Gyermeksziget
Játékos suliváró könyv rendelés ajándék pattogó óriás léggömbbel!
Kéztorna léggömbbel - íráselőkészítés
JSV kép
Munka - Állás
  Babysitter
  Babysitter külföld
  Babysittert keres
  Babysittert keres külföld
  Pedagógus állást keres
  Pedagógusi állások
  Óvodapedagógusi állások
  Dajka állást keres
  Dajka állások
  Nyelvtanár állást keres
  Nyelvtanári állások
  Óraadó, korrepetáló munkát keres
  Óraadó, korrepetáló munkák
  Egyéb munkát keres
  Egyéb munkák
  Mielõtt babysittert választana...
  Hirdetési etikett
Az iskolaérettség feltételei
  Az iskolaérettség feltételei
Fejlesztőjátékok
  Játékos suliváró + ajándék pattogó óriás léggömb
  Őszi kupak lottó
  Trabi Gabi és Lurkó Ferkó - Mese és fejlesztés
  Kupak-tanács - az újrahasznosított fejlesztőjáték - Fejlesztőjátékok
  Suli nyitogató fejlesztőkártya újragondolva - Fejlesztőjátékok
  Forma lomtalanítás - Fejlesztőjátékok
  Suli-nyitogató fejlesztőkártya
  Tapintókártya - Fejlesztőjátékok
  Mi van a zsákban? - Fejlesztőjátékok
Alkoss velünk!
  Anyáknapja
  Húsvét
  Farsangi jelmezek
  Mikulás
  Karácsonyi ötletek
  Dekoráció
Óvónõ válaszol
  VIDEÓK
  egészségvédelem
  óvodai napirend
  gyermeknevelés
  gyermeki félelmek
  ábrázoló tevékenység
  óvodán belüli feszültségek
  beszoktatás
  balkezesség
  válás a családban
  óvodai ünnepek
  óvodai tevékenységek
  gyermekirodalom
  szobatisztaság
  testvérek
  óvodai beíratás
  csoportösszetétel
  egyéb
  iskolába lépés
  beszédfejlõdés
Mesék
  Kálmán iskolába megy - Kálmán kalandjai
  Vírus Ilus szinre lép - Kálmán kalandjai
  Kálmán és a védőöltözet - Kálmán kalandjai
  Széllel-bélelt szeretet mese - Kálmán kalandjai
  Gyere haza, Krampusz! - Kálmán kalandjai
  Csoki kaland - Kálmán kalandjai
  Foci vita - Kálmán kalandjai
Kapcsolat
  gyermeksziget@gyermeksziget.hu


Krds:

Kedves Ovónő! A szobatisztasaggal lenne probroblémànk! Kisfiam agusztus 8-àn lesz 3 éves és szeptemberbe ovit kezd igy sürget az idő minket. Itt a joido igy levettem a pelust de sajsnos nem szol, ha viszem a wcre belepisil de kakilni nem es ha latom h elbujik h kakiljon akkor meg ellenkezik nem akar a wcre ülni. ( a bilit nem szereti). Van egy kistesoja Emma 4 honapost most,és feltekenyrà nagyon. Esti pelusai még tele vannak nem latnam h hosszabb ideig száraz lenne a pelus. Ha kerdezem tőle h szeretne e pelust vagy gatyat akkor a pelust vàlasztja a pelenkacsere egy harc nem akarja h kivegyem a kakis pelust alola! Nem tudom mit csinaljak es h nem e lelki okai vannak a szobatisztasagnak! Amugy bölcsibe jart de most kivettem a nyarra. Előre is köszönöm vàlaszat!

Vlasz:

Kedves Szülő!

