Munka - Állás
  Hirdetés kiemelés
  Babysitterek
  Babysittert keres
  Babysittert keres külföld
  Pedagógus állást keres
  Pedagógusi állást kínál
  Dajka állást keres
  Dajka állást kínál
  Nyelvtanár állást keres
  Nyelvtanári állást kínál
  Óraadó, korrepetáló munkát keres
  Óraadó, korrepetáló munkát kínál
  Egyéb munkát keres
  Egyéb munkát kínál
  Mielőtt babysittert választana...
  Babysitter tanfolyam
  Hirdetési etikett
Így játszunk mi! - Videós játék bemutatók
  Játékok ovisoknak
  Játékok iskolába készülőknek
Szobatisztaság
  Szobatisztaság napló - "Andi anyu" tollából
  Óvónő válaszol
  Milyen a jó bili?
  A szobatisztaság problémáinak lehetséges okai
  Speciális, gyakori problémák
  A szülői reakciók
  "A játékos, könnyed szobatisztaságért termékcsomag" - a siker záloga!
  Szobatisztaság játékkal, könnyedén
Iskolaérettség
  Iskolaérettség
  Pszichés érettségi szintfelmérés
  Szociális érettség vizsgálata
  Testi érettség
  LÜK - Logika Ügyesség Kitartás - Videóval
  Óvónő válaszol
Alkoss velünk!
  Mikulás
  Karácsonyi ötletek
  Farsangi jelmezek
  Húsvét
  Anyáknapja
Szülők egymás közt
  Fogyatékkal élő gyermekek
  Alternatív pedagógia
  Nevelési kérdések
  Ikrek
  Gyermekirodalom
  Csoportösszetétel
  Fejlődési rendellenességek
  Egyéb
  Segítségkérés
  Szavazási témák - vitafórum
  Iskolakezdés
  Óvodakezdés
  Külföldön nevelem gyermekem
  Oviinfo
  Betegség
  Szobatisztaság
  Suliinfo
  Autizmus
  Utazás
  Nyaralás
  Tábor
  Bölcsőde
Dettike játékkuckója
  Mackó Misi kalandja
  LÜK - Logika Ügyesség Kitartás - Videóval
Fejlesztőpedagógus válaszol
  Fejlesztőpedagógus válaszol
Óvónő válaszol
  egészségvédelem
  óvodai napirend
  gyermeknevelés
  gyermeki félelmek
  ábrázoló tevékenység
  óvodán belüli feszültségek
  beszoktatás
  balkezesség
  válás a családban
  óvodai ünnepek
  óvodai tevékenységek
  gyermekirodalom
  szobatisztaság
  testvérek
  óvodai beíratás
  csoportösszetétel
  egyéb
  iskolába lépés
  beszédfejlődés
Játékos suliváró
  Iskolaértettség
  Minta feladat
  Rendelés
Bábozz velem!
  Gyere velem bábszínházba! - Videóval
  "Játsszunk bábszínházat" otthon is!
  Gyakorlati tanácsok otthoni bábozáshoz
  Bábok, bábparavánok színes választéka
Testvér- féltékenység
  Kell-e testvér gyermekünknek?
  Új családtag érkezik
  Gyakorlati tanácsok a testvér- féltékenység feloldására
  SEGÍTÜNK a testvér- féltékenység játékos megoldásában
Fotóalbum
  A család szeme fénye
Képeslap küldés
  Szemünk fénye
  Szeretet üzenet
  Bocsánat
  Ünnepek
  Anyák napi képeslap
  Mikulás képeslap
  Karácsonyi képeslap
  Újévi képeslap
  Valentin napi képeslap
  Húsvéti képeslap
  Tavaszi képeslap
  Vicces
Szórakozás
  Programajánló
  Játékok
 



Kérdés:

Tisztelt óvodapedagógus!
Második éve vagyok gyakorló óvodapedagógus. Nagyon erős személyiségű gyermekek járnak a csoportomba. Minden erőfeszítésem ellenére sem figyelnek rám. Igyekszek változatos érdekes tevékenységeket tartani, de sokszor mintha ott se lennék. Kéréseim hatástalanok. Nem csak nehéz, de szinte lehetetlen fenntartani a figyelmüket. Szabad játék idején sok a verekedés a konfliktus. A verekedések nagyon eldurvulnak, sokszor kell közbeavatkozni. Ilyenkor a bocsánatkérést kérem a gyerektől és kérem, hagyja a társát, ne piszkálja. Gyakran fordul elő az is, hogy ha éppen kívül van a játékon, akkor csak a másik bosszantásában leli örömét. Az egyik fiú nagyon durva, volt már olyan is, hogy irányomban is agresszivitást mutatott. Ennél fogva nem is igazán tud kialakulni az egymás közötti egészséges vezető és alárendelt szerep a játék során, hiszen nagyon erősen üti a társait ellenszegülésük legkisebb megnyilvánulására, gyakran még az sem kell hozzá. (Számomra az is rejtély miért is játszanak így vele?) Az ha megkérem üljön le a gondolkodó székre, mert nem cselekszik helyesen még inkább felpaprikázza és elszalad, szólásra nem áll meg, nehéz leállítani. Ez nem tesz jót a többieknek sem mert így a eltanulják tőle ezt a viselkedést, már több követő akad, akik hasonlóan viselkednek. Tehetetlennek érzem magam, a higgadt rezzenéstelen megnyilvánulást egyre nehezebb fenntartani magamon. Legszívesebben a kergetőzések és hasztalan kérések helyett kirohannék sírva. Nagyon sok fejtörést okoz számomra ez a helyzet, hiszen csak egyre rosszabbodni látom. A szülők közreműködőek látszólag, de valahogy nem érzem ezt őszintének.Magam eleinte nem említettem a problémámat a gyermekükkel, de ez már nem tartható. Mióta elmondtam a gondot, inkább engem hibáztatnak.Kérem tanácsát, hogy ilyen szinte csoportszintű problémával miképpen birkózhatnék meg. Köszönöm előre is a tanácsát. Tisztelettel: "Mit tegyek?"

Válasz:

Kedves Kolléganő!

Engedd meg, hogy kollégaként tegeződve folytassam a levelem!
Soraidból azt érzem, inkább a (talán túlzottan is) engedékeny, ám a kimondottan szeretetteljes, türelmes pedagógiai attitűdöt képviseled. Utóbbival nagyon egyetértek, hiszen a gyerekekhez csak a szívükön keresztül vezet az út. Az engedékeny, (kissé talán liberális?) nevelői stílust viszont nem tartom jónak, mert, ahogy mondani szokás, a gyerekek könnyen az ember „fejére nőnek“. Néhány gyerek ezt gyengeségként értékelheti, amire azonnal le is csapnak. Ne engedd, hogy elharapódzanak az indulatok! Fontos: az előbb elmondottakkal véletlenül sem diktatórikus, sokkal inkább demokratikus irányt javasolok! Ez viszont kölcsönös tiszteleten, szereteten, megbecsülésen kell, hogy alapuljon! Joggal várod el mindezt, hiszen minden jel szerint te is hasonlóan állsz a gyerekekhez.
Mit is jelent mindez a gyakorlatban? Ha foglalkozást kezdeményezel, adj a „főkolomposoknak“ fontos megbízatást, ami leköti figyelmüket, felelősnek és fontosnak érezhetik magukat általa. Pl: tornánál segítsen előkészíteni az eszközöket, mert ő „olyan erős“, ...stb. Az agresszív gyereknél a felelős megbízatás külön is fontos, így anélkül terelheted a helyes útra, hogy ő ennek tudatában lenne. Pl: Ma béke-nagykövetet fogok választani, aki egész nap figyelheti, ki viselkedik helyesen. /Ki más is lenne erre alkalmasabb, mint a mindig verekedős fiú? :) / Aki rendes, annak pici papír-szívecskéket oszthat. Meglátjuk, nap végére kinek gyűlik össze a legtöbb szívecskéje? Reményeim szerint ez a pozíció olyan magatartást vált ki a fiúból, hogy nap végén már ő maga is kaphat papír-szívecskét. :) Ha ez beválik, állandó megbízatás is lehet a béke-nagykövetből.
Előbbieken túl segíthet még, ha büntetés helyett inkább jutalom-megvonást alkalmazol (a papír-szívecskék erre is megfelelnek), ill. hasznosak lehetnek még a különböző szituációs játékok. Tartsatok gyerek-színházat, ahol a csoport életében előforduló konfliktusokat játsszátok el! Fontos, hogy itt sohase vonj párhuzamot játék és valóság között, azaz ne érezzék személyeskedésnek a játékot!

