Munka - Állás
  Hirdetés kiemelés
  Babysitter
  Babysittert keres
  Babysittert keres külföld
  Pedagógus állást keres
  Pedagógusi állást kínál
  Dajka állást keres
  Dajka állást kínál
  Nyelvtanár állást keres
  Nyelvtanári állást kínál
  Óraadó, korrepetáló munkát keres
  Óraadó, korrepetáló munkát kínál
  Egyéb munkát keres
  Egyéb munkát kínál
  Mielőtt babysittert választana...
  Babysitter tanfolyam
  Hirdetési etikett
Így játszunk mi! - Videós játék bemutatók
  Játékok ovisoknak
  Játékok iskolába készülőknek
Szobatisztaság
  Szobatisztaság napló - "Andi anyu" tollából
  Óvónő válaszol
  Milyen a jó bili?
  A szobatisztaság problémáinak lehetséges okai
  Speciális, gyakori problémák
  A szülői reakciók
  "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" - a siker záloga!
  Szobatisztaság játékkal, könnyedén
Iskolaérettség
  Iskolaérettség
  Pszichés érettségi szintfelmérés
  Szociális érettség vizsgálata
  Testi érettség
  LÜK - Logika Ügyesség Kitartás - Videóval
  Óvónő válaszol
Alkoss velünk!
  Mikulás
  Karácsonyi ötletek
  Farsangi jelmezek
  Húsvét
  Anyáknapja
Szülők egymás közt
  Fogyatékkal élő gyermekek
  Alternatív pedagógia
  Nevelési kérdések
  Ikrek
  Gyermekirodalom
  Csoportösszetétel
  Fejlődési rendellenességek
  Egyéb
  Segítségkérés
  Szavazási témák - vitafórum
  Iskolakezdés
  Óvodakezdés
  Külföldön nevelem gyermekem
  Oviinfo
  Betegség
  Szobatisztaság
  Suliinfo
  Autizmus
  Utazás
  Nyaralás
  Tábor
  Bölcsőde
Dettike játékkuckója
  Mackó Misi kalandja
  LÜK - Logika Ügyesség Kitartás - Videóval
Fejlesztőpedagógus válaszol
  Fejlesztőpedagógus válaszol
Óvónő válaszol
  egészségvédelem
  óvodai napirend
  gyermeknevelés
  gyermeki félelmek
  ábrázoló tevékenység
  óvodán belüli feszültségek
  beszoktatás
  balkezesség
  válás a családban
  óvodai ünnepek
  óvodai tevékenységek
  gyermekirodalom
  szobatisztaság
  testvérek
  óvodai beíratás
  csoportösszetétel
  egyéb
  iskolába lépés
  beszédfejlődés
Játékos suliváró
  Iskolaértettség
  Minta feladat
  Rendelés
Bábozz velem!
  Gyere velem bábszínházba! - Videóval
  "Játsszunk bábszínházat" otthon is!
  Gyakorlati tanácsok otthoni bábozáshoz
  Bábok, bábparavánok színes választéka
Testvér- féltékenység
  Kell-e testvér gyermekünknek?
  Új családtag érkezik
  Gyakorlati tanácsok a testvér- féltékenység feloldására
  SEGÍTÜNK a testvér- féltékenység játékos megoldásában
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  Szemünk fénye
  Szeretet üzenet
  Bocsánat
  Ünnepek
  Anyák napi képeslap
  Mikulás képeslap
  Karácsonyi képeslap
  Újévi képeslap
  Valentin napi képeslap
  Húsvéti képeslap
  Tavaszi képeslap
  Vicces
Szórakozás
  Programajánló
  Játékok
 



Kérdés:

Tisztelt szakértő!

Van egy 5 éves kislányom akivel az utóbbi időben nagyon tanácstalan vagyok. Pár hónapja nem tudok vele mit kezdeni társaságban. Nagyon erőszakos, hisztis. Ha valamit megtíltok neki jön és megüt, visszafelesel. A szeretetét is sajnos erővel, ütögetéssel mutatja ki. Ha rá szólok akkor annál jobban folytatja. A férjemmel mi 3 éve szét váltunk, úgy néz ki, hogy a jelenlegi párommal talán már újból helyre áll az életem. Nagyon segítőkész a kislányommal kapcsolatban, őt is nagyon szereti. Nagyon figyelünk arra, hogy a kislány ne érezze magát második személynek. Ő felé is szeretet verekédéssel mutatja ki. Ha kislányommal kettesben vagy hármasban vagyunk akkor tudok rá hatni, mindent megigér, de abban a pillanatban amint, társaságban leszünk vége az egésznek. Nagyon nem szeretném ha állandósulna a helyzet, szeretnék újból büszke lenni rá. Most azt a taktikát próbálom, hogy nem szólok hozzá csak annyit amennyi nagyon fontos. Amint haza érünk oviból bemegy a szobájába és csak vacsorázni jöhet ki. Nem tudom ez mennyire lehet hatásos. Nagyon okos, értelmes és gyorsan tanuló kislány. Már arra is gondoltam, hogy talán az oviban a többiektől lát el apró kis dolgokat amiket haza hoz és rajtunk próbálja ki, mert a családra nem jellemző az ilyen viselkedés. Nagyon szeretném ha megtudnánk oldani ezt a helyzetet, mert már nagyon nehezen viselem és nagyon szégyelem magam miatta.

Válasz:

Kedves Anyuka!

Ne szégyellje magát, nincs miért! Nevelési nehézségek csak azoknál nem adódnak, akiknek nincs is gyermekük. A probléma, amelyről Ön beszél, határozott, következetes nevelői magatartást igényel. Ez azonban nem keverendő össze a túlzott szigorral, diktatórikus attitűddel. A megoldással, amellyel próbálkozik, részben egyetértek, részben nem. A verekedést egyértelműen és a legnagyobb határozottsággal el kell utasítani. Sem méregből, sem szeretetből nem gyakorolhatja ezt a gyerek. Itt azonban fontos megjegyeznem, hogy verekedésre soha ne reagáljanak testi fenyítéssel, mert így csak fokozzák a problémát. Ehelyett szavakkal, arckifejezéssel meggyőzhető a gyermek arról, hogy helytelenül cselekedett.
A hisztit viszont az Ön által említett "nem veszek róla tudomást" módszerrel nagyszerűen lehet kezelni. Miután a gyermek megtapasztalta, hogy műsorához nincs nézőközönség és ennek okán a hisztit is befejezte, akkor ott, azon melegében (!), kellően higgadtan beszéljék meg a dolgot. A késleltetett büntetés semmiképp sem célravezető, tehát az esti, utólagos szigort nem tanácsos foganatosítani.
Ha kislánya több alkalommal is megtapasztalja, hogy a nagy nyilvánosság előtt sem érdemes fitogtatni erejét, előbb-utóbb felhagy ezzel a negatív magatartással. Addig is kitartást és sok-sok türelmet kívánok Önöknek!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Remélem segítségemre tud lenni a problémánkban,bár gondolom,hogy így levélen keresztül nem alkothat teljes képet az esetünkről,de megpróbálok minden fontos részletet lejegyezni!
Bence 4 éves lett február végén,szeptember óta jár óvodába.Van egy 1 éves öccse,akivel azt mondhatom,nagyon jó testvéri kapcsolata van.Nincsenek féltékenységek, (legalábbis a felszínen).Bencére kiskorától fogva az a jellemző,hogy állandó figyelmet igényel.Sokáig nem volt rá példa,hogy otthon egyedül játszott volna a szobájában,még arra sem volt hajlandó,hogy én olvasok mellette,Ő pedig játszik.Állandóan vele kellett játszanom.Néha még az ebédet sem tudtam megfőzni,mert egész délelőtt a gyerekszobában voltam Vele.Mindig együtt rajzoltunk,gyurmáztunk,építőztünk…stb
Ez talán mostanában változott meg egy kicsit,amióta kistestvére is nagyobb lett már,így előfordul,hogy egymás mellett autóznak a szőnyegen.Bár még mindig gyakran igényli,hogy én is ott üljek és autókázzak Vele.
Az óvodába eleinte nehezen ment a beszokás,de most már nagyon szeret oda járni,van is 2 barátnője,akikkel elég sokat eljátszanak.Délutánonként is van alkalmuk találkozni,hiszen előfordul heti rendszerességgel,hogy átjönnek hozzánk óvoda után vagy mi megyünk Hozzájuk.
A problémám a következő:
Bence rettentően akaratos,öntörvényű és irdatlanul nagy hisztikre képes,ha akar valamit.Veszekedik,kiabál,dobálja a játékait,bőg és hasonlók.Ha kérünk valamit szépen,elereszti a füle mellett.Vagy oda sem bagózik ránk vagy cirkuszol,ordít tovább.
Hiába próbálunk szelíden,nyugodtan szólni Neki vagy értelmesen elmagyarázni Neki a dolgokat (mit miért nem lehet) meg sem hall minket.Ha veszekedni kezdünk Vele,akkor is tovább folytatja a cirkuszolást.Egyszerűen már nem tudom,hogyan tudnék Rá hatni!Nem használ sem a szép szó,sem a fenyegetőzés.Ha azt mondom Neki pl:”Bence este nem bújok oda,amíg elalszol,ha így viselkedsz!” erre azt válaszolja:”Jó,azt akarom!”
Legutóbb az volt a kívánsága,hogy írassuk be lovagolni (van erre lehetőség az óvodában) hát beírattuk.Természetesen mondtuk Neki,hogy csak akkor,ha most már megpróbál szófogadóan viselkedni és nem fog többet ilyen csúnyán cirkuszolni,ordibálni.Megígérte.Elmentünk,hogy veszünk Neki bukósisakot,hát még haza sem értünk már a kocsiban nekiállt cirkuszolni,mert nem mentünk be abba a boltba,amelyikbe akart.
Ezzel szemben az óvónénik azt mondják,hogy az óvodában Vele szoktak példálózni a többiek előtt,(pl:elsőként ül gyönyörű szépen,csendesen törökülésben a szőnyegen foglalkozás előtt,míg a többiek rohangálnak),nagyon fegyelmezett,komoly,okos,odafigyel,szót fogad…
Édesanyám azt mondta,pont az a probléma,hogy az oviban visszafogott,nem tudja „kitombolni” magát,így az energiáit otthon kell levezetnie.De sajnos kezd egyre inkább kicsúszni a kezeim közül,hiszen nem tudok már Rá sehogyan sem hatni!Valóban nagy hibát követtem el akkor (ahogyan édesanyám is mondja9,amikor nem voltam elég következetes Vele,de most már hiába próbálok az lenni,nem érdekli az sem.
Kérdésem az lenne,mit tudnék tenni,hogy hallgasson,odafigyeljen rám?Hogyan fékezzem meg a dühkitöréseit?
Remélem segítségemre tud lenni!
Válaszát előre is köszönöm!
Sára

Válasz:

Kedves Sára!