A vécébe kakilást kis csellel meg lehet oldani, nekem annak idején jól bevált a trükk. Mikor látja, hogy feszeng a gyermeke és minden jel szerint kakilnia kell, akkor "Gyere PISILNI" felkiáltással ültesse vécére. Igy gyermeke nem érzi magát sarokba szoritva, hiszen nem arra kérte, hogy kakiljon (ezt a témát szóba sem szabad hozni, mert akkor érzi, hogy ez az elvárás), hanem csak a szokásos pisilést kéri. Ekkor várhatóan meg fog történni a csoda és a pisi mellé odapottyan az áldás is. :) Nagyon valószinű, hogy igy fog történni, hiszen az inger ott van, amit a vécén ülve már nem tud kontrollálni vagy differenciálni.
A pisilésnél csak arra figyeljen, hogy rendszeresen küldje el vécére a kisfiút. Én annak idején figyeltem az órát és félóránként megtettem ezt, mig az akkor még pici lányom villámgyorsan szobatiszta lett és magától kezdte használni a bilit, vécét. A rendszeres mosdóhasználat egyébként az óvodában is napirendbe lesz iktatva.
A testvérféltékenységről több válaszomat is olvashatja korábbi levelek nyomán, melyet szeretettel ajánlok figyelmébe. Fontos, hogy a szobatisztaság megerősitése és a testvérféltékenység oldása egymással párhuzamosan történjen.

Üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Tisztelt Óvonő !

Kisfiam 2019 őszén tölti a 7. életévét, de az oviban a fejlesztők már tavaly azt mondák, hogy nem lesz rá érett és maradjon 8 éves koráig. A Nev Tan-ban is tavaly októberbe mérték fel és aztóta oda járunk előkészítöre, valamint tsmt tornára. Most februárban megyünk iskolaérettségi vizsgálatra. Kérdésem az lenne, ha itt is elbukunk akkor nem vihetem iskolába a 7 éves gyerekemet, ha meg pár nappal előbb születik és augusztusi akkor meg kötelező lenne? Valamint mennyire pontos iskola kezdés egy évvel vagy akár 7 hónappal előtte is véleményezni egy gyereket, aki ennyi idő alatt még sokat fejlődhet? Miért tartsam oviba a zömében 3-4 évesekkel, az mennyit használ?

Vlasz:

Kedves Szülő!

A nevelési tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatán nem lehet „elbukni”, maximum a szülő kap egy javaslatot a továbbiakat illetően, t.i. ajánlják-e az iskolakezdést vagy sem. Ez tehát egy iránymutatás, mely a szülőnek segítség lehet felelős döntése meghozatalában. Érdemes megfogadni az itt kapott tanácsot, mert ez döntően befolyásolhatja gyermeke jövőjét.
Az életkori határ meghúzása mindig azoknak a legfájdalmasabb, akiket csupán néhány nap választ el ettől. Kérdezi, mi lett volna, ha gyermeke néhny nappal korábban (2012. augusztusában) született volna? Akkor már kötelezően iskolába kellene mennie? A válaszom: nem feltétlenül. Ha gyermeke a nevelési tanácsadó vizsgálata alapján életkora ellenére még mindig nem lenne érett az iskolára, alapos indokkal (és ez csak szakértői bizottsági javaslat lehet!) felmenthető további 1 évre.
Arra a kérdésére válaszolván, hogy az őszi iskolakezdésig még milyen sokat fejlődhet a gyerek, ill. mennyire objektíven ítélheti meg az iskolakezdés sikerét a vizsgálat ennyivel előtte, válaszom a következő: bizonyos tanulási képességeket vizsgálnak ilyenkor a szakemberek. A tanulási képességek további megalapozása mindig hosszadalmas feladat, az idegpályák biztonságos kiépítése nem történhet varázsütésre. Hirtelen változásra tehát nem lehet számítani. A vizsgálatoknál vannak bizonyos szintek, melyeknek adott időben meg kell felelni. Ha ez nem történt meg, akkor jó eséllyel az iskolai akadályokat sem venné könnyedén a gyermek. Remélem, segítettem válaszommal.

Üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Kedves Óvónő!

Kislányom augusztus 31-én töltötte be a második életévét. Jövő év júniusának elején kistestvére érkezik és már most foglalkoztat, beadjam-e szeptemberben óvodába. Több helyen olvastam, hogy az ezt megelőző kevés együtt töltött idő negatívan hathat a gyermekre, ergo azt gondolhatja, "lepasszolom" az oviba a testvérkéje miatt. Elvileg három hónapot töltenénk együtt.
Ön mit tanácsol?
Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Egy ideje korán aggódó anyuka, Orsolya

Vlasz:

Kedves Orsolya!