Kívánom, hogy fentiekkel mielőbb oldódjanak meg problémáid, ill. kívánok az eddigiekhez hasonló türelmet, szeretetteljes odafordulást és persze kitartást! Nincs könnyű dolgod, de a lehetséges sikerélmény, hidd el, kárpótolhat mindezért!

Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Szaktanácsadó óvónő

Kérdés:

Tisztelt óvónő!
Kicsit aggódó középső csoportos gyermek édesanyja vagyok. Aggodalmam oka a következő: 5 éves kislányom gyakran hoz haza az óvódából hibásan, illetve félig hibásan megoldott feladatlapot. Az óvónők felhívták a figyelmemet arra, hogy kislányom figyelme nagyon csapongó, foglalkozásokon is, ezért sok segítséget igényel a feladatlapokm kitöltésénél. Ezek egyszerű feladatlapok, amit úgy gondolom az 5 éves lányomnak, már illene tudni.Kérdésem hogyan tudnék Lili lányomnak segíteni, hogy figyelme tartósabbá válljon. Gyakoroljunk otthon is hasonló feladatokat! válaszát előre megköszönve. Üdvözlettel: Marcella

Válasz:

Kedves Marcella!

Fejlesztő-, és óvodapedagógusként semmiképpen nem ajánlom, hogy a figyelem fejlesztését feladatlapokon való gyakorlással kezdje! A figyelmi tevékenységhez, ahhoz, hogy ez ne csapongjon, fluktuáljon, a legfontosabb dolog: az idegrendszeri gátlások kiépítése. Érthető ez, ha arra gondolunk, hogy mennyi, - köznapi nyelven szólva, - önuralom kell egy-egy elterelő inger leküzdéséhez. A pedagógiában ezt hívják idegrendszeri gátlási folyamatoknak. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt fejleszteni, ha nem a feladatlapokkal? Lehet, hogy furcsának tűnik, amit mondani fogok, ám mégis igen megszívelendő: mozgással! Kezdeményezzen sok-sok mozgásos játékot, mely során egy-egy külső inger (pl. taps, kézjel, stb.) hatására a gyermeknek meg kell állítania a mozgását. Ilyen lehet például a közismert szobor játék, a székfoglaló, de még lehetne napestig sorolni a hasonlóan remek játékokat. Ezen keresztül a keresztcsatornák is aktiválódnak, azaz két különböző jellegű inger (példánkban a mozgás és a hang) egyszerre hat a gyerekre. Nem szeretnék mélyebben belemenni az előbbiek taglalásába, inkább egyszerűen azt javaslom: mozgásos játékokon keresztül próbálja fejleszteni gyermeke figyelmét. Ha ez szemmel láthatóan kiépült, úgy következhet a cselekedtetéses (!), tehát még mindig nem a feladatlapos problémamegoldás. Mivel egy 5 éves óvodás gondolkodása még cselekvő-szemléletes, így butaság lenne tőle elvárni, hogy szemléletes-képszerű szinten (ld: feladatlapok útján) oldjon meg probléma helyzeteket. Tehát: mielőtt bárki is elővenne egy 5 éves gyereknek egy „3 almám volt, kettőt megettem, mennyi maradt?“ típusú feladatlapot, ne legyen rest elővenni 3 db. valódi (esetleg játék) almát és azon eljátszani a történetet. Biztos vagyok benne, hogy így kislánya azt a teljesítményt fogja nyújtani, ami életkora szerint elvárható tőle.

Ha előbbiekben további szakmai segítségre lenne szüksége, szeretettel várom gyermekét Játékos suliváró foglalkozásaimra! Részleteket az alábbi linken keresztül talál:
http://fejlesztes.gyermeksziget.hu/

Üdvözlettel: Presserné Vér Katalin
Fejlesztőpedagógus, óvodapedagógus

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!
Kislányom 3,5 éves. 4 hete itthon van (Karácsony előtt egy héttel megfázott, köhög) és még mindig nem mehet a héten oviba. (Nagyon szeret oviba járni, hiányoznak neki a gyerekek). Egyik éjszaka annyira köhögött, gondoltam adok neki inni. Ahogy lefeküdt, máris visszajött neki. Nagyon megijedt, fél óráig csak remegett az ölemben, alig tudtam megvígasztalni. Azóta mindig fél, hogy megint "hányni" fog. Többször is odajön hozzám sírva, hogy ő fél. Amikor megkérdezem, hogy mitől, hol azt válaszolja, hogy attól, hogy hányni fog, hol azt, hogy nem tudja, de sír, belebújik az ölembe és egy idő után megnyugszik, de aztán megint kezdődik előlről. Tegnap este a fürdőkádtól félt, de ha fáj a hasa, akkor is sír és mondja, hogy fél. Ma azonban jött sírva, hogy ő attól fél, hogy megfog halni. (Igaz, a Dédi 98 évesen meghalt, de két éve, ő akkor 1,5 éves volt). Nem tudom mitévő legyek, legyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A félelem szót nem is emlékszem, hogy említettem neki, amúgy egy nagyon kedves, vidám, de nagyon érzelmes kislány. Köszönöm a válaszát előre is! Klára

Válasz:

Kedves Klára!

Kislányában minden jel szerint mély nyomot hagyott az említett eset, ami bizony félelemmel, szorongással töltötte el. Mint írja, azóta gyakori az éjszakai felriadás, felsírás, sőt, a gyermektől szokatlan módon elkezdte használni a „félelem“ szót is. Utóbbit valószínűleg Öntől hallhatta, talán mikor apukának, nagymamának mesélte az esetet, és ezért került az aktív szókincsébe. Az eset kapcsán kialakult szorongás remélhetőleg magától is csökkenni, később szűnni fog, de talán Ön is tehet a folyamat felgyorsítása érdekében. Gondolok itt a megélt élmény játékos elaborálására, feldolgozására például babázás során. Pl. a baba beteg lett, belázasodik, majd elkezd köhögni. Innentől kezdve Ön hagyja, hogy a kislány szabadon bontakoztathassa ki a további eseményeket. Elképzelhető, hogy kijátssza majd a köhögés-ivás-hányás negatív élményét is, amin keresztül egyre jobban feldolgozza a felgyülemlett félelmet, szorongást. Olyan ez, mint az orvosos játékban a szuri újraélése. Kijátssza az élményt, hogy az érzelmileg feldolgozhatóvá váljon benne. A gyerekek gyakran használják ezt a módszert, mintegy öngyógyító folyamatként.
Előbbiek mellett sokat segíthet a köhögés kikezelése, később megelőzése, hogy az eset mielőbb a feledés homályába vesszen. Úgy vélem, az idő is segíteni fog a szorongás feloldásában. Ha előbbiek ellenére sem tapasztal érzelmi enyhülést, és a félelem hosszú távon megmarad, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Egy nagy problámánk van!
Az ovink kb. 3 éve tagovodává vált, uj vezetővel :( Azóta a színvonala mélyen süllyed. A mi csoportunk Óvonénijeit mind a ygerekek mind a szülők szeretik. Azt még csak megemésztettük, hogy minden ünnepet zártkörüvé tettek, és a mi véleményünk az nem is számít, aztán a tavalyi nyáriszünet után a megszokott ovónő párosokat is szétbontották (mieink maradtak szeremcsére) de a mostani tanévre a mi egyik óvónőnket is eltetteék másik csoportba :( még most ezt is lenyeltük de a mi óvónőnk egyedül maradt a 25 fős csoporttal mert nem lett párja :( a mi csoportunk ráadásul egy elég peroblémás csoport, vegyes csoport vagyunk és legalább 4 olyan gyerek van aki 2-nek számít , na most az történt, hogy ez az óvónénink sajnos belefáradt ebbe hogy egyedől van és felmondott (megértjük ) de nagyon sajnáljuk mert minden gyerek szerette és mi is :) most viszont kettő vad idegen óvónő van a gyerekeinkkel aki besem mutatkozik nekünk kérdezzük mi volt a gyerekkel azt a válasz, a szokásos... ő honna is tudja mi a szokásos?????? azzal kezdte első nap kidobálta a könyveket mert túl sok van , átrendezett mndent.. a gyerekek mindegyik ugy jönnek haza. hogy kiabál ők a szolgák az óvónéni meg a királynő stb stbés ezeket a gyerekek mondják :( az lenne a kérdésem mit lehetne tenni?????mert ez nekünk nem jó és a gyerekeinknek sem . amásik óvónéninket szeretnénk vissza mert ő ismeri a gyerekeket és a gyerekek őt is szerették,ráadásul a nagycsoportosoknak azért azt gondodlom nem mindegy mert aki nem ismeri őket milyen jellemzést ír ill. honnan tudja mit kell fejleszteni nála????kérem mielöbbi válaszát!