Több szempontból is igazat kell, hogy adjak az édesanyjának. Egyrészt abban, hogy az óvodai példamutató magatartás után Bencének valahol kicsit ki kell tombolnia magát. (Ez azonban nem kellene, hogy mindenáron dacos hisztiben nyilvánuljon meg.) Másrészt a következetesség fontosságáról alkotott véleményét is osztom a nagymamának. Amit egyszer kilátásba helyezünk vagy megígérünk, ahhoz tartanunk kell magunkat.
Mit javasolok tehát a fentiek tükrében? Amikor hisztit tapasztal Bence részéről, egyszerűen ne vegyen tudomást a műsorról egészen addig, míg meg nem nyugszik. Önnek tudnia kell, hogy ez a produkció mindaddig tartani fog, míg Bencének van rá közönsége. Meglepődik majd, ha azt látja, sem édesanyja, sem édesapja nem vesz tudomást a hisztiről, így több-kevesebb sikertelen előadás után rájön, hogy nincs miért csinálnia. Fontos, hogy úgy tegyen, mintha az ordítást-hisztit észre sem venné, meg sem hallaná. Ha csapkodást, rombolást tapasztal, azaz ön-, vagy közveszélyessé válik a helyzet, azt természetesen le kell reagálni, és a lehető legnagyobb határozottsággal el kell utasítani! Ennek következményeit (pl: nem megyünk legközelebb lovagolni) mindig következetesen be kell tartani!
Miután szemmel láthatóan lenyugodtak a kedélyek, akkor beszéljék meg higgadtan, nyugodtan a dolgot, észérvekkel csak ekkor hozakodjon elő.
Nehéz időszak vár most Önre, de a fentiek segítségével biztosan javul, előbb-utóbb pedig megoldódik majd a helyzet. Kitartást és sok türelmet kívánok mindehhez!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

23 éves nő vagyok. Kedvesem 36 éves, 1 éve elvált, és van egy 3 éves kisfia. A házassága már igencsak romokban hevert mikor mi összejöttünk, odaköltözött hozzám.Általában hetente többször is találkozik a kisfiával, és néha én is velük tartok. A problémám az, hogy a kisfiú nem tűr meg maga mellett. Kifejezetten utál, és ennek hangot is ad. Próbálok a kedvében járni, nem nevelni, igyekszem vele játszani, mesét olvasni,tv-t nézni együtt, de sajnos 20ból egyszer ha megengedi. A legtöbb alkalommal csúnyán elküld jó messzire hogy ne is lássam se őt, se az apját, ha mégis ott maradok,üvölt és hisztizik, sokszor még teljes erejéből ütlegel is. Autóban sem tűri a jelenlétem, rugdossa a székem és azt üvölti hogy szálljak ki, hosszú órákon keresztül fülsértő hangon. Szinte egyáltalán nem lehet a jelenlétében kapcsolatom az apjával, mert közénk áll és nekifeszülve széttaszít minket. A családomban is vannak gyermekek és nem tapasztaltam ilyet, nagyon szeretek velük lenni, és ők is szoktak szeretni. Tudom hogy jelen helyzet jóval bonyolultabb, mert a válás biztosan kihat a kicsire,a szülők beszélgetése csak és kizárólag a gyerek dolgaira szűkül,tehát nincsenek túl jóba. Szeretném a kisfiút boldognak látni és minél több időt együtt tölteni. Tudom hogy a kicsi nem hibás, és én vagyok a ’felnőtt’, de egyre inkább tanácstalan vagyok. Mindenesetre úgy érzem minden tőlem telhetőt megteszek mégsincs semmi változás. Mi a jobb ha hagyom hogy így vislkedjen (ezt azért tenném mert úgy érzem nem posztom a nevelés), vagy álljak a sarkamra és mondjam hogy ha nálam vagyunk akkor az én szabályaim érvényesek, vagy esetleg szóljak a páromnak hogy tegye helyre a fiát? Más alternatívát is szívesen várok, szeretnék megoldást találni erre a problémára.

Köszönettel: Kinga

Válasz:

Kedves Kinga!

A kisfiút nagyon felzaklatta szülei szétválása, s láthatóan még részben sem tudta feldolgozni ezt a traumát. Foggal-körömmel küzd régi családja egységesítéséért, s ennek legfőbb akadályát Önben látja. A legfontosabb talán az lenne, hogy a gyermek maga jöjjön rá, hogy nem Ön miatt hiúsul meg a régi család összekovácsolódása.
Javaslom, hogy az elkövetkező hetekben vagy akár hónapokban csak a háttérből, csendes "háttér szereplőként" próbáljon részt venni a gyerekkel való közös programokon. Így a gyermek nem fogja azt érezni, hogy Ön rákényszeríti a szeretetét és erőszakkal akarja elfoglalni édesanyja helyét. Miután a kisfiú szemmel láthatóan megnyugodott, akkor jön majd el az ideje az ici-pici lépésekben történő, észrevétlen közeledésnek. Várja a kedvenc ételével, lepje meg valami aprósággal, ami örömöt szerez neki, lepje meg párját és kisfiát egy élvezetes, közös programmal (pl. vidámpark, állatkert ...stb.)
A lényeg, hogy közeledését soha ne tolakodásként élje meg a gyermek, így fokról-fokra, a lehető legtapintatosabb módon juthat közelebb és közelebb a gyermek szívéhez. Ezt a folyamatot nem szabad és nem is lehet siettetni, így óriási türelemre, elfogadásra és megértésre lesz szüksége az elkövetkező hónapokban.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

KEDVES ÓVONŐ!VÉGSŐ ELKESEREDÉSEMBE KÉREM A TANÁCSÁT.AZ ÉN KISLÁNYOM MOST LESZ 2 ÉVES ÉS OLYAN MEGNYILVÁNULÁSAI VANNAK,MELLYEL NEM TUDOK MIT KEZDENI.EGYRE GYAKRABBAN JÖN RÁ A HISZTI,A DAC ÉS MAGNYILVÁNULNI LÁTOM RAJTA AZ AGRESSZIÓ JELEIT IS.HA VALAMI NEM TETSZIK NEKI RÖGTÖN ELKEZD ERŐTELJESEN HISZTIZNI,ÉS ADDIG CSINÁLJA A FESZTIVÁLT AMIG EL NEM ÉRI A CÉLJÁT.EGYSZERÜEN NEM AKARJA MEGÉRTENI HOGY AMIT NEM LEHET,AZT NEM LEHET.HA MONDOK NEKI VALAMIT ERŐTELJESEN ÜVÖLTI HOGY NEM,VAGY HA VALAMI NEM TETSZIK NEKI.A NAPOKBAN RÁJÖTT EGY DÜHROHAM,ELKEZDETT VERNI ÉS EGY VASTAG TINCSET IS KITÉPETT A HAJAMBÓL.NAGYON AKARATOS,KÉNYES,HISZTIS.NEM SZOKTAM BÁNTANI DE HA ELSZAKAD A CÉRNA ELFENEKELEM(DE KICSIT SZOKTAM RÁCSAPNI)VAGY PEDIG A KEZÉRE SZOKTAM ÜTNI.KIABÁLNI IS SZOKTAM VELE,ÉS AZT VETTEM ÉSZRE HOGY AZT MÁR LE IS MÁSOLTA TŐLEM.NAGYON SOKAT SZOKTM SIRNI,ÉS EMÉSZTENI MAGAM EMIATT HOGY KIABÁLOK VELE ÉS NÉHA KIKAP,NAGYON NAGY BÜNTUDATOM VAN OLYANKOR ÉS ÚGY ÉRZEM MEGBUKTAM MINT ANYA ÉS HOGY ROSSZ VAGYOK.KÉREM SEGITSEN MEGTALÁLNI AZ ARANY KÖZÉPUTAT.ELŐRE IS KÖSZÖNÖM.

Válasz:

Kedves Anyuka!

Ne ostorozza magát, a dac és a hiszti nagyon sok kisgyermeknél felüti a fejét, a siker kulcsa a következetes nevelői magatartásban rejlik. Ha a fentieket tapasztalja, ne veszítse el a türelmét, helyette a lehető legnagyobb határozottsággal közölje, hogy mit miért nem engedhet meg neki. Ha erre ordítással, hisztivel reagál, ne vegyen tudomást a nagyjelenetről, egészen addig, míg az le nem csengett. Csináljon úgy, mintha nem történne semmi, mintha nem is látná, nem is hallaná az ordítást. Tegyen-vegyen közben, foglalkozzon mással. A lényeg, hogy kislánya megértse, Ön nem vevő a műsorra és ezzel eredményt elérni semmiképpen nem fog. Fontos, hogy Ön következetesen, minden alkalommal megingathatatlan legyen, így a kislány rájön, hogy hisztije falra hányt borsó, senkit nem érdekel.
Eleinte nagyon nehéz lesz és bizony hosszabb ideig is eltarthat a műsor, ám napról-napra könnyebb lesz, míg végül teljesen megszüntethető a dac.
Kívánok ehhez Önnek minél nagyobb kitartást, kellő következetességet és sok-sok türelmet. Meglátja, megéri!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Van egy 4 éves kislányom, aki akaratos és hisztis az oviban. Itthon nincs vele semmi gond, ha véletlenül hisztizik is hamar leállítjuk, de ez nagyon ritkán fordul elő. Viszont az oviban nagyon akaratos, ha valami nem úgy történik ahogy szeretné, akkor elkezd hisztizni. Az lenne a kérdésem, hogy jó -e ha itthon ezért megbüntetem? Pl. nem nézhet este estimesét, vagy nem mehet el szombatonként lovagolni. Itthon olyan rendesen viselkedik, és félek ha elkezdem büntetni az ovis viselkedése miatt, akkor nem lesz majd kedve menni oviba. Különben normális az, ha még 4 évesen is hisztizik?
Előre is köszönöm a segítségét!
Tímea

Válasz:

Kedves Tímea!

A hisztis-dacos magatartás akár az egész óvodáskort végigkísérheti, általában a nem elég következetes nevelői magatartás miatt jelenik meg. Önök, -minden jel szerint-, az otthoni közegben kellően határozottan kezelik a problémát, ám az óvó nénik nem biztos, hogy hasonlóan tesznek. Javaslom, ossza meg velük saját tapasztalatait gyermekével kapcsolatban, mondja el, Ön hogyan, milyen módon kezeli a hisztis magatartást. Egy kis tapasztalatcsere csodákat tehet, így összhangba kerülhet az óvodai és a családi nevelés is.
Az óvodai dacot otthon, utólag soha ne büntesse! Ezt a problémát annak és akkor kell kezelnie, aki adott pillanatban a gyermekkel van. Megoldás erre, mint a fentiekben is említettem, a tapasztalatcsere.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!

