értem, hogy lefekvés előtt közvetlenül már csak néhány kortyot igyon, ha szükségét érzi, ez elég ahhoz, hogy oltsa a szomját, ám nem telíti meg túlzottan a hólyagot.
Az éjszakai ébresztgetés helyett tanácsos lenne lefekvés előtt pisilni menni, valamint közvetlenül az előtt, hogy álomba zuhanna. Így a szervezet lehetőséget kap arra, hogy még az utolsó előtti pillanatban megszabaduljon a vizelettől, így talán elkerülhető lesz a bepisilés.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves ovoneni! Ez nem kerdes, csak visszajelzes. Nagyon koszonom a nekunk, es mas szuloknek adott valaszait, nagyon hasznosak. Az amerikaiak kicsit maskepp nezik az ovodai nevelest mint mi, magyarok, de figyelmesek es hajlandoak kozremukodni ha szolok nekik. Amugy azt csinaljak amit a szulo mond nagyreszben, ami nem feltetlenul egeszseges, HA HA HA.

Koszonom valaszat Isabel ovodakezdesevel kapcsolatban. Tulvagyunk az elso heten, es a masodik hetfon is. Beszeltem az ovonovel az elso nap az etkezesi dolgokrol meg a tnaulasi elvarasokrol. Megbeszeltuk Isabel alapveto szokasait is. Tegnap este az ovono azt mondta hogy Isabel jol illeszkedik be, emlekszik nehany gyerekre (mar volt ott harom honapig November-Januar idoszakban mielott edesanyam atvette a szerepet). A nagy fegyverteny az, hogy eszik. SZENDVICSET!!!!!! Gondolom ez normalis, Isa mar het honapos koraban kettos eletet elt, bolcsi meg otthon viszonylataban. Az egyetlen dolog amit eszrevettem, es megprobalok nem ugyet csinalni az a takaro szorongatasa. Nem hajlando ott hagyni az oviban a hetre, naponta cipeljuk, a kedvenc pizsamajaval es babajaval egyutt. Isa sosem ragaszkodott targyakhoz, nem volt pelenkaszorongatas, macizas vagy cumi. A takarora, miutan hazaertunk, ra sem nez. Azaz nem tunik kronikusnak a dolog. Kerem javitson ki, ha tevednek. Remelem feloldodik a dolog beavatkozas nelkul.

Szoval igy allunk, Nincs ejszakai bepisiles, es egy-egy otperces "Nem akarok oviba menni!!! Aludni akarok!"-kal meguszom a reggelt. Ha tenyleg nem akarna, husz kilojaval igazan ellen tudna allni. Es ami a fo, "MAMII!!!!!" felkialtassal rohan amikor meglat delutan. Es elmeseli mi tortent vele. Ez utobbi a napjaink fenypontja, le is irjuk hogy mi volt. Hetfon es kedden, a mult heten, meg a szomoru arcot valasztotta, de szerda ota a mosolygos arcot valasztja ha kerdezem hogy erezte magat Isabel.

Koszonettel ismet, es tovabbra is maradok hu olvasoja.

Muranyi Eszter

Válasz:

Kedves Eszter!

Nagyon köszönöm kedves sorait, örülök, hogy Önnek is segíthettem tanácsaimmal. A takaró szorongatás egyáltalán nem tekinthető kórosnak, teljesen normális, hogy a még kissé idegen oviban legyen dolog, ami a meleg, szeretetteljes otthonra emlékezteti. Ez megnyugtatja. Biztosra veszem, hogy az óvoda megszokását követően elhagyja majd a kis takarót, mert már ott is otthon fogja magát érezni.
Még egyszer köszönöm kedves, elismerő sorait, továbbra is örömmel állok rendelkezésére, ha bármi probléma adódna!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves ovoneni!

Jelenteni szeretnem hogy kislanyom, Isabel, akivel kapcsolatban mar kerdeztem eveset illetoen, jol halad. Sok magyarazkodassal, a hazon kivuli etkezesek elore tervezesevel, es igen, egy levellel, legalabb az ettermi etkezeseket sikerult sikeresebbe tenni. Mostmar viszont folyton a postat lesi.... HA HA HA.

Most kezdjuk az ovit, amin nem aggodom sokat, volt mar bolcsiben, es tudja hogy az anyu dolgozik, lesznek baratai es az anyu alvas utan jon vissza. Az on valaszai sokat segitenek, gyakran megnezem az uj dolgokat. Remelem nem fog bepisilni ejszaka ha bantja valami, mint sok gyerek, de ha megtortenik, majd kerek segitseget.