Köszönettel: Erika

Válasz:

Kedves Erika!

Soraiból úgy ítélem, Ön és a szülőtársak is nagyon el vannak keseredve. Ez a megkeseredettség csak gyűlt és gyűlt a 3 év során, mióta újabb és újabb változások köszöntöttek be az életükbe, hiszen szerették a régi ovit. Úgy érzi, véleményüket senki nem hallgatja meg, kéréseik és kérdéseik pusztába kiáltott szó.
Azt gondolom, ezen a ponton kellene változást kezdeményezni, hiszen így sok megválaszolatlan kérdést tisztázni lehetne. Hasznos lenne összehívni egy rendkívüli szülői értekezletet, melyen mind a szülők, mind az új óvónők, mind a tagóvodavezető részt vennének. Ott választ lehetne kérni minden olyan kérdésre, mely a szülőket nyomasztja.
Pro és kontra azonban, úgy érzem, el kell mondanom néhány dolgot:
- Önnek igaza van abban, hogy mivel minden gyermek más és más, sőt, egy-egy gyereknek sem telnek soha egyformán, „szokásosan“ a napjai, így a „Hogy telt a gyerek napja?“ kérdésre sem lehet a „szokásosat“ válaszolni. Igaza van abban is, hogy MÉG nem ismerik az óvónők a gyerekeket, honnan tudják akkor, hogy mi a szokásos, de: nem lehet részletes beszámolót várni 25 zsibongó gyerek feje fölött, akikre folyamatosan oda kell figyelni. Elképzelhető, hogy az óvónőnek nagyon is lenne mit mondania, de egyszerűen nincs lehetősége ott és akkor ezt konkretizálni. Egy-egy lényegi mondat azért, úgy vélem, belefér, de többre csak fogadó órán lehet számítani.
- A könyv válogatás, kidobálás sem biztos, hogy a könyvek nagy számából ered. Elképzelhető, hogy egyszerű selejtezésről van szó, mikor a már valóban használhatatlanná vált daraboktól kénytelenek megválni.
- A királynő-szolga kiosztott szerepkör lehet, hogy csak a gyerekek fantáziájának a szüleménye, ám elképzelhető, hogy ez nem véletlenül fogalmazódott meg bennük. Kérdezzék meg erről részletesen a gyerekeket, ki és miért mondta mindezt, majd konkrét nevek említése nélkül beszéljék meg ezt az óvónőkkel.
- A nagycsoportosok szintfelmérésében nyilván az sem utolsó szempont, hogy a pedagógus mennyire ismeri a gyerekeket, ám ez önmagában nem lehet döntő. Az iskolaérettséget vizsgáló szakértők sem ismerik behatóan a gyerekeket (ezt kompenzálja némiképp a szülővel való előzetes beszélgetés, majd a gyermekre való hatékony ráhangolódás), mégis el tudják végezni a szintfelmérést.
Összességében elmondhatom, bőven felsorakoztathatók érvek és ellenérvek, ám ezek csak egy őszinte hangvételű, közös megbeszélés (szülői értekezlet) nyomán tisztázhatók.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!
2006 októberében született kisfiamnak idén iskolába kellett volna mennie. Ma volt az iskolaérettségi felmérés, amely azt állapította meg, hogy a gyermek nem iskolaérett. A felmérés után szóba került, hogy a gyermek nagyon szorong, feszeng, nem tudja kinyilvánítani mit is szeretne, a feladatok elől meghátrál és folyamatos segítséget ér a rajzolás során. Emberábrázolása jóval elmarad a korabeli átlaghoz képest (kb. egy pálcikaember nagy fejjel és nagy hassal). Nem tud hosszú távon odafigyelni, ceruza fogása merev, a logopédus tanárnénink azt mondta még nyelvileg is van mit fejlődni(kb. 3-4 hang még mindig nem megy, pedig már 2 éve járunk logopédushoz). Emlékező képessége viszont nagyon jó, bármit megjegyez pillanatok alatt. Nekem az lenne a kérdésem, hogy mit tudok tenni annak érdekében, hogy a következő felmérésig valami változzon ezekben a hiányosságokban, vagy hogyan tudom a legjobban fejleszteni kisfiamat? A fejlesztőpedagógus ajánlott már ötleteket, de egyik sem hozta meg a várt hatást. Az nagyon nagy baj, ha ennyi problémánk van 6 évesen? A felmérés után azt javasolták, hogy ha nem múlik el a szorongás, nyár végén induljunk el pszichológushoz. Nem kellene azt most elkezdeni? Előre is köszönöm válaszát. Üdvözlettel: I.I.

Válasz:

Kedves Levélíró!

Kisfia vélhetőleg mind szociálisan, mind pszichés területen éretlenséget mutat. Az Ön által említett problémák igen összetettek, melyre nem igazán lehet néhány mondatos iránymutatást adni. (Jómagam is két éven át tanultam a fejlesztőpedagógiát.) Előbbiek ellenére azért megpróbálok némi támpontot adni a továbbiakhoz.
Az első és legfontosabb dolog, amit a lehető leghamarabb el kellene kezdeni: a mozgásterápiás gyakorlatok NAPI VÉGZÉSE. Fontos, hogy ennek során egyensúly-, irány-, téri tájékozódást segítő gyakorlatok is legyenek. (Érdemes ötletet kérni ehhez a fejlesztőpedagógustól) A testséma, így az emberábrázolás is csak ennek nyomán fog fejlődni. A testkép, a testrészeink tudatosodása cselekvésben (mozgás közben) rögzül leginkább, ezért is a fejlesztőpedagógia alappillére a mozgásfejlesztés. Fontos, hogy a nagymozgásos gyakorlatok mellett a finommozgást (kéz ujjainak összehangolt mozgását) is hatékonyan fejlesszük. Ez nem keverendő össze a grafomotoros (írómozgást célzó) fejlesztéssel! A garfomotorika, a ceruzával való bánni tudás csak a finommozgás megalapozása után várható el. A finommotorika fejleszthető a különböző barkácsjátékok, fűzőcske, vágás, ragasztás, hajtogatás, pötyizés, tépés, stb. tevékenységek nyomán. Gyakorolják ezt is minél többet!
A mozgás-, és testséma fejlesztésen túl rendkívül fontos még a percepció (észlelési folyamatok) tökéletesítése is. A fenti három terület (mozgás, testséma, percepció) együttesen határozzák meg, hogy a gyermek milyen tanulási képességekkel rendelkezik ill. fog rendelkezni.
Előbbieken túl engedje meg, hogy a figyelmébe ajánljam az „Iskolaérettség játszi könnyedséggel“ termékcsomagokat, melyekben egyebek mellett megtalálható „Játékos suliváró“ c. könyvem is. (Megtekinthető és megrendelhető a fenti, képes linkre kattintva) Szeretettel ajánlom továbbá az általam alkotott „Suli-nyitogató“ fejlesztőkártyát is (ez egy SMS áráért letölthető itt az oldalon).