A kisfiam betöltötte a második életévét és a problémánk az lenne, hogy nem lehet a babatornákra és a zenebölcsis foglalkozásra elvinni mert azonnal hiszti roham következik.Az első pár perc után el kell jönni mert krokodil könnyeket hullat és torka szakattából kiabálja azt, hogy HAZA. Ez azért is nagy gond mert a bölcsikben és az ovikban tudomásom szerint zenei foglalkozások is vannak.
Várom válaszát, köszönettel Piroska.

Válasz:

Kedves Piroska!

Nem valószínű, hogy az ott folyó tevékenységek (azaz éneklés, torna, ... stb.) riasztanák a gyermeket, sokkal valószínűbb, hogy az idegen környezettől, ismeretlen személyektől fél egy kicsit a fiúcska. Erőltetni természetesen ezt nem szabad, helyette alkalmazza a "csak az egyik lábam engedd be" politikáját. Konkrétan: eleinte csak messziről, úgymond kívülállóként figyeljék, lessék meg a bent folyó foglalkozásokat. Ha mód van rá, nyitott ajtónál, kívülről kukkantsanak be, majd alkalomról-alkalomra egyre közelebb merészkedhetnek. Észre fogja venni, hogy kisfia maga is egyre nagyobb érdeklődéssel fogja eleinte csak szemlélni a játékos tevékenységeket, később azonban részt is vesz bennük.
Legyen türelemmel, hamarosan meg fog nyílni gyermeke a többiek felé. Sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Nagyon nehéz szívvel írok, de megoldást szeretnék találni a problémánkra.
3 éves, nagyfiam, most szeptemberben kezdte az ovit. Az első 2-3 nap után nagyon szeret oviba járni, alig tudom elhozni délután. Nagyon okos, értelmes gyerek. Múlt héten összevont csoportok voltak az őszi szünet miatt, és szerdán már mondta a szigorúbb óvónéni, hogy a Máté verekszik. Néha minden ok nélkül. Megtalálta a leggyengébb, legérzékenyebb kisfiút, aki egyáltalán nem viseli el, ha piszkálják. Hozzáteszem Mátém erős, magas kisfiú igen erős akarattal, és daccal. Szóval most már az óvónők panaszkodnak, egy anyuka már elkapott egy beszélgetésre, hogy mit tehetnénk, és mindenáron a pszichológust javasolják nekem mint egyetlen megoldást.
Tudna nekem segíteni, hogy én mit tehetnék az agressziója csökkentésében? Hogyan segítsek neki leszokni ról?
Természetesen szeretetben neveljük Mátét a férjemmel, néha előfordul, hogy rákiabálunk ha nem úgy viselkedik ahogy kellene. Testileg egyáltalán nem fenyítjük, inkább apróbb büntetésekkel vagy jutalmakkal próbáljuk terelgetni a helyes út felé.
Viszont sokszor beszélgetni sem hagy minket a férjemmel, teljesen kisajátít bennünket, csak vele szabad foglalkozni. Tudom, hogy nem egy átlagos gyerek, szerintem sokkal okosabb az átlagnál, és nagyon érzékeny is egyben.
Köszönettel várom segítségét!
Egy vidéki anyuka

Válasz:

Kedves Anyuka!

Fontos a szülők részéről is a kellően következetes, határozott magatartás, értse meg a kisfiú, hogy nem mindig akarata szerint zajlanak a dolgok. Ha ez ellen hisztivel, daccal tiltakozik, várja meg, míg magától lenyugszik. (Éreztessék a kisfiúval, hogy akaratos, dacos magatartással semmire nem megy Önöknél) Csak ez után próbálja megbeszélni vele a dolgot, elmondani neki, miért fontos, hogy úgy legyen, ahogy anyu vagy apu szeretné. Ne engedje, hogy gyermeke akár csekély mértékben is manipulálja Önöket, mert csak előbbiekkel fogja megtanulni és elfogadni, hogy bizonyos viselkedési szabályokat be kell tartani akár az óvodában, akár otthon.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztekt Óvónő,

Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak ő volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött főleg a legkisebb lánnyal aki az első évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertől ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezemből vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdődik, hogy állítólag az oviban lökdösődik és rugdos és az óvónője azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühből és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónő nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónő mesélte az egyik kislány füléből kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a füléből. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egyből leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egyből mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is előjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemző a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né

Válasz:

Kedves Anyuka!

A magán bölcsiben, mint soraiból is kiderül, jóval kisebb csoport (?) létszám volt, mint az óvodában, így összehasonlítani sem lehet a két intézményt. Az egyértelmű, hogy kis létszám mellett az egyéni, differenciált bánásmód sokkal könnyebben megvalósítható, mint egy 25-30 fős csoportban, s a konfrontáció lehetősége is megsokszorozódik egy nagyobb gyerekközösségben. Az óvodai élet sajátosságait nem csak megszoknia kell kisfiának, de a közösségi szabályokat is magáévá kell tennie. Ez nem könnyű feladat számára, hiszen a magán bölcsiben a kis létszámú csoportban szinte családi légkörben nevelkedett. Az óvodában adódó konfliktushelyzeteket meg kell tanulnia kezelni, amely bizony senkinek nem könnyű feladat. Mit javaslok tehát, hogy könnyebben feldolgozza az óvodai élményeket?
Játssza ki a kisfiú az élményeit, ennek leghatékonyabb módja a bábozás. Ennek segítségével más bőrébe bújva könnyebben megnyílik, kiadja magából az esetleges elfojtott szorongásait, indulatait, titkos gondolatait. A bábokkal megszemélyesített mesés történetekben Ön is könnyebben megtaníthatja a fiúcskának, hogyan kezelje ezt vagy azt a konfliktushelyzetet. Feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhető bábokat (pl. kisfiú-kislány bábok, egyéb figurák), paravánokat, melyekkel csodálatosan helyrebillentheti kisfia lelki egyensúlyát.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Ovónő!
Kislányom 2 és fél éves, és fél éve jár bőlcsödébe. A szobatisztasággal küszködünk kissé, amióta bölcsödés lett. 1 éves korában kezdte meg az ismerkedést a bilivel, ami nagyon szépen ment, és 20 hónaposan levettem róla a pelenkát. Kb. 3 napon belül ügyesen szobatiszta lett, időközönként kivittem a vécére (szűkítőt használtunk, ez nagyon tetszett neki) és hamarosan elkezdett szólni, ha pisilni kellett. A kakival soha nem volt gondunk, mindig ügyesen szólt. Amikor bekerült a bölcsödébe, ott természetesen kezdődtek a problémák. Naponta kétszer bepisilt, és alvás közben is (a dadák kérték, hogy alávsra visszatehessék rá a pelenkát), ami otthon soha nem fordult elő. 2 hónap elteltével nyári szünet lett. Szünet után újra kezdődött a bölcsi, és teljesen megváltozott, soha nem volt pisi gond, alvásnál is levették róla a pelenát. Nagyon örültünk, hogy csak a stressz miatt lehetett minden.
Csakhogy új változás történt. Elment egy dadus, és jött egy új. A kicsi újra kezdte a bepisilést, kb. két héten keresztül mindig bepisilt. Aztán ez is elmúlt,újra rendeződtek a dolgok. Most az a probléma, hogy a dadusok szerint nagyon szeret a középpontban lenni, szófogadatlan (szerintem ez a 2-3 éves kor közötti dackorszak lehet, bár nem hisztis!) azt akarja, hogy mindig csak vele foglalkozzanak, és ha ez nem így történik, akkor felhívja magára a figyelmet. Legtöbbször bepisiléssel. Mostanában megint alvás közben is néha néha becsorog. Otthon soha nincs vele probléma, szalad és szól, ha pisilnie kell, sőt sokszor egyedül is kimegy a vécére, és elintézi ügyesen a dolgát. Talpraestt, ügyes kislány, bár nagyon eleven, óriási mozgásigényű és kissé akaratos. Huncut is, én azt látom rajta, hogy sokszor figyel, hogyan reagálok a viselkedésére. Talán túl sok "letolást" kap a bölcsiben és ezért a sok bepisilés? Stresszes lenne egy kicsit? (Nagyon nehezen is szokott be, nagyon sokat sírt!) De mostmár nagyon szeret járni a bölcsibe, és nagyon sokat tanul, rengeteg verset tud. Néha úgy érzem, soha nem lesz vége a bölcsödei bepisilésnek. A dadusok sokszor rosszallóan néznek rám, nem hiszik el, hogy otthon semmi baj nincs. Szerintük az az ok, hogy a gyerek fel akarja hívni magára figyelmet, és ezért csinálja. Sajnos ezzel a dologgal nem tudok mit kezdeni, otthon kezelhető a kislány, és nagyon van szeretve, igaz testvére még nincs. Próbláljuk szépen nevelni, de az egyéniségén nem tudok változtatni!
Mit tegyek Kedves Ovónő?
Vagy ne aggódjak? Ha eddig ilyen szépen haladtunk, kisebb-nagyon zökkenővel, akkor talán jövő szeptemberre - óvodakezdésre - teljesen szobatiszta lesz?
Néha kicsit elkeseredek!
Előre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel:
Ilona

Válasz:

Kedves Ilona!

A gyermekénél tapasztalható gyakori, rendszeres bepisilés oka elsősorban lelki tényezőkben keresendő. Valószínűleg szorong a bölcsődében, és ezt a lelki terhet nem tudja máshogy levezetni, mint sírással, daccal, bepisiléssel. Véleményem szerint ez nem szándékos "figyeljetek rám!" felhívás, sokkal inkább a szorongás jele. Egy jó tanács Önnek: próbálja minél hatékonyabban építeni a gondozónők és kislánya közti jó kapcsolatot, kérje ebben a nevelők segítő együttműködését is.
Sokat segíthet ezen felül az is, ha a bilibe, WC-be pisilést nem kötelességként, sokkal inkább egy érdekes játékként éli meg a leányka. Ajánlom figyelmébe ehhez "A játékos, könnyed szobatisztaságért" termékcsomagot, melynek a gyakorlati útmutatójául szolgáló játékokat jómagam állítottam össze.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Előre is elnézést kérek, lehetséges, hogy nem a megfelelő helyen teszem fel a kérdésemet, de tegnap óta nem találom a megfelelő topicot, viszont azt látom, hogy Ön beható választ adott az előttem kérdezőnek.

Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdte az óvodát, viszont a szülői értekezleten derült ki, hogy az óvónők, igazgatónő tiltják alvásnál a cumi használatát. Nos, az én lányom pedig anélkül nem tud elaludni, így azóta itthon próbálkozunk a leszokásáról, eddig semmi sikerrel:(

Történt tegnap, hogy megbeszéltük: kérhet valami nagy dolgot, de ahhoz ki kell dobnia két cumiját. Némi gondolkodás után egy játszóházat választott, saját maga vette kézbe a két cumit és vitte a leöntőbe. (nem tudta, hogy maradt még itthon egy)
Déli 12 órától este 20 óráig meg sem említette a cumit, de amikor az alváshoz kerültünk, hihetetlenül elkezdett sírni, rángatta a lepedőjét, és azt mondta: nagyon rosszul döntött, sajnálja, hogy a játszóházat választotta, mert neki nagyon hiányoznak a cumijai és nem bír nélkülük elaludni. Legalább negyed óráig önkívületi állapotban volt, nekem a szívem megszakadt és közös megegyezéssel a férjemmel arra a döntésre jutottunk, hogy megkapja az itthon maradt cumit.

Kérdésem az lenne Öntől, hogy helyesen döntöttünk-e? Úgy érzem, hogy nem... erősebbnek kellett volna lennem, de annyira szenvedett a gyerekem, szó szerint keservesen sírt, ez nem hiszti volt könnyek nélkül.

Válaszát előre is megköszönöm,
üdvözlettel: Mónika

Válasz:

Kedves Mónika!

Megnyugtathatom, én sem tettem volna másként az Önök helyében, én is adtam volna cumit a kislánynak. A leszoktatást nem lehet egyik pillanatról a másikra kivitelezni, így ezt az óvodában sem várhatják el!
Javaslom, beszéljen az óvónőkkel, szükség esetén a vezetővel is, kérje türelmüket, hogy a leszoktatást kellően tapintatosan, türelmesen oldhassák meg. Nekem is volt olyan óvodásom, aki csak cumival a szájában tudott elaludni, rövid idő elteltével azonban gond nélkül leszokott róla. Nem siettettem ebben, helyette türelmesen, megértően fordultam felé. "Képzeld, amikor aludtál, magadtól kivetted a szádból a cumit. Úgy látszik, te hamarosan olyan nagy leszel, hogy egyáltalán nem akarsz majd cumizni, igaz? ... Majd szólj, ha meg akarsz lepni engem, jó?" A döntést ezzel a gyermek kezébe adjuk, ám megcsillogtatjuk előtte a "nagy gyerekek címért" járó elismerést.
Hasznos lehet az is, ha az első időben kétféle alvós kelléket visz be az oviba a kislány, amiből ő választhatja ki, hogy melyiket kéri. pl: A mesés kispárnát (ezt a www.gyermekabc.hu weboldalon megrendelheti) vagy a cumit. Kezdetben valószínűleg az utóbbit fogja választani, ám hamarosan eljön az idő, amikor nagy gyermekhez méltó módon inkább a párna mellett teszi le a voksát.
Összefoglalván, kérje a pedagógusok megértő együttműködését, hogy ezt az átmeneti, nehéz időszakot könnyebben átvészeljék.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

> Tisztelt Óvónő!
>
>
>
> A problémám a következő:
> A kisfiam augusztusban töltötte be a harmadik életévét. A bilizést május első napjaiban kezdtük, akkor még csak ismerkedtünk vele mert előtte nem sok érdeklősét mutatott a fiam utánna a WC-től pedig egyenesen félt. Kicsit több mint 1 hónap alatt odáig jutottunk, hogy a wc-vel már megbarátkozott és esetenként szólt ha neki pisilni kellett de többnyire inkább a bilibe intézte a dolgát alvásnál, délben, éjszaka és a sétáknál még adtam rá pelust. Mikor már alakulni látszott a dolog akkor valami miatt egy nap folyamatosan bepisilt és bekakált, én pedig itt követtem el életem legnagyobb hibáját. Egy sajnálatos családi tragédia miatt rendkívül feszült és ideges voltam és úgy éreztem ez csak egy csepp a pohárban amivel betelt és már a sokadik bepisinél letoltam és mondtam neki, hogy anya most már nagyon mérges és estére el is sírtam magam, sajnos a gyerek előtt, láttam rajta, hogy nem nagyon tud ezzel mit kezdeni mert még soha nem látott ilyennek, nem mentegetni akarom ezzel magam, tudom, hogy óriásit hibáztam.
>
> Onnantól kezve 4 héten át minden nap bepisilt és bekakált és én minden alkalommal nagyon türelmesen tanulva a hibámból elmondtam, neki, hogy semmi baj majd legközelebb szóljon, próbáltam neki játékosan, viccesen, de nem nagyon hatotta meg, de soha többé nem mondtam semmilyen negatív dolgot ha nem sikerült a dolog, viszont a pelust nem adtam vissza rá csak éjszakára. Amikor már kifogytam az ötletekből akkor azt találtam ki, hogy minden alkalommal mikor én mentem a wc-be bejelentettem, hogy pisilni kell és megyek pisilni, illetve a kakával ugyanígy még azt is megengedtem ha utánnam jött, hogy belessen a wc-be, hogy tényleg ott ülök rajta és ez volt rá a legnagyobb hatással mert egyszer csak átfordult a fogas kerék és elkezdett szólni, ez július eleje körül volt.
>
> Otthon már minden szépen ment július közepére éjszakára levettem róla a pelust mert már akkor két hete nem volt semmi reggelre a pelusban. Viszont ha elmentünk otthonról maradt a bepisi, bekaka, házon kívül nem volt hajlandó szólni. Augusztus első heteiben egyszer csak elkezdte mondani házon kívül is a pisit viszont a kaka maradt és azzal házon kívül csak agusztus közepe után barátkoztunt meg, azt is úgy, hogy egyszer sikerült séta közben elkapni, hogy azért maradozik le, mert valószinűleg kakálnia kell, A férjem munkahellyéhez nagyon közel voltunk és bevittem oda, ott játszott az udvaron, és szólt, hogy kakálnia kell, ez volt az első eset amikor nem tagadta le amikor megkérdeztem tőle, hogy kakálnia kell-e és mondtam neki, ha kell szóljon és szólt is. Direkt nem vittem be a wc-be, mert azt akartam, hogy lássa, hogy ha nem vagyunk otthon akkor is szólhat, úgyhogy az udvaron egy popsitörlőre sikerült anya nyakába csimpaszkodva legugolva az első házon kívüli nem bekakálós mű. Innentől kezdve egy pozítív változás állt be, szépen elkezdett szólni,egy két pici hiba százalék becsuszott mert minden hellyel külön meg kellet barátkoztatni a kakálás terén, legyen az nagymamánál vagy a tesvéreméknél, de augusztus végére különösebb gond nem volt vele. Mígnem eljött a várvavárt első óvodai nap, 3 napig úgy tünt nincsen gond, szerda délután vettem elöször észre, hogy olyan furcsán viselkedik, aznap kapott egy kis letolást az oviban mert egy gyerekkel összebalhéztak valamin és az érte járó szankciót nagyon zokon vette a gyerek, pedig itthon sincs neki minden megengedve, egyébbként a gyerekre egyéltalán nem jellemző a verekedés, főleg nem a kezdeményezése, inkább elsírja magát vagy hisztizik. Csütörtökre a délelőtti udvari játék közben kétszer is bepisilt, pénteken pedig bepisilt és be is kakált, szintén az udvaron. Az óvónők nem nagyon tudták ezt hová tenni mert ő nem sírt egyszer sem amikor ott hagytam, hanem nagyon jól elvolt a játékokkal. Azt gondolták emiatt, hogy biztosan úgy vittem a gyereket, hogy nem szobatiszta, itt mondták meg először nekem, hogy egész héten egyszer sem szólt nekik, hogy pisilnie, illetve kakálnia kell csak kedden kakált az oviban, de akkor is azt mondta, hogy pisilnie kell és ez is az udvaron történt. A pénteki bekakinál azt mondták az óvónők neki, hogy most már haragszanak, meg anya is haragszik.
> Másnap a gyerekem belázasodott és két hétig nem tudtam vinni az oviba. Otthon továbbra sem volt vele probléma mindig szólt hogy pisilni, illetve kakálnia kell annyi változás történt, mindig nagyon az utolsó percre hagyta, de szólt.
>
> Két hét kényszer szabadság után az oviban első nap ott maradtam vele, hogy amikor majd nekem szól, hogy pisilnie kell akkor én átírányítom az óvónőkhöz, hogy nekik szóljon. Alapvetően küzdünk azzal ha nem az van amit a gyerekem akar, hogy ne hisztizzen sokat rá kell szólni, hogy azonnal hagyja abba hisztizést mert ki fog kapni, legkevésbé azt tolerálja ha elveszik tőle azt a játékot amivel ő is játszik pedig ebben bőven van része mert van egy 1,5 éves kisöccse, de amit az oviban művelt azon le voltam döbbenve nekem ilyen szintem nem mer hisztizni otthon, ott meg hasra vágta magát ha valami nem úgy történt ahogy ő elképzelte. Az oviban kétszer szólt is, hogy pisilnie kell, de a kakát hazavittük és érdekes módon otthon hosszú idő óta először, már csak akkor szólt csak amikor a kaka eleje becsúszott a kisgatyóba, csak a második felét tartotta meg a wc-be. Pont egy Thomasos kisnadrág volt rajta és viccesen mondtam neki, hogy most mi lesz Thomassal ha te lekakáltad, szomorú lesz Thomas, na ezen ő is nevetett. Másnap viszont az oviban szintén az udvaron egy fa tövében szorongatta a pisit, ezt látva az óvónéni elvitte megpisiltetni, lejöttek és rövid időn belül bekakált. Reggel szóltam az óvónőknek, hogy ha bekakilna, egyet ne tegyenek, ne mondják neki, hogy én haragszom rá, erre azt mondták, hogy ők nem szoktak ilyet mondani soha a gyereknek, hogy haragszanak, pedig pont ez az óvónő mondta nekem az első hét végén, hogy ezt mondta Árminnak. Biztos vagyok benne, hogy amikor felvitték pisiltetni ő már akkor tudta, hogy neki kakálni is kell, de nem akart vagy nem mert szólni.
>
> A két óvónéni közül az egyik nagyon szigorú katonás a gyerekkel a másik viszont nagyon szeretgetős és puszilgatós, jól kegészítik egymást. A dajka néninek meg nem nagyon lehetünk a kedvencei, mert a kakás gatyót neki kell kivenni a fiam alól, amiről tudom, hogy nem egy felemelő élmény. A katonásabb ovónéni mondta délután amikor mentem Árminért, hogy azzal amit mondtam nem ért eggyet, mert nem dicsérhetik meg a gyereket ha bekakál, pedig én csak azt mondtam, hogy azt ne mondják már neki, hogy én haragszom rá, de azt is csak azért mondtam, mert tudom, hogy ez nállunk csak ront a helyzeten.
>
> Mondtam, hogy ha hisztizik azt ne hagyják szó nélkül nyugodtam szóljanak neki, de a bekakálás az más kategória.
>
> Ezek után nem tudom meddig lesznek velünk toleránsak az óvodában és fogalmam sincs hogyan vehetném rá fiamat, hogy szóljon ha kakálnia kell. A legutóbbi bekaki után próbáltam vele beszélni erről nem volt hajlandó tárgyalni velem a témában mindig csak terkózott, viszont az apukájának amikor hazajött rögtön elkezdett mesélni az oviról és azt is elmesélte teljesen magától, hogy bekakált.
>
> Még annyit mondanék, hogy a csoportban Ármin a legfiatalabb. A két kiscsoport közül ami indult, nem a minibe került hanem a normál kiscsoportba, mert van egy nála fél évvel időssebb kis barátja és amiatt, hogyha együtt vannak, hátha könnyebb a beszokatás. A gyerekek többsége bölcsiből jött és hozzá van szokva a közösséghez és ellentétben a fiammal többségben nagyon barátságosak, kommunikatívak az óvónőkkel, Ármin nem adja könnyen a barátságát, és nem sok embert enged magához közel, de volt már olyan ember akivel első perctől cimbizett és ezek többnyire férfiak. Még ráadásként tejérzékeny is és nagyon rossz evő, ebből kifolyólag az ebédje és a tízóraija nagyon sokszor más mint a többieké lehet az is benne van, hogy sokszor látja, hogy a többiek kapnak sütit, ő nem kap, a többiek kenyeret kapnak felvágottal ő puci zsömlét kakaóval. olyankor csak ácsingózik, hogy ő is kér olyat.
> Kérem adjanak tanácsot ilyenkor mit lehet tenni, mi a helyes és mi a helytelen mert nem tudom mit csináljak. Nekem az óvónők hozzáállása is furcsa egy kicsit, mert szerintem túl sokat várnak tőle rövid időn belül, de lehet, hogy ez a normális és csak én vagyok elfogult fiammal. Már nem tudom mit gondoljak. Tudom, hogy nagyon elszúrtam a szobatisztaság kezdetét, de nem tudom, hogy ez jóvátehető-e és ha igen hogyan.
>
> Előre is köszönöm a választ és sok sikert kívánok a munkájukhoz!
> Üdvözlettel: Mezősi Krisztina
>
>
>