A legnagyobb gondom es felelmem is abbol adodik, hogy Isabel, aki februarban volt 3 eves, 109 centi magas es 19 kilo. Nem kover. De nagy! 4-6 evesknek valo ruhakat kell neki venni, es amit a totyogoknak arulnak amr nem jon ra. A legnagyobb gond, hogy jatszoteren es kozossegben mindig furan neznek rank. Eloszor is, a gyerek beszede elmaradott a tobbiekehez kepest. Ezt ugy ertem, hogy az angol szokincse kb 2/3-a egy atlagos gyerekenel. Viszont ugyanakkora szokinccsel rendelkezik magyarul, es meg a kisebb szokincsevel is haromszor jobban el tudja magyarazni mi jar a fejeben mint az atlagos egynyelvu haromeves. Mivel aki ranez elvarja hogy “olyan legyen” mint egy negy-oteves, csalodik benne, es ha kiveri a balhet mint egy rendes haromeves, ram neznek hogy mi a hleyzet. Isabel teljes joggal viselkedik ugy mint egy haromeves, mert az. De a kulvilag elvarasai nagy terhet raknak ra, es ezt erzi. Neha mar ki sem akar menni, hanem otthon akar maradni. Ezt hogyan lehet nekem elsosorban mint szulonek kezelni, es hogyan tudnam a gyereket tamogatni hogy ne veszitse el a kedvet a jatektol?

A masik kerdesem – ismet elore aggodom - az oviban valo varhato konfliktusokkal kapcsolatos. Amikor bekerult itt a bolcsibe novemberben, vissza lett teve a ketevesek koze emrt nem volt szobatiszta. Elozo lakhelyunkon a pedagogusok javaslatara mar augusztusban a haromevesek koe helyeztuk fel, mert ertelmi szintjenek sokkal megfelelobb volt a dolog, es az 1-2 evesek kozott csak unatkozott meg nem fejlodott. Ezzel 4 honap ot toltott a 3 evesek kozott –szamtanulas, betuk, rajzolas, stb. Mikor elkezdett jarni ide a ketvesek koze, mar elso heten kozolte hogy Isa buntetesben volt. Miert? Mert szaladgalt. A szin meg forma tanulasa nem kototte le, o mar sokkal elobbre jart. Es most is az lesz. Olvasni akar!!!!!!

Mennyire aggodjak emiatt? Meggondoljam hogy a 4 evesek koze adjam be inkabb? Vagy varjam ki kb egy honapig hogy mi lesz, es utana uljek le a vezetoseggel, ha a gyerek rohangal vagy sajat tevekenysegbe kezd? Mindene a gyerek tarsasag, es az ovodai renddel nincs problemaja. Csak a foglalkozasok alatt van vele gond. Ha tud tanacsot adni, vagy javasolna olvasnivalot, nagyon megkoszonnem.

Tisztelettel,

Muranyi Eszter

Válasz:

Kedves Eszter!

Köszönöm, hogy problémájával ismét hozzám fordult és nagy örömmel tölt el, hogy eddigi tanácsaim hasznosnak bizonyultak. Remélem, ez most is így lesz.
Valóban szép nagy "kislánya van", ám ez az "előny", mint gyermeke példája is mutatja, sokszor rosszul jön. Teljesen megértem Önt, az én kislányomnál is hasonló a helyzet. Még alig múlt 2 éves, de már fejlett 3 évesnek néz ki, így könnyen kapja a "kedves és jó szándékú" megjegyzéseket, hogy pl. még mindig pelenkás? Hogyan magyarázzam meg annak a kedves intrikusnak, megmagyarázzam-e egyáltalán, hogy még csak 2 éves, és bár utcára még felvesszük a pelust (természetesen!), otthon már gyönyörűen haladunk a szobatisztasággal? Szerintem igyekezzen elvonatkoztatni ezektől a megjegyzésektől, foglalkozni velük nem érdemes!
A kiemelkedő értelmi képességek tekintetében is hasonlóak a tapasztalataink. Bár nem tanítottam direkt módon, kislányom mégis megjegyezte és mondja pl. az összes színt a szivárvány összes árnyalatában (tehát bőven nem csak az alapszíneket), a kirakós formáit szín és alak szerint megnevezi (pl:rózsaszín négyzet, narancssárga kör ... stb. ) és még sorolhatnám. És mindezt 2 évesen! Mindemellett én nem aggódok a leendő óvodai tevékenységei miatt, a lehetséges unatkozás miatt, mert bízom a differenciált bánásmódban. Ennek figyelembevétele minden pedagógus feladata, bízzunk benne, hogy gyermekeink óvónői is szem előtt tarják majd. Ez azt jelenti, hogy munkájuk során megkülönböztetett figyelmet szentelnek majd akár a kiemelkedő képességű gyermekek fejlesztésére, akár a fejlődésben elmaradottak felzárkóztatására.
Amit ez ügyben feltétlenül tanácsolok: tanév elején feltétlenül hívja fel az óvónők figyelmét kislánya fejlettségi szintjére és kérje együttműködésüket a differenciált fejlesztésben.

Üdvözlettel: az Óvónő

Következő 20