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves óvónő!
Elkeseredettségemben találtam rá az oldalra, aminek meg is örültem, hisz segítségre lenne szükségem, vagy csak egy jó tanácsra.
Kisfiam decemberben töltötte be a második életévét, és azóta számomra kezelhetetlen szituációk sorozatát kell átélnem.
Egy konkrét esetről lenne most szó, a hétvégén ausztriában voltunk egy hosszú hétvégén. Amint a szállodába értünk, az én fiam rázenditett, hogy HAZA MEGYÜNK. Először nem vettem róla tudomást, gondoltam majd elfelejti. De sajnos nem úgy volt. a vacsoránál hangosan kiabálta e bűvős mondatot, éjjel 2 órakkor felsirt, és ordította hogy hazamegyünk, ez 4 óráig tartott, majd másnap ezzel ébredt, és egész nap ezt hajtogatta. Aktív programot szerveztünk neki, a szánkózástól kezdve, a játszótérig, csak róla szólt az egész nap, de semmi nem volt jó, haza akart menni. Nem hatott rá sem az igéret, sem a szép szó, így egy nappal előbb a tervezettnél hazajöttünk, mert ez már nem arról szólt, hogy jólérezzük magunkat, hanem a folyamatos kűzdelemről.
A kérdésem az lenne, ilyenkor mi a helyes döntés, hagyjak teret a gyerek akaratának, vagy küzdjünk a végtelenségig a saját akaratunkért?
Válaszát köszönöm!

Válasz:

Kedves Levélíró!

1-3 éves korban, azaz kisgyermekkorban a felnőtt számára sokszor érthetetlen szokások üthetik fel a fejüket. Ezek azonban nem rigolyák, nem tekinthetők „tyúkszemességnek“, egészen másról szólnak. A gyermek ebben a korban még intenzívebben igényli a biztonságot, a megszokott napi ritmus kiszámíthatóságát, a megszokott személyek, családtagok biztonságot nyújtó közelségét. Ezért is van az, hogy sokszor nehezen megy a bölcsődei, óvodai beszoktatás (ismeretlen környezet, ismeretlen személyek, ismeretlen napirend), ill. hirtelen elkezd félni olyan dolgoktól, amiktől korábban nem. Minden ilyen jellegű megnyilvánulása mögött a biztonságkeresés, a megnyugtató ismerős dolgok keresése áll. Ne aggódjon, ez a félelem az életkor előrehaladtával el fog múlni. Egyre többet megtapasztal a világból, az ismeretlen felé egyre nagyobb kíváncsisággal, nem pedig félelemmel fordul majd. Ennek bekövetkeztét türelmesen ki kell várni. Addig is, tanácsolom, hogy ne tervezzenek hosszabb utat, inkább csak rövid kiruccanásokban gondolkozzanak!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő! Kisfiam 2007 februárjában született, azaz ebben a hónapban betöltötte a 6. életévét.
Szeptemberben elküldték iskolaérettségi felmérésre, ahol megállapították, hogy részképességi gondok vannak, és rejtett balkezesség, ami miatt fáradékonyabb, és nehezebben teljesít. Akkor ebben is maradtunk, ettől függetlenül a gyermek óvónője folyamatosan arról beszélt, hogy ősszel már majd úgyis iskolába megy.
Most a hónap elején megismételték az iskolaérettségi felmérést, ahol azt hozták ki, hogy minden nagyon jó, rendkívül értelmes, okos, beiskolázzák.
Én jeleztem, hogy a gyermek szociálisan nem érett, minden kudarcnál, apróbb sérelemnél sírva fakad (akkor is, ha valamelyik kisebb gyermek ledönti az általa épített várat). Erre azt a választ kaptam, hogy ez amiatt van, hogy 3 hetes kora óta egyedül nevelem, minden segítség nélkül (se nagyszülők, se nagynéni, nagybácsik nincsenek), és változtassak én a körülményeken, aztán majd nem lesz érzékeny a gyerek.
Egyáltalán nem használja az "az" névelőt, úgy beszél, hogy " a óvoda, a orvos, a anya, stb", jelenleg is hetente kétszer logopédiára jár (s,sz,zs,z,cs,c,r hangok képzésével voltak gondjai, ebből az "s" és "zs" hangokat vette már vele a logopédus.
Az óvónő külön kiemelte, hogy egyetlen gond van csak vele, nem követi és nem tartja be egyáltalán a szabályokat (az az érzésem, hogy emiatt is szeretné minél hamarabb elküldeni).
A fent említettek miatt én egyáltalán nem érzem úgy, hogy a fiam iskolaérett lenne, ám nem tudom, hogy milyen lépést kell tennem, kihez fordulhatok a problémával.
Szeretném, ha Ön is elmondaná a véleményét arról, hogy a felsorolt hiányosságok valóban azt jelzik-e, hogy a gyermeknek még egy évet az oviban kéne maradnia, vagy csak feleslegesen aggódok emiatt.
A válaszát előre is köszönöm.

Válasz:

Kedves Levélíró!

Ön joggal aggódik a szociális érettséget illetően, hiszen a szabálytudat és szabálykövetés rendkívül fontos és elengedhetetlen feltételei a sikeres iskolai életnek. A beszéd nagyfokú fejletlensége szintén jogos érv, hiszen kisfiánál nem csak beszédmotorikai elmaradottságról beszélhetünk (t.i.:azért nem ejti tisztán a hangokat, mert beszédmozgása fejletlen) , de valószínűsíthető a beszédhallás fejletlensége is. (t.i.: nem képes pontosan differenciálni a hangokat, beszédet, így nehezített a beszéd pontos reprodukálása). Miért fontos ez? Az olvasás-írás során alkalmazott ún. „hármas asszociáció“ miatt. Ez azt jelenti, hogy a gyermek egy hang kimondásakor egyidejűleg pontosan kell, hogy lássa a betűképet, hallja és a többi hangtól megkülönböztesse a kimondott hangalakot, valamint beszédmozgásban pontosan reprodukálja azt. Ha nincs meg a hármas asszociáció egysége, az gondot okozhat az írás-olvasás folyamatában.
Javaslom, kérjen ismételt felülvizsgálatot, illetve független logopédiai szakvéleményt is! Ennek hivatalos menetéről érdeklődjön az óvodavezetőnél vagy szükség esetén az Önkormányzat oktatási osztályán.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
Kisfiam 2006.11.16-án született. Volt már kiscsoportos, a középsőt 2x járta, jelenleg nagycsoportos. Óvónőváltás a 2. középsőben volt. Ceruzafogása hibátlan, szépen rajzol, számol, a kapott feladatok elvégzésében a kitartása kortársaitól jobb. Logopédushoz nem kellett vinni (az ovis csoport 80%-át igen.) A gondok most nagycsoportban kezdődtek. Középsőben örömmel szerepelt, szavalt, a középpontban akart lenni. Talpraesett volt. Idén viszont nem hajlandó a közösségi foglalkozásokon részt venni. Duzzog és sértődékeny. Az egyik óvónőnek szót fogad, a másikra viszont nem hallgat. Emiatt iskolaérettségi vizsgálatot nem is végeztek vele. Még 1 év óvodát javasolnak. Családi helyzetünk harmónikus, semmi változás nem történt. Mi a véleménye?

Válasz:

Kedves Levélíró!