Válasz:

Kedves Krisztina!

Ön a kezdeti hibájából tanulván nagyon megfontoltan, dicséretes önfegyelemmel terelgette kisfiát a szobatisztaság rögös útján. Az időszakos visszaesések, amelyek az óvodában tapasztalhatók, szinte biztosra vehető, hogy beszoktatási gondokra vezethetők vissza. A bepisilés, bekakilás, a hihetetlen hiszti, amik az oviban tapasztalhatók, mind-mind egyfajta tiltakozásként értékelhetőek. Ármin nem tudja elfogadni, magáévá tenni az óvodában uralkodó keményebb, szigorúbb körülményeket. A verekedős gyerekek és a katonás óvónő miatt szorong, ami bepisiléshez, bekakiláshoz, más esetben az érzelmek féktelen felszínre töréséhez (hisztihez) vezetnek.
Ezeket a negatív érzelmeket fel kell oldani. Ez történhet otthoni szerepjátékkal (játsszunk óvodásat), sok-sok őszinte beszélgetéssel, ill. a pedagógusok aktív együttműködésével. Kérje segítségüket, beszélje meg velük kételyeit, tapasztalatait, és a lehetséges megoldási módokat a fogadó óra alkalmával.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő,

Kisfiam most múlt 3 éves és néhány hete kezdte el az óvodát. Gond nélkül ment a beszoktatás, reggelente lelkesen kel fel, és boldogan búcsuzik tőlem, amikor ott hagyom.
Ezzel egyidőben viszont, amióta ovis lett naponta többször is hisztirohamai vannak, sőt mostanában már éjszaka is. Az elmúlt éjszaka például hajnali 3-tól 5 óráig volt képes sírni és üvölteni.
Körülbelül két hete zajlik ez, és lassan úgy érzem teljesen elvesztem a fonalat, nem tudok már kommunikálni vele.
Ezeket a kitöréseket általában apróságok indítják el, hogy pl. miért nincs otthon éppen méz, mert ő mézes kenyeret enne, vagy miért nem vitte őt apa magával vásárolni, stb. vagy éjszaka néha azt mondja, hogy éhes, vagy szomjas, de ha bármivel kínálom, mégsem kell neki.
Ha egyszer "beindult", akkor hiába minden, szép szó, magyarázat, lelkére beszélés, fenyegetés, büntetés, semmivel sem lehet rá hatni. Egyszerűen azt hiszem meg sem hallja amit mondunk. Néha a roham, főként éjszaka, nem is társul semmihez, nem is kér semmit, ha kérdezem mi baja, fáj-e valamilye, szomjas-e azt mondja nincs semmi baja és csak folytatja az üvöltést tovább. Ilyenkor azt hiszem fel sem ébred teljesen, félálomban van, oda sem figyel, hogy mit mondok neki, csak sír. Ha magára hagyom, akkor viszont üvölt, ahogy a torkán kifér...
Korábban is előfordult ilyen, de sokkal ritkábban, és általában mindig konkrét dologhoz fűzödött, amit el szeretett volna érni. Ilyenkor azzal büntettük, hogy elküldük egyedül a szobájába, és addig nem beszéltünk vele, amíg meg nem nyugodott. Most ezzel a módszerrel már szinte semmit sem érünk el, csak annyit, hogy órákig üvölt. Az éjszakai, ok nélküli hiszti teljesen új jelenség, és azóta van, amióta oviba jár.
Az óvónők szerint ott viszont nagyon jól viselkedik, gond nélkül elalszik, játszik, és eddig még csak pityergés sem volt semmiért.
Annyit még elmondanék, hogy tulajdonképpen pici kora óta sosem aludta át ébredés nélkül az éjszakát, de általában elég volt, ha éjszaka megébredt és átmentem hozzá, vagy ő bújt be hozzánk, és aludt tovább. Valamint azt, hogy nemrég, az ovi kezdése előtt pár héttel vettük ki teljesen a cumit ("elromlott" és el kellett dobni), ugyanis addig a tejet/kakaót cumisüvegből itta, és esténként azzal aludt el. Akkor úgy tűnt, hogy ezt teljesen elfogadta, és néhány napig ébredés nélkül átaludta az éjszakát.
Tisztában vagyok vele, hogy valószínű, hogy a cumi megvonása és az óvoda mint új napirend befolyásolja ezeket a kitöréseket, de sajnos már teljesen tanácstalan vagyok és nem tudom hogyan kezelni. Mit tehetek, hogy a kitöréseket megakadályozzam vagy hogyan viselkedjek ilyenkor?
Ha foglalkozom vele, akkor mindefélét kitalál, amiket teljesítenem kell, hogy üljek az ágya mellé, hadd foghassa a kezem, majd felkel, hogy ez nem jó, és inkább velem szeretne aludni, szóval tisztára mintha csak azért csinálná, hogy "ugráltasson", hogy lássa, hogy ott vagyok és kívánságait teljesítem.
Ha sírni hagyom, és nem foglalkozom vele, órákig nem hagyja abba, és pokollá teszi az egész család életét.
Kérem, mondja el mit gondol, mi lehet az oka, és mit tehetnék, hogy ez a helyzet változzon?
Válaszát előre is köszönöm.

Válasz:

Kedves Anyuka!

A kétségbeesett sírás oka, véleményem szerint, az óvodakezdésben keresendő. Látszólag minden lelki megrázkódtatás nélkül sikerült beszoknia, ám az édesanyától, az otthontól való átmeneti elszakadást mégis nehezen éli meg. Nem mondja ki, nem fogalmazza meg, nem tiltakozik reggelente az ovi ellen, a lelke legmélyén azonban komoly viharok dúlnak. Ez nem dac és nem hiszti, így ezeket az érzelmi megnyilvánulásokat nem eszerint kell kezelni. A gyermek elhallgattatása egyébként is csak "felületi kezelés" lenne, ehelyett sokkal célravezetőbb, ha a probléma gyökerénél (az óvoda tényleges elfogadtatása, megszerettetése) keressük a megoldást. Meséljen esténként az óvodáról, (pl. Már óvodás vagyok c. könyvből), mondja el saját, gyermekkori pozitív élményeit, beszéljék ki az aznapi óvodai élményeket, játsszanak ovis szerepjátékot, engedje, hogy bevigye az oviba kedvenc alvókás kispárnáját, stb. Előbbiek megvalósításához, az óvoda megszerettetéséhez nélkülözhetetlen kellékeket talál "Óvoda-nyitogató" termékcsomagunkban, amit a www.gyermekabc.hu oldalon rendelhet meg. Mindenképpen ajánlom Önnek!
Amikor pedig felsír a gyermek, türelmes, szeretetteljes odafordulással nyugtassa meg.
Bízom benne, hogy a fentiekkel hamarosan enyhül, majd megoldódik a probléma.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!

Luxemburgban élek férjemmel és kétéves ikreimmel(Boldizsár és Csenge), akik most augusztus elsején kezdték meg a bölcsit. Sajnos itt, ha problémám van, nem nagyon tudok szakemberhez fordulni segítségért, ezért kérném, írja meg véleményét az esetünkről.
Nagy sírásokkal kezdődött a beszoktatás (ami itt 1 hét alatt zajlik, rögtön az elején már rövidebb távollétekkel), de a második hét utolsó napján már nem sírtak a Picikék. Ez azért megnyugtatott picit. Megpróbáltam ebéd után elhozni őket(háromszor is), de mind a háromszor óriási hisztibe csapott át a találkozas, hazamentel, fektetés itthon (jó másfél órával később, mint eredetileg szoktak). Nagyon ki voltak már fáradva,kezelhetetlenek voltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbáljuk az ott altatást. Nem volt probléma. Leszámítva az én lelkiismeretfurdalásomat, hogy így többet lesznek távol, mint azt én elterveztem.
Két hét után azonban, ahogy egyre jobban megismertem a bölcsit, több dologgal kapcsolatban merültek fel kételyeim:

1. Amikor megérkezem (mindig 9 körül) , az összes gyerek egy asztal körül, széken üldögélve játszik. Nekem ez nagyon furcsa, hogy az összes 2 éves gyereknek ez legyen a természetes igenye, hogy üljön és ne járjon-keljen a teremben. Túl fegyelmezettek!