Mind az óvodakezdés szükségessége, mind a családban eltöltött idő fontos szempont kérdését illetően. Előbbiek miatt tanácsos a „kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon“ elvet követni. Ősszel érdemes megpróbálni az óvodakezdést, de az első évben csak fél napra. Ez kellő érzelmi megalapozással, remélhetőleg nem fog törést okozni gyermekénél. Pl: „A kistesód sajnos még nem olyan nagy és okos, hogy óvodába mehet, de te már az vagy. Ez lesz a te munkahelyed és meglepheted szép ovis rajzokkal a tesódat“ Ezeket pedig ki lehet tenni a kiságy fölé a falra, óvodás gyermeke nagyon büszke és boldog lesz. Tanácsolom, hogy a gyermeket első évben minden nap vigye haza ebéd után , így elegendő idő jut a családi életre is. Ha feltétlenül indokolt és szükséges, kérhet halasztást az óvodavezetővel való egyeztetés nyomán.

Üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Kedves óvónő!2és fél éves kisfiam meglátott a tv ben egy szakácsot akitől nagyon megijedt és csak azt hajtogatja hogy szakállas és szörö volt ezt követően kórházba is kerültünk 1ejszakara mert annyira megijedt hogy nagyon magas volt a pulzusa de ki vizsgálást követően haza johettünk minden rendben volt,de sajnos azóta is csak mondogatja hogy fél,és a tv t abszolút nem is engedi be kapcsolni sem,szobába sem mer be menni és látom rajt hogy nagyon fél,a jàtékai is csak úgy kell neki ha a konyhába lehet.őn szerint várjunk türelemmel vagy forduljak vele orvoshoz? 1hete tart nàla ez a fèlelem
Köszönöm segítséget és válaszát

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Kisfiát minden jel szerint érhette egy traumatizáló élmény, melyről nem tud/ nem akar beszélni. Javaslom, a lehető legsürgősebben keressenek fel gyermekpszichológust, mert az Ön által említett pszichoszomatikus jelek fontos fogyelmeztetés lehetnek. Kívánom, ne így legyen.

Üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Tisztelt válaszoló!
Nevelési Tanácsadó vizsgálaton vettünk részt, óvodai javaslatra. Az eredmenynel jeleztek több jogos megàllapítàs mellett, hogy gond lesz az iskolàban dislexia es digrafia terén de ezt egy óvodàs 6 éves gyereknél nem szoktàk megàllapitani. Kérdésem: miért nem? Nem a megelőzés az eredményesség alapja? Az iskola kezdése elott nem kaphat erre irànyuló fejlesztest? Köszönettel nevelőszülő

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Óvodás gyermeknél nem lehet diagnosztizálni a diszlexiát, diszgráfiát, hiszen olvasási-, ill írás zavarról csak azoknál a gyerekeknél beszélhetünk, akik már tanultak, ill tudniuk kéne olvasni, írni. Diagnosztizálni az előbbieket legkorábban 2. osztályban lehetséges. Amire Ön gondol, az a veszélyeztetettség megállapítása, mely levele alapján épp most történt meg a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján. Ennek nyomán az értékelés végén ott kell, hogy legyen egy javaslat, mely megfogalmazza, milyen szakember segítsége szükséges ahhoz, hogy az előbb említett veszélyeztetettség kiküszöbölhető vagy csökkenthető legyen. Ez az ún. prevenció, melyre Ön is gondol, a fejlesztőpedagógus / gyógypedagógus feladata szokott lenni.

Üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Kedves óvónő!

3és fél éves kisfiam a napokban kezdte az óvodai beszoktatást, anyás szoktatás folyik.

A problémám, hogy a 2. Napon elküldtek az óvónők egy óra együttjátszás után fél órára. Mondták , hogy ne menjek oda bejelenteni a gyermeknek, hogy elmegyek ha beszéltünk már róla hogy az óvodában hagyom. Fél órára mentem így el és a következő történt.

Gyermekem játszott néhány udvari játékkal, majd az anyukáját kereste.

Mikor megérkeztem azt mondta dühösen, most agyon ütlek, anya, és ezután pofozkodott, rugdosott, próbáltam beszélni vele, hogy ez anyának nagyon fáj és inkább őrüljünk egymásnak, ölelkezzünk. Azonban elutasított, továbbra is agresszívan reagált. Az óvónő otthagyott minket, mikor indultunk haza, kérdezte, hogy reagálunk az ilyen helyzeteket és meddig szokott tartani a hiszti. Már félek a következő naptól, hogyan hagyjam ott és hogyan fog majd várni,a gyermekem? Korai volt a második napon fél órára elmenni? Előtte szólni kellett volna hogy elmegyek.? Segítségét kérném, hogyan tudnám segíteni a kisfiam az a leválás van és hogyan érjen el, hogy ne agresszív viselkedéssel fogadjon?