Esetükben mindenképpen ajánlott az iskolaérettségi vizsgálat elvégzése, ahol egyértelmű választ adnak gyermeke fejlettségét illetően. Ott az is kiderül, hogy valójában milyen a feladattartása, kötelességtudata a kisfiúnak, ill. szociálisan kellően fejlett-e az iskolai életre. Ha a vizsgálat során sem hajlandó elvégezni az ott kapott feladatokat, nem tud adekváltan viselkedni feladathelyzetben, az azt mutatja, hogy valóban nem érett az iskolára. Mivel az óvodában más-más óvónőnél eltérőek a tapasztalatok, így feltétlenül szükséges egy objektív, mindkét pedagógustól független mérés.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kérdezném, hogy az emberábrázolás az iskolaérettséget felmérő tesztekben, a gyermek saját maga által felfedezett testrészek ábrázolását hívatott jellemezni avagy ha megmutatjuk mit és hogyan kell ábrázolni és az utánozni tudja akkor ennek eredménye a valós eredmény? Segítség nélkül mínusz 2 év. Ez jelentős! Iskolaérettnek mondják, mit okozok ha visszatartom? Köszönettel:N.Zs.

Válasz:

A testséma, azaz vizuális (látási) - poszturális (testtartás, testhelyzet) testkép kialakulása sok tényezőtől függ. A látási-mozgásos tapasztalatszerzés útján változatos módon, cselekvés közben (!) tudatosul benne testképe, azaz ténylegesen kialakul az ún. testséma. (t.i.: látja, érzi, mozgás és tapintás útján tudatosul benne testképe). Ez nem egyenlő azzal, ha valaki megtanítja az emberi test lerajzolását. Ebben az esetben ugyanis csak a rajzolás mozdulatainak „bemagolásáról“ van szó, ami mögött nincs tényleges megtapasztalás, valós testkép. Ez abban pillanatban kiderül, mikor egy testséma vizsgálat során nem ismeri fel saját adott testrészeit, ill. nem tudja beazonosítani azokat. Nagycsoportban már nem csak a főbb testrészeket, de a finomabb testrészeket is többé-kevésbé megkülönböztetik a gyerekek. Az emberábrázolás általában kétdimenziós (körvonalas) megjelenítésű és minden főbb testrész arányosan, a többi testrészhez pontosan érintkezve válik láthatóvá. Az arányosság egyik kulcskérdése a fej-törzs aránya, azaz utóbbi legalább kétszer akkora legyen, mint az előbbi. Természetesen most nem tudom Önnek minden részletre kiterjedően felvázolni az emberábrázolás elemzését, csupán néhány szemponttal próbáltam szemléletessé tenni a lényegét. Összefoglalván: a testséma meglétéről egyrészt az emberábrázolás árulkodik, másrészt a testséma konkrét vizsgálata. Ezek alapján behatárolható, hogy a testkép ténylegesen kialakult-e a gyermekben.
Ha az Ön gyermeke a szakértői bizottság vizsgálata szerint iskolaérett, akkor ezt el kell fogadni. Ha azonban az óvónők vizsgálata állapította meg mindezt és Ön nem ért egyet mindezzel, úgy kérheti a szakértői bizottság objektív véleményét.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!
Kisfiam tavaly szeptember óta ovis. Áprilisban lesz 5 éves. Én 2 kislányt hordok a szívem alatt és kb. 2 hete a kisfiam elkezdett félni, szorongani a sötéttől. Konkrétan éjszaka 2x felkel, először visszaalszik, ha az Apukája ott áll mellette, második, hajnali felkelésénél már áthozza Apukája közénk az ágyba és ott folytatjuk együtt az alvást. Ma fordult először az elő, hogy már el sem akar aludni egyedül, pedig már lassan 10.30. MOst Apukája áll az ágya mellett, míg el nem alszik.Ezt én nem tartom jó ötletnek, tudom, kisfiam ezt akkor már holnap is igényelni fogja és nem tudom hol a vége. Lassan megszületnek a Lányok, hozzájuk s kelni kell éjszaka, a nagyobbhoz is majd 2x meg majd altatni kell?? Türelmesek vagyunk vele, nagyon szeretjük Őt, várja a testvéreit, nagy kedvvel, sokszor kéri, hogy olvassak a "Tesó ügyről". TV-nk nincs, megválogatjuk a nézhető meséket, Waldorf oviba jár. Hogyan tudnánk segíteni rajta? Ráadásul nekem pár nap múlva be kell vonulnom a kórházba, mert ez a szakmai protokoll és örülök, ha az ünnepekre kiengednek, egyébként csak szülés után. Ez sem fogja megkönnyíteni a helyzetet. Hogyan kezeljük?

Válasz:

Kedves Anyuka!

Kisfiát minden bizonnyal valami (akár a legártatlanabbnak tűnő dolog) megrémiszthette, amely miatt most lelki bizonytalanságban van. Ez lehet akár egy mese (én kiskoromban a „sarokban megbújó" török basától féltem “A török és a tehenek“ c. vers nyomán) vagy egy ártatlan megjegyzés is. Egy ismerősöm nevetve mesélte a következő esetet: kisfia egy ideje aggódva kémlelt be a sötét szobába, és rettegve emlegette, hogy ott minden bizonnyal egy boszorkány bújt el. Édesanyja nem tudta mire vélni a dolgot, míg végül kiderült a kiváltó ok. Mikor a szülők a szomszéd nénit nemes egyszerűséggel „boszorkányként“ emlegették, a kisfiú egyszer odament az anyukájához és megkérdezte: Ti tényleg ismertek igazi boszorkányt? Megnyugtatták, hogy csak egy nénit „becéznek“ így :), de ez csak vicc, igazi boszorkányok nem léteznek. Ezt követően nyugodott meg a fiúcska és múltak el félelmei. Nem tartom kizártnak, hogy a legnagyobb szülői odafigyelés mellett is érhette valamilyen „félelmetes“ élmény a fiúcskát, ezért tanácsom a következő:
Szerepjáték során kisállatokkal vagy bábbal játsszák el az esti lefekvést, annak rituáléját, majd a gyermek megnyilatkozásaiból próbáljanak rájönni, mi ijeszthette meg, ill. honnan eredhet a félelem oka. Mindemellett javaslom az éjszakai fény használatát, ami barátságossá teheti a sötét szobát, ám mégsem zavarja a nyugodt esti pihenést.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Cim,

A kisfiam most kezdte az óvodát és azt javasolták hogy ne a testvére mellé tegyük, és ez megviselte. Látja de nem mehet oda hozzá az udvaron, mert egy képzeletbeli vonal elválasztja öket. Látta ahogy az egyik 1 hónapja járó fiút egy nagyobb felrúgja az udvaron, aki súlyosan megsérült. A fiam azóta bepisil. Akkor hagyta abba amikor azt mondtuk neki, hogy áttesszük a testvére csoportjába. A vezető óvonő erre nem hajlandó csak ha pszichológushoz viszem a gyereket, és ő javasolja. DE ha kiiratom, jövő szeptemberben átrakják a tesója mellé, pedig most is van még férőhely a vegyes csopotban. A helyi jegyzőnek szóltam és ő is tanácstalan.
Várom mielőbbi válaszát. Köszönettel Gurobi.

Válasz:

Tisztelt Levélíró!

Értetlenül állok azelőtt, hogy gyermekeit külön csoportba rakták. Bevett gyakorlat, hogy a testvéreket, - vegyes csoportösszetétel esetén, - egy közösségbe járatják. A gyerekek lelki támaszt nyújthatnak egymásnak beszoktatás során, hiszen testvérük jelenléte visszaidézi számukra a családi egység képét. Tapasztalataim szerint a közös csoport nem szokott problémát jelenteni a szabad kibontakozásban, egyik vagy másik tesó önállóságának kiteljesedésében, így bátran merem ajánlani Önöknek ezt az alternatívát.
Ha a vezető elzárkózik ettől a megoldástól, úgy kérjen tőle írásos indoklást, miért utasította el kérését (mint írja, telített létszámra nem hivatkozhat), majd kérje ennek ismételt felülvizsgálatát az oktatási osztály által. Bízom benne, hogy kérése ezúttal meghallgatásra talál majd.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő,

Kicsit tanácstalanok vagyunk kisebbik lányom iskolába íratása előtt. Lányom 2007 június 29-én született, azaz az új törvény szerint tanköteles lesz szeptemberben.