2. Utána, eddig minden nap igy volt, 10-11-ig sétálnak az utcán, a környéken(a nagyobbak egy kötelet fogva, a kisebbek, ugyanehhez a kötélhez vannak gumizva kezüknél fogva). Megint csak kontrollálva a mozgásukat! (Pedig a bölcsinek van egy udvara, ami ugyan betonozott, de ki lehetne veluk menni néha oda is, hogy szabadon ugráljanak a szabadban, mert ugye Luxemburg úgysem a sok napsütéses órákról híres. Az én Boldikám, aki itthon is szaladgál, ugrál, rohan, ott megint csak “viselkednie” kell. Ezután meg persze készülődnek az ebédhez, egy órát esznek és készülődnek a lefekvéshez és alszanak 2 órát. Utána jövök értük. Értem, hogy fegyelmet kell tanulniuk előbb-utóbb a gyerekeknek, de nem túl korai ez? Nem túl sok kötött idő ez? Gyakorlatilag 9-10-ig játszhatnak szabadon, utána 15.30-ig valamit mindig kell(!) csinálni. Ez normális egy bölcsődében?
Jobb ez egy elég "öntörvényű" gyereknek, mint a kisfiam, hogy rendet tanuljon? csengét nem annyira féltem.
3. A gondozók. Nekem elég szenvtelennek tűnnek. Amikor megjövök, elmondják kissé kelletlenül, hogy ettek-ittak, játszottak és aludtak másfél órát. De hogy mit csináltak még, kivel játszottak, jól érzik-e magukat, nehezen kapok választ. Olyan furán is érzem magam, mert úgy tűnik, mintha ilyen kérdéseket más szülő nem tenne fel. Kissé csodálkozva néznek rám.

Váltanom kéne? Nem rosszabb a gyerekeimnek, hogy járnak valahova 3-4-5 hétig és mert én bizonytalan vagyok (ők nem tudom, hogy érzik magukat, bár két hét alatt mindketten lebetegedtek már egyszer), átviszem őket máshova, ahol szintén nem biztos, hogy minden rendben lesz? (És tulajdonképpen kb. 2 órát töltenek ott, ami tényleg aktív idő az alváson és evésen kívül, akárhol vannak.) Újra kellene szokniuk mindent. Nem fogják érezni rajtam, ha nem váltok, hogy nem szívesen viszem őket a jelenlegi bölcsibe? Tele vagyok kétségekkel. Ennyire mellé lehet fogni egy bölcsivel (egy látogatás után) vagy én dimenzionálom túl a dolgot? Fokozza a rossz érzésemet, hogy amikor értük megyek (alvás után!), elég egykedvűek, és a legszuperebb játszótér,leglelkesebb anya se hozza őket lázba. Ennyire fáradtak lennének még alvás után is? Vagy rám haragszanak, hogy otthagyom őket? Kérem segítsen eligazodni ebben a zűrzavarban, ha így a távolból, (nem ismerve az itteni viszonyokat) ez lehetséges. Elnézést kérek, ha túl hosszúra sikerült ez a levél, de úgy gondoltam, hogy a helyzet megértéséhez szükséges volt minden információ. Előre is nagyon szépen köszönöm válaszát! Üdvözlettel:

Anita

Válasz:

Kedves Anita!

Nem hinném, hogy túlreagálná a dolgot, az Ön által leírtak valóban elkeserítőek. Legyen szó akár 2 évesről, akár 4 éves óvodásról, minden gyermeknek lételeme a szabad mozgás, az ésszerű kötöttségek közti szabad önmegvalósítás. Erre pedig nincs lehetőség, ha , - bocsánat a kifejezésért, - de pórázon sétáltatják az embert, illetve folyamatosan olyan szűk mozgásteret adnak a játékra, ami sokkal inkább stresszel, mint segíti a személyiség kibontakozását.
Azonban, mielőtt messzemenő következtetéseket próbálnánk levonni a helyzetből, javaslom, kérdezzen rá ezekre a gondokra a gondozónőknél. Mennyire jellemző ez a fajta séta, ill. milyen gyakorisággal mehetnek szabadon a kertbe, játszótérre a gyerekek.
A leülős (vagy inkább leültetős?) játék felől szintén érdemes informálódni, nyugodtan kérdezzen rá, hogy ezt valamiféle szabály írja-e elő.
Összességében, ha semmiféle érdemleges változást nem lát az ügyben, hasznos lenne első körben csak körülnézni egy másik bölcsiben is. Ha Önnek tetszik és a fenti szempontok alapján is megfelelőnek tűnik, akkor , - ha mód van rá, - írassa be oda is a kicsiket, és vigye el őket egy-egy alkalommal. Ez után már szabadon dönthetik el, hogy melyik intézményt választják.
Előbbiek mellett mégis azt javaslom, ha esetleg megoldható és nincs égetően szükség arra, hogy Ön is dolgozzon, akkor ebben az évben még maradjon otthon a kicsikkel. 3 évesen ők is sokkal jobban megérnek rá és igényükké válik, hogy kortársi kapcsolatokat építsenek ki óvodai keretek között.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

A kérdésem a felbukkanó agresszióról és annak kezeléséről szól (3 tételben). A lányom 3.5 éves (róla írtam már 1x az elhibázott óvoda választás és a fogmosás kapcsán, a válaszát nagyon köszönöm, rendkívül hasznosnak bizonyult!). 1 hónapja furcsa magatartásforma ütötte fel a fejét a lányom részéről. Reméltük, hogy nem állandósul, de egyenlőre sajnos tartja magát. Többször és többféle formában kifejezi (verbálisan és non-verbálisan, hogy nagyon szeret bennünket) ennek ellenére, ha rászólunk (bármelyikünk) vagy megpróbáljuk megakadályozni valamiben ami pl.: a testi épségét veszélyezteti vagy nem kivitelezhető, elkezd ütni bennünket vagy/és elkezd ordítani (néha harap is, de ezt szeretetkitöréskor is igen ritkán megteszi). Természetesen mi nem ütjük őt és nem ordítunk vele - harapni pláne-, a legtöbb amit kap, hogy felemejük a hangunkat a nyomaték kedvéért adott esetben. Mindehhez a csapkodáshoz olyan elképesztő dolgokat mond, hogy:-Te buta; levágom a fejedet és kidoblak az ablakon; menjél világgá és vissza se gyere; stb. Hozzá tartozik, hogy nincs TV elé ültetve, nagyon sokat foglalkozunk Vele stb. tehát fogalmam sincs, hogy honnan veszi ezeket az elképesztő szófordulatokat és a magatartásformát.(a lányom egyébként extra érzékenységgel bír). Amikor lenyugszik, közli, hogy már megnyugodott és szeret bennünket. A dolog másik része az, hogy minden esetben megmagyarázzuk neki, hogy nem jó ha bárkit megüt mert az fáj; nem játszunk vele addíg amíg így viselkedik és a gyerekek sem stb. Tegnap, egy nagyon meglepő dolgot kérdezett Tőlünk. Aja, akkor hogy vezessem le a hajagomat? Mit mondjunk neki? Üsse pl.: a párnát?
A harmadik dimenzió az, hogy fél 2 gyerektől az oviban. Mindekttő fiú, heves vérmérséklettel bír. 2x (ennyiről tudok) már ellökték a Tündérrózsát. Megkérdezte, hogy ha ellökik, mit csináljon? Visszalökje? Azt mondtuk, hogy szóljon az óvónéninek és ne játsszon azokkal a kisfiúkkal. Helyesen tettük? Olyan borzasztóan nehéz ezeket a helyzeteket kezelni... Nagyon köszönöm a válaszát mindannyiunk nevében!
Ajucika

Válasz:

Kedves Anyuka!

Az elsőként említett problémát, az agresszív érzelmi kitöréseket nem tanácsos szabadjára engedni, mert könnyen állandósulhatnak. Mivel a rászólás elmondása szerint minden esetben jogos (tehát nem apróságokért "froclizzák" a kislányt) és legtöbbször balesetveszély elhárítására szolgál, így a gyermeknek meg kell tanulnia, hogy ezeket komolyan kell venni. Ha pl. felfelé mászik a csúszdán, határozottan utasítsák el ezt a viselkedést, megmagyarázva a lényegét. Ehhez természetesen nem kell kiabálni, veszekedni, többnyire elég egy szigorú tekintet és néhány jelentőségteljes szó. " Ha ezt teszed, leeshetsz vagy rád esnek azok, akik fentről csúsznak. Ezt nem szabad!" Az erre válaszul adott hisztire pedig közölje, hogy amíg nem nyugszik meg, nem beszél vele. Ezek után pedig ne vegyen róla tudomást, bárhogy is hisztizik. Ha ütni akar, azt soha ne engedje meg! Ilyenkor határozottan (de nem durván!) fogja meg a kezét és higgadtan utasítsa el a próbálkozást. A lényeg, hogy a kislány tanulja meg, hol van az a bizonyos határ és hogy hisztivel nem megy semmire.
Miután megnyugodott, beszélgessen el vele. Mondjon mesét a verekedős kisgyerekről, akivel a végén senki nem akart barátkozni, és aki mindig nagy bajba került, mikor nem fogadta meg a szülei intelmeit.
A harag levezetéséről szóló kérdésre igen egyszerű a válaszom: jogos szülői figyelmeztetésért nem haragudnia kell a csemetének, hanem örülni annak, hogy a szülők vigyáznak rá. Ezt is értessék meg és fogadtassák el vele.
Végezetül a durva fiúk lökdösődésére adott válaszával teljesen egyetértek, a kislány mindenképpen szóljon az óvónőnek, ez nem számít árulkodásnak. Emellett javaslom, Ön is beszéljen a pedagógusokkal, hogy tartsák rajta a szemüket a verekedős csoporttársakon.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

A kislányom 3.5 éves. Szeptember óta jár egy 100%-ban angol nyelvű oviba. Az Apukája - akivel már nem élünk 1ütt-, német anyanyelvű (magyarul egyáltalán nem beszél). Mi angolul kommunikálunk (mármint az apukája meg én); egy éve másik kapcsolatban élek a legnagyobb boldogságban (egy magyar fiúval) közös háztartásban.
A lányom óriási (magyar) szókinccsel rendelkezik. Rendkívül kommunikatív és nagyon gyorsan vág az esze.

A problémáink a következők:
1. Elment a lányomat beszoktató óvónő az oviból (saját hibáján kívül). 2 másik ottmaradt. Az első héten még nem, a második héten azonban a lányom 'szétesett'. Az új óvónőre a gyerekek rávágják az ajtót, nem figyelnek rá - olybá tűnik nekem, hogy nincs tekintélye-, megütik, kiabálnak Vele. A lányom elkezdett nyafogni. Esténként sírdogál, hiszti rohamai vannak, állandóan rajtam tekereg szegény és kérdezget, hogy ugye nem megyünk oviba. Azt mondja, hogy elment az óvónő, neki ott nincsenek kis barátai. Lépten nyomon gyerekeket szólít le az utcán és játszana velük. A csoportjába 12 gyermek jár, ezek közül 2 magyar. A többi Tündérrózsa a világ minden tájáról. Nem tudnak még egymással kommunikálni; amire a lányomnak egyre inkább igen nagy szüksége lenne. A 12 gyerekből általában 7-en vannak bent permanensen. Részletes keresgélés után a neten és a szakirodalomban úgy látom, hogy ennyi gyerek nem elég a 'közösséghez' (ott kezdőik, hogy nem járhatnak el egy jó körjátékot %-/) Angolul már elkezdett beszélni. Mondatokat alkot alapszókinccsel.
Kérdésem: Hagyjam-e az angol oviba vagy keressek neki egy magyar óvodát, ahol ’körtáncolni lehet’ tehát a saját anyanyelvén túl van közösség és van egy ’gyerekeket vezetni képes’, szeretetteljes óvónő? Ha ezt megtenném, nem lenne-e sok ennyi változás egymás után? Ha ennyire kommunikatív, inkább hátrány az angol, mint előny? Talán keressek kétnyelvű ovit? Jaj.

Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy 3 évet otthon voltam vele. Meglehetősen ’felnőtt-központú’, talán az előbbi ténytől, talán nem. Kicsit olyan, mintha nem az óvónője, hanem a barátja is elment volna. Az új óvónőt alapvetően kedveli, de nem tudja a lányomat ’megfogni’ ahogyan láthatóan a többi gyereket sem. Ennivalót dobál, nem marad a helyén, olyan dolgokat művel, amit előtte soha.

2. Minden este én mosom meg a lányom fogát. Mindig Ő, csak este én. Egyre „nyögvenyelősebben és tiltakozósabban” fogadja a dolgot, és mindent megtesz, hogy kibújjon alóla. A szép estéket lezáró balhé egyre jobban kibuktat Őt is engem is. Magának akarja megmosni (de szerintem még nem tudja elég alaposan). Sajna az alaposságra szükség lenne, mert bár hibátlanok a fogai, az Édesapjától örökölten a fogorvos véleménye szerint – nagyon kell vigyázni a fogaira, mert szuvasodásra fokozottan hajlamos.
Próbálkoztam már – „Fogynyűvő-manó kergetéssel a szájában”, „érdekes dolgot láttam sztorival közben becsempészett fogmosással” stb. Hogyan legyen kedves Óvónő, mert a hajam már ebbe őszül bele?!

Köszönöm a válaszát! 1 Anyucika

Válasz:

Kedves Anyuka!

Elképzelhető, hogy a 100%-ban angol nyelvű óvoda valóban nem a legjobb kislánya számára. Nem tud igénye szerint kommunikálni társaival, s a gondokat tetézi az óvónő kiegyensúlyozatlansága, bizonytalansága. Valóban nem egy ideális helyzet...
A kétnyelvű óvoda gondolata jónak tűnik, tekintettel arra, hogy az édesapával való kapcsolattartás miatt az angolra, egyéb tekintetben pedig a magyar nyelvre elengedhetetlenül szüksége van a gyermeknek. Úgy vélem, érdemes lenne keresni egy ilyen intézményt, szem előtt tartva azonban az óvónők személyét, ill. egyéb olyan tényezőket is, melyektől valóban "jó óvoda" az óvoda. Tanácsos lenne mindenre kiterjedő alapossággal feltérképezni a következő ovit (először csak Ön egyedül, később kislányával közösen is), hogy elkerüljék a további kudarcokat, nehézségeket.
A fogmosás nem állítja könnyű helyzet elé a szülőket, hiszen az önállósodni vágyó gyerekek egyes egyedül maguk akarnak megbirkózni a feladattal. Az alaposságra való törekvés teljesen érthető az Ön szempontjából, jómagam is mindig besegítek hasonló korú kislányomnak a következőképpen: első körben hagyom, hogy egyedül kibontakozzon. Kislányom ilyenkor kérni szokta, mondjam meg, mit mond most a fognyűvő manócska. Én előadom, hogyan kiabál a sok elkergetett manócska, ám a végén egyikük megszólal: "Ne féljetek, srácok! Én jól elbújtam oldalt, hátra, engem nem talált meg a fogkefe!" Ekkor felajánlom kislányomnak, hogy segítek megkeresni. Belekukucskálok, és én is megdörgölöm a nehezen elérhető helyeken a fogacskákat. Így mindenki boldog: kislányom is, aki az elején kiélvezhette az önállóságot, és én is, hiszen a végén besegíthettem a tökéletesség kedvéért. Próbálja Ön is hasonlóan, mesével-játékkal biztosan könnyebb lesz!
Sok sikert!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Ovono!
Van egy 3 eves kisfiam, aki eddig nagyon jo gyermek volt. Persze neha bele is belebujt a kisordog, de nem volt tartos. Foleg akkor volt csintalan illetve szerepelhetnek , amikor valaki jott hozzank. Ilyenkor sem volt rossz, hanem csak be akarta mutani mindazt amit tud.
Nagyon ertelmes gyermek, sok verset, meset , eneket tud.
Azonban 4 napja elviselhetetlen viselkedese lett. Azert se nem csinalja azt amit mondok, kotekszik velem, es nagy vigyorral mondja, hogy ugyse csinalom. Ugy tesz mintha az egesz jatek volna. Naponta legalabb 5 szor elmondja, hogy bocsi tobbet nem leszek rossz, de csak addig tart, amig kimondja.
Visszagondoltam , hogy mi is tortent ezzel a gyerekkel, mi valthatta ki belole.
Oviba jar es a csoportjaban van egy kislany, akit nagyon szeret. A kislanynak vannak hisztis kitoresei, ezt az anyukajatol tudom es a mult heten, a szerep utan egy hisztit vagott ki a kislany, orditott, ahogy a szajan kifert, es azt mondogatta az anyukajanak, hogy nem szeretlek, menj innen, nem neked adom a viragot, hanem a nagymamamnak. Ez a nagymama idegbeteg, volt mar 1 evet szanatoriumban is, es a kislanybol mindig ilyen viselkedest valt ki, az anyuka szerint.
Lehet, hogy a fiamra peldakeppen hatott a kislany viselkedese. Mit tegyek , hogyan kezeljem, ezt a viselkedest.
Valaszat nagyon koszonom.
Udvozlettel Reka

Válasz:

Kedves Réka!

Amikor kisfia ismét előáll az "azért sem csinálom" jelenettel, Ön halkan, de határozott hangon közölje vele: "Jó, ha te nem hallgatod meg, amit én kérek tőled, sajnos én sem fogom meghallani, amit majd te kérsz tőlem!" És ezzel hagyja magára a kisfiút, hogy érlelődjenek benne az Ön által elmondottak.
Ha az előzőek ellenére sem tesz eleget a szülői kérésnek, Ön is legyen a lehető legkövetkezetesebb. A fiúcska előbb-utóbb megérti, hogy csak akkor találnak meghallgatásra saját kérései, ha ő is eleget tesz szülei kívánalmainak.
Legfőbb tehát a következetesség!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Ovónő!

2 és fél éves kisfiamat viszem két héte minden reggel a bölcsibe, mivel a feleségem is munkát kapott. Eddig otthon volt vele, de sajnos szükségessé vált, hogy ő is dolgozzon. Egy játszóház jellegű bölcsiben kapott helyet, ami egy normál bölcsi de ilyen szolgáltatást is vállalnak. Mindenesetre az első napon még szívesen ment Ákos de a második naptól kitört a balhé, minden reggel szinte könyörög, hogy ne kelljen a bölcsibe mennie. Biztos velem is van a gond, de engem stresszel, amikor hallom, hogy még utánam ordít "Apa ne menj el, ne hagyj itt!" Mindamellett tudom, hogy sajnos nem megy másként. Azóta otthon is 10 percenként megkérdezi, otthon maradunk-e. Az ovónő azt mondja egy kis idő után abbahagyja a hisztit és el van, de többször még napközben is azért felsír eszébe jut. Hétvégén meg állandóan nyugtatgatni kell, hogy ne aggódjon nem kell mennie. Most inkább úgy vagyunk a nejemmel, hogy hétvégente nem is merjük neki említeni a bölcsit. Mekkora stressz ez neki, félek véglegesen csalódik bennem, és elveszítem a bizalmát. Kérem segítsen, hogyan kezeljük ezt a dolgot!

Válasz:

Kedves Apuka!

Leveléből nyilvánvalóvá vált, hogy a külső körülmények nem teszik lehetővé a 3 éves korig való otthon maradást. Ha nem így lenne, mindenképpen azt javasolnám, várjanak szeptemberig, és akkor már az óvodában kezdjék a beszoktatást.
Egy 2 és fél éves kisgyermeknek teljesen természetes módon az édesanyja, ill. a szülei jelentik a legfőbb érzelmi kapcsolatot, és ha ezt elveszíteni látja, kétségbe esik. Mivel szeptembertől újabb közösségben, az óvodában ismét át kell élnie a beszoktatás minden nehézségét, érdemes lenne még egyszer átgondolni, biztosan nem tudják-e vállalni, hogy 3 éves koráig otthon maradnak vele.
Ha a válasz egyértelműen nem, akkor a bölcsis beszoktatás hogyanját kell újra gondolni. Feltétlenül kérje ebben a gondozónők segítő együttműködését. Az első néhány napot mindenképpen rá kell szánni a szülőknek is a kíméletes beszoktatásra. (T.i: nem fognak időben beérni a mh-ükre, ...stb.) Kérje meg a gondozónőket, hogy eleinte ottmaradhasson a folyosó egyik eldugott sarkában ücsörögve, míg a kisfiú kezd magára találni a gyerekcsoportban. Ha tudja, hogy az apukája megnyugtató közelségben van, ő is kiegyensúlyozottabb lesz. Egyre jobban feloldódik a csoportban, majd mikor elérkezettnek látja az időt, eleinte rövidebb, később egyre hosszabb időre "eltűnhet" a folyosóról. (" Apu elszaladt a postára, de mindjárt jön")
Remélem, a fentiekkel sikerül a lehető legkíméletesebben megvalósítani a beszoktatást.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Ovónő,
Előre is köszönöm, és nagyon várom válaszát! Találtam ugyan hasonló leveleket, de mégsem tudom a választ a problémánkra.Kisfiam 2,5 éves, 1 hónapja kezdtük a bölcsödét.A helyzet egyre rosszabb. Eleinte csak kb. minden másnap hányt, most már 3 egymást követő napon, a legutolsó napon már itthon is,és közben mondogatja,hogy nem kell bölcsibe menni.A bölcsiben nem eszik semmit, miután egyik délben szó szerint a tányérba hányt, megkértem a nevelőket,hogy ne erőltessék, most pár szem ropit adnak neki. Egész nap sír, és hajtogatja,hogy haza menni. Mikor 3-kor érte megyek, olyan az arca mint egy profi bokszolóé,szinte ki se lát a szemein, az egész napos sírástól. A gondozók elmondása alapján,nem játszik vagy csak minimálisat, ül egész nap, szorongatja a párnáját és várja,hogy lefekhessen aludni,mert tudja,hogy utána jövök érte, ennek ellenére sokszor nem alszik egy percet sem, vagy ha mégis,akkor max. 1 órát,korábban itthon 2,5 órákat aludt. Éjszaka most már gyakran kiabál és felsír. Itthon többször elmondja, hogy: itthon vagyunk-itthon vagyunk. Sajnos itthon is nagyon sokára enged fel,feszült,apukájához például többször odamegy és ráüt, kezelhetetlen és hisztis. A helyi nevelési tanácsadóban azt mondták,hogy azonnal hagyjuk abba a bölcsit, mielőtt elkezdene dadogni vagy visszamaradna a beszéd fejlődése, vagy más súlyos károsodás érné. A bölcsiben és a nagyszülők pedig azt mondják,hogy neki több idő kell amíg betörik,ez még csak 1 hónap volt, majd megszokja. Én most már teljesen tanácstalan vagyok, féltem a gyomrát is.Sikerült elintéznem,hogy csak 6 órában dolgozzak, így összesen 6,5 órát tölt a bölcsiben. Mit javasol? Hagyjuk abba? Folytassuk? Próbáljunk keresni másik bölcsödét? Hálás köszönettel: Veronika

Válasz:

Kedves Veronika!