Sajnos mi beleestünk abba a lépcsőbe, amikor befejezte a lányom a kiscsoportot, utána nagycsoportosként folytatta. Idén szeptemberben nem kért fejlesztési programot gyermekemnek az Óvónő, nem volt iskolaérettségi vizsgálat sem. El szerette volna Ő dönteni azt, hogy gyermekem iskolaérett-e, vagy sem. El is döntötte, már szeptemberben! Menjen a gyerek iskolába. Nos lányom még játékos, figyelme a felé fordul, amit szeretne csinálni, nehéz rábírni arra, hogy a kapott feladattal foglalkozzon, ha nem tetszik neki. 5-10 percet lehet így megoldani, de utána már nem túlzottan eredményes az ember. Nagyobb gyermekemmel voltunk az iskolájában egy nyílt foglalkozáson, ahol a Tanítónők egy kicsit meglepődtek, hogy jövőre mi várható. Elmondták, hogy szerintük a gyermek nem iskolaérett, és kérjünk független szakértőt.

A kérdésem az lenne, mit tudunk, illetve mit lehet tenni, ha az Óvoda nem tesz semmit a továbbiakban.

Ha jól tudom már kellett volna lennie iskolaérettségi vizsgálatnak, ennek felülvizsgálatát kérhetnénk, ha lett volna ilyen. Remélem még nem vagyunk elkésve.

Köszönettel:

Megyes András


Válasz:

Kedves András!

A döntés jogát sajnos valóban elvették a szülőktől, így iskolaérettség kérdésében első körben az óvónők, kérdéses esetben a pedagógiai szolgálat szakértői bizottsága mondja ki a végső szót. Ön két dolgot tehet: mindenek előtt kérjen időpontot az óvónőktől, ahol az általuk megállapított iskolaérettség dokumentumaival (egyéni fejlődési napló, rajzok, munkák, felmérések, vizsgálati anyagok) alá tudják támasztani az iskolaérettség meglétét. Állítsa ezzel szemben saját tapasztalatait, gyermekével kapcsolatos észrevételeit. Jó szakmai támpontokat talál ehhez oldalunkon, az Iskolaérettség főmenüpont alatt pszichés érettségi szintfelmérés, szociális érettség vizsgálata, ill. testi érettség című almenüpontok alatt. Javaslom, figyelmesen olvassa át ezt a fogadó óra előtt, így kézzelfogható szakmai érveket (ellenérveket) tud felsorakoztatni a pedagógusoknak.
Ha a beszélgetés során sehogyan sem tudnak dűlőre jutni, nem marad más lehetőség, mint a szakértői bizottság vizsgálata.
Remélem, hogy sikerrel jár, mert ahogy Vekerdy Tamás gyermekpszichológus is tartja: „Egyedül a szülő döntheti el, hogy milyen nevelést óhajt adni és adatni gyermekének”

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Kicsit komplex lenne a kérdésem. Lányom márciusban tölti be a 6. életévét, nagyon várja az iskolát. Csakhogy tavaly decemberben elkapott egy streptococcus fertőzést, amiből a mai napig nem tudták kikezelni az orvosok és emiatt sokat hiányzott az oviból. Most éppen összefüggően 1,5 hónapot a folyamatos gyógyszerkúrák miatt. Amúgy nagyon értelmes gyerek, 100-ig segítség nélkül számol, a 10-es számkörben összead-kivon. Színez, rajzol, nagyon ügyesen. Mondókázik, versel, az összes gyerekdalt fújja... Az óvónő most a betegség miatt nem akarja iskolába engedni annak ellenére, hogy a fül-orr-gégész kifejezetten azt javasolja, hogy mielőbb kerüljön ki a gyermek az óvodából, ahol egymásra kenik a kórokozókat. Igaz, lányomnak van néhány hangtévesztése, de ez is minimális, összesen max. 5-6 hangot érint. A gyerek nagyon várja az iskolát és rettenetesen megviselné, ha nem mehetne szeptembertől iskolába. Kérdésem az lenne, hogy mit tegyünk, hogy elmehessen? Válaszát előre is köszönöm!

Válasz:

Kedves Levélíró!

Kérdésére egyértelmű választ a Szakértői Bizottság iskolaérettségi vizsgálata adna. Javaslom, éljen ezzel a lehetőséggel, aminek során megállapítják a hangtévesztések súlyosságát is. (5-6 hang tévesztése iskolába lépés idején kicsit sok, és nem biztos, hogy ezek zömét őszig megbízhatóan korrigálni lehet.) Sajnos azt kell, hogy mondjam, nem csak az óvodában, de az iskolában is éppúgy fertőzik egymást a gyerekek, azzal a különbséggel, hogy itt már kevésbé tolerálják a betegség miatti gyakori, ill. tartós hiányzást. Ha esetleg még egy év óvoda mellett döntenek (én a leírtak alapján az immunitás kialakulása miatt ezt tartanám célszerűbbnek), akkor is lehet kompenzálni mindezt a kislánynál. Az otthoni iskolaelőkészítést célzó fejlesztőjátékok (ajánlom ehhez az „Iskolaérettség játszi könnyedséggel“ termékcsomagot, melyet a fenti, képes linkre kattintva tekinthet és rendelhet meg), valamint iskolaelőkésztő foglalkozásokon való részvétel kárpótolja a gyermeket az egy évnyi csúszásért. Úgy vélem, érdemes lenne elgondolkodni ezen az alternatíván is.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Óvónő!
Óvodapedagógus hallgató vagyok, és szeretném segítséget kérni egy előadásomhoz! A témám a pedagógusváltás hatása a gyermekre. Érdekelne, hogy egy ilyen helyzet milyen hatást válthat ki egy gyermekből, illetve, hogy egy új csoportba érkezve mire kell figyelnie az új pedagógusnak, valamint a társának, aki már régóta a csoporttal van, hogy segítse a beilleszkedését, munkáját az új óvónőnek! Ezzel kapcsolatban találok e irodalmat, és esetleg ilyen helyzetekre javasoltak valamilyen közösségformáló játékok? Válaszát előre is köszönöm! Anikó

Válasz:

Kedves Anikó!

Kérdésére, gondolatébresztő gyanánt, néhány irányvonal, melyet érdemes érinteni az előadás során:
- Milyen hatásai lehetnek a pedagógus váltásnak a beszoktatós kiscsoportosra? (Érzelmi biztonságot, érzelmi támaszt keres a bizonytalan, új helyzetben. Vajon megleli egy számára teljesen ismeretlen személyben? Új szokások, új körülmények, melyekben maga a felnőtt sem jártas még, hiszen ő is csak ismerkedik új munkahelyével)
- Milyen hatásai lehetnek a pedagógus váltásnak az iskolába készülő nagycsoportosra? (Korábbi szintfelméréseket más végezte, ezáltal a gyermekkel kapcsolatos tapasztalatok hiányosak. Így nehezebb objektív képet alkotni az iskolaérettségről, ill. pontosan feltérképezni az iskolára való fejlesztőmunkát.)
- Mennyiben nehezíti a mindennapi nevelőmunkát, ha a gyerekek és a felnőttek nem ismerik egymást eléggé? (Mindennapi gyakorlati példák az óvodai életből)
- Közösségépítő játékok egymás megismerésére (Lehetőségek gyakorlójáték, konstruáló játék, szerepjáték, szabályjáték keretei között, valamint gyakorlati példák kifejezetten közösség építő játékokra)
- Óvoda választási szempontok szülőknek (avagy érdemes-e olyan óvodát választani, ahol állandó rendszerességgel váltakozik az óvónők személye? Mit jelezhet mindez?)

Remélem, tudtam némi támpontot adni az előadás kidolgozásához, sok sikert kívánok hozzá!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!

Lehet az én kérdésem nem egyedi,de már nagyon kétségbe vagyok esve.Kislányom 3 éves, 4hónapja ágy tiszta.Elkezdtük az óvodát szeptemberben,2 hétig nem pisilt be.Előtte nem volt gond vele sem a bölcsiben,sem itthon.Az óvodában és itthon már napi rendszerességgel bepisil.Már nem tudom mit tegyek vele.Az óvónénik nálunk már nagyon morcin várnak.Hozzam haza ebéd után és altassam itthon?A bölcsiben a stressz ugy jött ki rajta,hogy elkezdett tikkelni(szemével).Alvás előtt pisil,önállóan jár a bilire vagy a wc-re.Válaszát köszönöm:Benkőné.

Válasz:

Kedves Levélíró!

A leírtakból számomra egyértelműen úgy tűnik, hogy beszoktatási problémák váltották ki az állandó bepisilést. Mivel azt megelőzően már stabilan, hosszú időn keresztül ágyszáraz volt, így, - ha az elmúlt időszakban más szorongató tényező nem volt (pl. válás, költözés, hangos veszekedések a családban, stb.), - akkor az óvodai környezet elfogadása okozhatja a problémát. Ezt csak úgy lehet kezelni, ha a stabil beszoktatást mind az óvoda, mind a szülő megtámogatja. Ha az óvónők türelmetlenül, „morcin“ kezelik a dolgot, az még nagyobb problémákat szülhet. Kérje türelmes, megértő hozzáállásukat, együttműködésüket, és Ön is tegyen meg mindent kislánya helyzetének megkönnyítésére!
Az ebéd utáni hazavitel kifejezetten jó ötletnek tűnik, két okból is: nem kell a gyermeknek az egész napját az új, még idegen környezetben töltenie, másrészt az otthoni alvás során a lehetséges balesetek nem fogják annyira stresszelni a kicsit. Javaslom, hogy amíg a probléma el nem múlik, illetve meg nem szokja teljesen új környezetét, addig álljanak át a fél napos óvodázásra!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

6 éves kislányom a jobb fülére nem hall ez a 6éves státuszon derült ki amit a védőnő csinált. Javasolta hogy menjünk el a hallásvisgálatra Mi van ha tényleg nem vagy csak 50%-ban hall a gyerekem hogy megy így iskolába? És hova írassam a nagyot hallók iskolájába vagy integrált iskolába ráadásul a kislányom 3-4 dioptriás szemüveget is hord
Köszönöm válaszát
Kriszti

Válasz:

Kedves Kriszti!

Kissé furcsállom, hogy csak a 6 éves státuszon derült ki az esetleges halláskárosodás. Ezt már az elmúlt évek státusz vizsgálata során is meg kellett volna, hogy állapítsák, már ha valóban van ilyen probléma. Időszakos hallásromlást egy meghűlés vagy egy fülgyulladás éppúgy előidézhet, mint például túlzott zsírfelhalmozódás. Ezért is szoktak rákérdezni az ilyen jellegű vizsgálat előtt, hogy jelenleg nincs-e hurutos fertőzése a gyermeknek. A pontos diagnózis felállítása a fül-orr-gégész szakorvos feladata, csak azt szabad kész tényként kezelni. A védőnő csupán felhívja a figyelmet egy esetleges (ám korántsem biztos) problémára, aminek nyomán szakorvosi kivizsgálást javasolhat. Javaslom, csak érdemi vizsgálatok nyomán kezdjen speciális iskola kérdésén gondolkodni!
Bízzunk benne, hogy erre nem lesz szükség és a szakorvosi vizsgálat megnyugtató eredménnyel zárul.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Üdvözlöm, végigolvasva a fórumot nem találtam érdemben választ a következő kérdésemre. Lakóhelyemtől 70 km-ről költözik élettársam le lakásomba 5 éves kislányával és a hatályos jogszabályok szerint óvodába köteles járni, ám nem tudom az átíratás hogyan működik milyen feltételeknek kell megfeleljünk. Párom munkanélküli és nem tudom mikor tudjuk elrendezni a bejelentést az önkormányzatnál, mert gondolom átiratánál szükség lesz a kislány lakcímkártyájára, és nem szeretném, hogy a régi címe miatt csak falba ütközzünk és ne vegyék fel sehova. Tanácsát és segítségét előre is köszönöm, tisztelettel: András.

Válasz:

Kedves András!

A lehető legsürgősebben tájékozódjanak az új óvodába való átíratással kapcsolatban! Mivel a kislány óvodaköteles, így már a régi óvodában meg kell adni az új óvoda elérhetőségét. Javaslom, azonnal tegyék meg a szükséges lépéseket, és beszéljenek az illetékes óvoda vezetőjével! Ő tájékoztatást fog adni lakcímbejelentéssel kapcsolatos kérdéseire is. Csak zárójelben jegyzem meg, tudomásom szerint a lakcímváltozás azonnal elintézhető az Önkormányzatoknál, a kártya elkészültéig pedig azzal a papírral lehet az új lakcímet igazolni, amit a lakcímváltozás kérelme során az Önkormányzattól kapnak.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Tisztelt Cím!
Rendjén van-e az, ha egy májusban elmúlt 5 éves kisfiú egyáltalán nem rajzol, nem érdekli a színezés,sem a gyurmázás..festés stb...és ehhez hasonló tevékenységek,ami előkészítené az iskolai évet megelőző időszakot.Állítólag nincs hozzá "türelme" és nem érdekli a dolog, ellenben nagyon okos,értelmes, és gazdag szókinccsel rendelkező értelmiségi szülő gyermeke.Lehet jövőre megy iskolába! Mivel rokona vagyok és fejlesztő pedagógusként dolgozom, aggódom a gyermek miatt. Az anyukája erre azt mondta: "Az óvónőtől kérdezte és annyit mondott rá,hogy az ő fiát sem érdekelte és mégsem volt semmi gondja az iskolában." Mivel hasonló problémájú gyerekekkel foglalkozom,nem hinném ,hogy ez jó tanács volt az óvodapedagógustól.Az ön véleményére is kíváncsi lennék, mit tanácsol,de úgy gondolom igen is figyelemfelkeltő a dolog és bizony sok gyermeknek van emiatt első osztályban grafomotoros problémája és küszködik az írással, a vonalközben való tájékozódásuk néha katasztrófa,épp amiatt ,hogy utálnak rajzolni,színezni stb....
Válaszát előre is köszönöm!

Válasz:

Tisztelt Kolléga!

Mint azzal Ön fejlesztőpedagógusként minden bizonnyal tisztában van, a gyermek grafomotoros fejletlenségét illetően nem lehet erre az egyetlen, szűk körre fókuszálni. Ha a kéz finommozgása elmaradott, illetve a gyermek mereven elzárkózik mindenfajta rajzolásos-ábrázoló tevékenységtől, úgy feltételezhető, hogy a nagymozgás szintjéig (mozgásformák, szem-láb, szem-kéz koordináció, egyensúly, iránydifferenciálás, téri tájékozódás, testséma, ...stb.) kell visszanyúlni a fejlesztés során. Mert hogy szükség lenne játékos, indirekt fejlesztésre, az nem is kérdés, mint ahogy az sem, hogy ezt nem a rajzolás, színezés erőltetésével kell megvalósítani! Egy szintfelmérés nyomán azonnal kiderülne, hogy mely fejlettségi szinten történt a megakadás (ami a motiválatlanságot is okozhatja), így ahhoz a szinthez visszanyúlva kell fokról-fokra fejleszteni a gyermeket.
Javaslom hát, hogy beszélgessen erről az édesanyával, majd egyetértés és beleegyezés esetén végezzen fejlettségi szintfelmérést a fiúcskánál. Ezt követheti az előbbiek alapján tudatosan összeállított játékos fejlesztőmunka, sok-sok mozgásfejlesztéssel, ügyességi játékkal, később barkácsolással, majd rajzolással.
Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a kisfiú részéről az ellenállás, ha biztos alapokra épül (a fejlesztés végső akkordjaként!) a grafomotoros fejlesztés.