Mindenképpen a bölcsőde felfüggesztése mellett teszem le a voksomat. Egy 2,5 éves kisgyermeknek még első és legfontosabb érzelmi kapcsolata az édesanyjával van, az ő társaságára, az otthoni meleg, biztonságot adó légkör védőburkára van leginkább szüksége. Ez életkori sajátosság, ilyen idős korban az anyuka, szülők, testvérek jelenlétét igényli a kicsi, s nem pedig a bölcsődei "közösséget". (Szándékosan tettem idézőjelbe, mert ebben a korban még szó sincs konkrét értelemben vett közösségről, csupán kisgyerekek egy helyen való tartózkodásáról. ) Előbbiek okán szociális értelemben nincs komolyabb jelentősége a bölcsődének, sokkal inkább gyermek megőrző jellege van. Csak és kizárólag akkor folytassák a bölcsit, ha megélhetési, ill. komoly egzisztenciális okok állnak a háttérben. Ha megoldható, inkább maradjon otthon gyermekével, mielőtt valóban komolyabb érzelmi sérüléseket szenvedne a kisfiú.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves ovo neni,

Remelem levelem jo egeszsegben talalja ont es csaladjat. Isabel lanyom ot eves lett a mult heten (el sem hiszem). Leir mindent amit az ember lebetuz neki, szepen rajzol most mar szabad kezzel, enekel, az olvasassal kuzdunk egyedul. Az uj ovonenijet szereti, es ez az ovi ahova jar 100%-ban bevalt.

Ket kerdesem lenne az iskolaba menetellel kapcsolatban (errefele nincs mese, aki betolti az otodik evet Szeptember 30-ig, az nagyon keves kiveteltol eltekintve szeptembertol iskolaba megy (vagy a szulo birosag ele)). Isabel szeretne menni (tavaly osszel epp az volt a baj hogy meg nem mehetett), es ket aggalyom van:

1. A gyerek nem birja a "tomeget"; nagyob kozossegben visszahuzodik vagy beidegesedik, erzekei tulterhelodnek. Ilyen volt mar bebinek is. Hogy lehetne ezt fejleszteni? Az ovono is eszrevette, es bar csak 12 gyerek van a csoportban, Isat mindig a foglalkozasra negyes csoportba ulteti hogy jobban tudjon teljesiteni es ne zizzenjen be a kis feje. Az iskolaban viszont 20 fos osztalyok lesznek, es ahogy a szomszed harom gyerek elso evet kovetem, nem igazan foglalkoznak a lelkivilagukkal. Nem akarom hogy a gyerekemet hisztisnek konyveljek el, pedig ha nem figyelnek oda hogy mikor lesz tele a kis feje a sok emberrel, kiabalassal, nyuzsgessel es nem tudjuk megtanitani azt hogyan kell kezelni, az lesz.

2. Az olvasasi gondot nem szeretnem ha allandositanank, de szeretnem ha a gyerek megtanulna "hagyomanyosan" olvasni, azaz a betufelismeresen alapulva ossze tudjon olvasni betuket es szavakat alkosson. Errefele szokepekkel tikkasztanak es egyatalan nem magyarazzak a gyereknek hogy mitol lesz abbol szo. Megkeverem en Isabelt ha megprobalom neki elmagyarazni hogyan kell olvasni? Egyetertek a szokepek hasznossagaval az angol nyelv olyan reszeinel ahol meg kell tanulni vizualisan hougy milyen kombinaciok hogy kepeznek ragokat vagy szovegeket. De az esetek 90%-ban a szokep csak memoriajatek es nem fejleszti a gyerek olvasokepesseget. Arrol nem beszelve, hogy a magyar nyelvu szovegekben egyatalan nem fog neki segiteni. (Azt elmondanam hogy a kindergardenes haverjai 100 szokepebol 50 folott felismer, viszont ha az ujsagban keresi kedvenc tvmusorat, goze nincs mit keressen - Strawberry nincs a szokepek kozott)

Ebben a ket kerdesben szeretnem ha tudna tampontot nyujtani nekem.
Koszonettel elore is, Muranyi Eszter, Suffolk, VA.

Válasz:

Kedves Eszter!

Nagyon örülök, hogy újra és újra megtisztel bizalmával, s folyamatosan hírt kapok Isáról is.
Kérdéseivel kapcsolatban:
- a tömeggel járó nyüzsgés és hangzavar sok embert feszült idegállapotba hoz, ezzel nincs egyedül Isabel. Valóban hasznos lehet, ha apró lépésekben, fokozatosan próbálják hozzászoktatni ehhez a kislányt. Kérje ebben egyrészt az óvó nénik segítségét (egyre nagyobb létszámú csoportfoglakozásokba igyekezzenek bevonni), másrészt Ön is keressen olyan óvodán kívüli szakköröket, játszóházakat, stb., ahol kissé nagyobb csoportlétszámban foglalkoznak a kicsikkel. Ha fokozatosan, tapintatosan próbálják bevezetni a magasabb létszámú közösségekbe, remélhetőleg rendeződni fog a probléma.
- véleményem szerint nem árt azzal a kislánynak, ha a szóképes olvasás tanulása mellett bevezeti a betűzés rejtelmeibe is.

Én is minden jót kívánok az egész családnak, és kis(nagy) lányának, Isának pedig eredményes, örömteli iskolakezdést!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves óvonő!Őntöl szeretnék egy komoly dolgot kérdezni.Akislányommal élek anyukámnál 8 honapja,mert az apja egyik napról a másikra azt mondta,hogy költözünk el.Az egész ugy indult,hogy a lányomnak 2 évesen daganata lett.A volt anyosom azt monta afiáról,hogy a betegeket nem birja.Onan sem velem nem volt az ágyban ,sem a lányal nem foglalkozot.De együt voltunk még 3 évig,mert én türtem és egyedül neveltem a lányomat deegy házban laktunk.Vidéki munkán dolgozik még most is,de míg együt voltunk hetente vagy kéthetente látuk.A kislányom tehát nem nagyon tudja milyen apa melet felnőlni pedig már hat éves.Amiota elköltöztünk a lányom sokal hisztisebb lett,akaratosabb.Néha nem tudok mit csinálni vele hagyom míg ki tombolja magát.Nem ragaszkodik az apjához anyira deaz apja anya mindig elenkezöjét mondja neki mind amit én,ígérget neki de nem tartja be és így én veszem meg neki adolgokat.A kérdésem ,most mit csináljak vagy hogy csináljam hogy a lányomnak jó legyen!Kérem segítsen,elöre is köszönöm.

Válasz:

Kedves Anyuka!

Levele nyomán úgy vélem, nem hogy semmit nem vesztettek, de sokkal inkább nyertek azzal, hogy elköltöztek a férjétől. Teljesen érthető, hogy kislányát megviselte a környezet változás, ám biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ez lesz a jó neki.
Amit tehet: legyen minél türelmesebb, megértőbb a kislányhoz, adja meg neki az érzelmi biztonságot! Ez átsegítheti őt ezen a nehéz időszakon, amit a környezet változás hozott az életébe. Az édesapa hiánya nem hinném, hogy számottevő lenne, hiszen mint írja, korábban is csak "itt-ott a kanyarban" találkoztak vele, ám abban sem volt sok köszönet.
Kívánok jó egészséget, türelmes, megértő szeretetet egymás iránt, és állhatatos kitartást, hogy többé ne nézzen hátra, csakis előre!

Üdvözlettel: az Óvónő

Következő 20




KIEMELT HIRDETÉS
  Rogers Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
azonnal
  Bóbita Magánóvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
2014.szeptember
versenyképes
  T. Henrietta
(Babysitter )
Perbál, Budapest XI. XII. I. II. V. VI. VII. VIII. kerülete
H, Sz, P 8:00 - 14:00-ig (a többi időben már más családoknál segédkezem)
1000 Ft
  Négy Évszak Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
azonnal
  Zsuzsa
(Babysitter )
Budapest, külföld

  Újpesti Magánóvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
Azonnali
Megegyezés szerint
  Skriba Vivien
(Babysitter )
Budapest
hétfőtől-péntekig
megegyezés szerint
  Emi gyerekprogramok
(Egyéb munkát kínál)
Budapest

  Várunk Rád Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
2014.szeptember
  Ficánkoló Delfinek Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
azonnal
Forum
  Miért nincs iskolaelőkészítő osztály?
  Autista gyermek
  Nem szeret oviba járni
  Egy egér naplója
  ikerlányaim magatartása
Óvónő válaszol
  Sír, zokog, ha az iskolakezdés kerül szóba
  Mikor kell beíratnom az oviba?
  Ne beszéljünk róla! Cselekedjünk!
  Amikor az óvoda váltás már elkerülhetetlen
  Mit tegyünk testvérféltékenység esetén?
  Óvónő váltás havonta, fejetlenség, káosz
  Óvónő, tartós betegállományban
  Kötelező óvoda vs. gyakori külföldi tartózkodás
  Agresszor a csoportban
  Mikortól óvodaköteles?
Linkek
  Fogyókúra
  Manó terhesség naplója
  Szájpenész
  Jelmez
  Családi pótlék
  láthatási jog
  Terhesség hétről hétre
  teherbeesés
  GYED
  GYES
  Anyák napja
  Terhesség
  Duphaston
  Bábok
  Farsangi jelmezek
  bobo car
  fejlesztő játékok
  iskolaérettség
  budapesti óvodák
  terhesség tünetei
  Magányos szülők klubja
  Terhességi teszt
  Szárítógép
  Bárányhimlő
  gyerektartás
  Szülés
  babysitter
 
Partnereink
 

  Fejlesztő játékok | Állássziget | OVIK | Picursziget | Fogyókúra | Könyvek | Kapcsolat