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

A kislányom 5.5éves oviba jár szorong ha napos lesz az oviban. Azt meg kell említenem hogy elköltöztünk és megszületett a kisfiam reggelente nem akar menni hisztizik retteg hogy napos lesz az óvónők persze dicsérik mert ügyes.Az oviban minta gyerek. nem értem miért csinálja ezt? Újabban együtt megyünk a gyerekért az oviba a játszira! Állandóan ellenkezik és nagyon idegesít se szép szó se hangos szó se a jutalom nem használ igy marad a hideg víz leöntés és a segre verés és h nincs net nincs mese mit tegyek pszichológushoz vigyem? Luca anyukája

Válasz:

T. Anyuka!

A naposság elutasítása a lehetséges kudarctól való félelmet jelenti. Ha kislánya több megerősítést, biztatást kapna nem csak az óvodában, de otthon is, enyhülne a kudarckerülő magatartás. Önbizalmának helyreállítása érdekében hasznos lehet, ha otthon, a mindennapi étkezések során napról-napra ő lehet a napos. Készítsen az óvodaihoz hasonló napos táblát kislánya jelével, és játékosan imitálják a feladatot. Ennek az otthoni szerepjátéknak nem csak szorongásoldó hatása van, de gyakorolhatja általa az egyes munka fázisokat, amik nagyban segítik önbizalmának, lelki egyensúlyának helyrebillenését.
A szorongást csak játékkal és maximális türelemmel lehet oldani, agresszióval sosem. Tanácsom másik fele, hogy szülőként igyekezzen messze elkerülni a vizes leöntést, fenékre csapást, ... stb, mert ezzel nem hogy használna, de kifejezetten árt gyermekének. A rendszeres netezés pedig elmagányosodáshoz, egyéb lelki problémákhoz vezethet, ehelyett inkább meséljen, beszélgessen, játsszon a kislánnyal. Ne feledje: a mesét nem megvonni kell „pedagógiai megfontolásból“, hanem sokkal-sokkal gyakoribbá tenni!

Üdvözlettel: az Óvónő

Kérdés:

Kedves Óvónő!
Kislányom februárban töltötte be 6. életévét. Elvileg nem vegyes csoportba jár, de még is a csoport összeállítása az lett. A csoport létszámnak fele készül iskolába. Lányom az ovónők és a Tanácsadó állásfoglalása alapján iskolaérett. Engem azonban aggodalommal tölt el, hogy a gyerek nagyon ragaszkodik az ovónénijéhez, visszahúzódó, nehezen barátkozik. Nagyon játékos (állandóan bújócskázik stb)ez főleg otthon mutatkozik meg, oviban nem. Ovodai nyílt napon amikor ott voltam nem volt hajlandó együtt működi, dolgozni csak az ölemben ült. Nagycsoportos gyerekeknek úszásoktatás van az oviban, a gyerek kiült sírva a medence szélére, hogy neki ez megterhelő amit csinálni kell, nem akarta csinálni. Aggódom attól, hogy ha mégis iskolát kezdenénk akkor hasonlóan reagálná le a neki nem tetsző eseményeket. Zavar még, hogy a vele készített differ felmérőn a gyermek a közepes szintet ütötte meg, a vele egyidősek pedig 1-2 szinttel jobb eredményt értek el. Valóban érett a gyerek vagy csak a helyhiány miatt küldik erővel az oviból a gyerekeket. Félek, hogy a kezdeti startolás az iskolában nem lesz zökkenőmentes és ezzel kárt okozok a gyereknek. Tanácstalan vagyok, hogy menjen vagy maradjon a gyerek?
Nagyobbik lányom is 6,5 évesen ment iskolába ott nem merült fel nálam hasonló dilemma. Azonban azt tapasztaltam, hogy az osztálytársainak 2/3 fél vagy 3/4 évvel idősebb.Köszönöm előre is segítségét!

Válasz:

Kedves Levélíró!

Mint írja, kislánya iskolaérettségét mind a Nevelési Tanácsadó, mind az óvodapedagógusok megerősítették. Az ilyen jellegű vizsgálatok során nem csak az értelmi fejlettséget, de a szociális érettséget is vizsgálják. Figyelik a gyermek feladattudatát, kitartását, a kötelező tevékenységekhez való viszonyulását, stb. Amennyiben olyan gond merült volna fel, amely megkérdőjelezheti az iskolaérettség tényét, úgy ez nem kerülhetett volna megállapításra. A továbbiakra nézve ezért azt javaslom, az elkövetkező jó pár hónapot használják fel arra, hogy kislánya idegen helyzetekhez, személyekhez, nehezebb feladatokhoz való alkalmazkodását még jobban megtámogassák. Vegyenek részt minél több óvodán és családon kívüli programban (pl.: különböző foglalkozások, gyermekprogramok vagy akár a leendő iskola programjai), valamint erőteljesen alapozzák meg a kibontakozó tanulási képességeket. Ehhez feltétlenül ajánlom figyelmébe az „Iskolaérettség játszi könnyedséggel“ termékcsomagok valamelyikét, melyeket megtekinthet, ill. megrendelhet a fenti képes linkre kattintva.

Üdvözlettel: az Óvónő

Következő 20




KIEMELT HIRDETÉS
  Bernadett
(Babysitterek )
Budapest XX. ker. és környéke

megbeszélés szerint
  ZENELIGET Alapítványi Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Veresegyház
2014.09.01.
  Győri Ildikó
(Babysitterek )
Budapest
H-P 7-17-ig
900ft/h
  Micimackó Magánóvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
2014. augusztus-szeptember
  Lázár Viktória
(Babysitterek )
Budapest
h-p 6-18
BABYSITTER tudáspróba
 
Milyen gyermekbetegségre utalnak a vízcsepp-szerű hólyagok a bőrön?

Mumpszra.
Bárányhimlőre.
Forum
  Belgium - magyar babak
  Két tannyelvű általános iskola
  Ismerkedés
  Szobatisztaság?
  Figyelemzavar - hiperaktivitás
Óvónő válaszol
  Ne beszéljünk róla! Cselekedjünk!
  Amikor az óvoda váltás már elkerülhetetlen
  Mit tegyünk testvérféltékenység esetén?
  Óvónő váltás havonta, fejetlenség, káosz
  Óvónő, tartós betegállományban
  Kötelező óvoda vs. gyakori külföldi tartózkodás
  Agresszor a csoportban
  Mikortól óvodaköteles?
  Zárkózott, introvertált gyermek
  Miért nem mehet iskolába a kisfiam?
Suli-nyitogató fejlesztőkártya az iskolaérettségért!
Játsszunk az iskolaérettségért!
 
Szavazás
  Ön szerint előnyben vagy hátrányban vannak a tanárok gyermekei az iskolában?
  Előnyt élveznek a többiekkel szemben.
  Hátrányban vannak a többiekkel szemben.
  Sem előnyt, sem hátrányt nem jelent.
Linkek
  Fogyókúra
  Manó terhesség naplója
  Szájpenész
  Jelmez
  Családi pótlék
  láthatási jog
  Terhesség hétről hétre
  teherbeesés
  GYED
  GYES
  Anyák napja
  Terhesség
  Duphaston
  Bábok
  Babysitter tanfolyam
  Farsangi jelmezek
  bobo car
  fejlesztő játékok
  iskolaérettség
  budapesti óvodák
  terhesség tünetei
  Magányos szülők klubja
  Terhességi teszt
  Szárítógép
  Bárányhimlő
  gyerektartás
  Szülés
  bébiszitter
 
Partnereink
 

  Fejlesztő játékok | Állássziget | OVIK | Picursziget | Fogyókúra | Könyvek | Kapcsolat