Köszönöm szíves válaszát!

Tamara

Vlasz:

Kedves Tamara!

Tapasztalataim szerint, ha a gyerek belemerült a játékba és szinte se hall-se lát, (nagy öröm, ha elérjük a kicsivel ezt a pontot), olyankor valóban érdemes otthagyni őt egy fél órára. Ha ezt jól viseli, a fokozatosság elvét betartva az időtartamot alkalomról-alkalomra kicsit (!) meghosszabbíthatjuk. Azonban ha az elmélyült játékba bezavarunk, hogy "most el kell mennem egy picit", abban a pillanatban kizökkentjük az újdonsült ovist a nyugodt tevékenységből és észbe kap: hoppá, anya itt akar engem hagyni! Ekkor megszólal a vészcsengő és törvényszerűen jön a kétségbeesett zokogás, amit ugye szeretnénk elkerülni. Ha gyermeke rosszul viselte a rövid, átmeneti "eltűnést", márpedig rosszul viselte, akkor az ominózus eset után helyére kell tenni a dolgokat. Megbeszélik vagy elbábozzák (a mese könnyebben eljut a kicsihez és jobban emészthetővé válik), hogy pl. Róka mama oviba viszi Róka Rudit, aki nagyon örül a játékoknak. Anyunak azonban ki kell mennie telefonálni, mert a gyerek zsivalyban nem hall semmit, és kiderül, át kell vennie egy fontos levelet a közeli postán. Róka mama elszalad, még a postán is előreengedik a sorban, hogy mielőbb visszaérjen Rudihoz. Szalad vissza, majd a kisróka örömmel öleli át édesanyját: "De jó, hogy ilyen hamar visszaértél! Most menjünk haza, jó? Közben elmesélem, mi mindennel játszottam, amíg postán voltál"
A lényeg a feszültség oldása, mely történhet beszélgetéssel vagy játékkal, mesével. Utóbbi sokkal célravezetőbb. Közben a legfontosabbról ne feledkezzünk meg: a történetben a legfőbb momentum, hogy anyu eltűnése csak átmeneti, és mindig visszajön.
Az Ön kisfia most haragszik, amiért "elárulta őt". Tegye rendbe a kis lelkét a fentiekkel. Ez a trauma szinte minden beszoktatós ovisnál felszínre tör, amit így vagy úgy, de orvosolni kell. Kisfia konfliktus kezelése azonban nem elfogadható. Neki is meg kell tanulnia, hogy ha "nemszeretem" dolgok esnek meg vele, az sem jogosítja fel őt arra, hogy üssön-rúgjon, agresszív legyen. Ezt határozottan el kell utasítani, bárkivel szemben is tanúsítja ezt a magatartást.

Remélem, tudtam segíteni, üdvözlettel: az Óvónő

Krds:

Tisztelt Óvónõ! A problémám a következõ lenne.3,5 éves a kisfiam, kb. 2 és fél hónapja kezdtük el a szobatisztaságra szoktatást,de azóta sem szól ha pisilnie kell.A kakiért szól, sem az éjszakai sem a nappali alvásnál nem pisil be itthon. 2 hete kezdtük el az óvodát, ott viszont semmiért sem szól.Folyamatosan bepisil és bekakil az óvodában és tegnap már kissé morcos volt az óvónõ és szólt hogy beszélgessek el a fiammal errõl.Hiába mondom el neki minden alkalommal,hogy szóljál mégsem szól.Mi lehet a probléma?

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Több okból is kialakulhatott ez a helyzet. Egyrészrõl az volt a gond, hogy igen késõn kezdték meg a szobatisztaságra szoktatást. Tudni kell, hogy ez egy hosszú, türelmet igénylõ folyamat, hiszen az idegpályák kapcsolatainak kiépítése a sok-sok gyakorlással válik teljessé. Ez pedig sok gyermeknél 1-2 évbe is beletelhet (van, akinek még ennél is több idõre van szüksége). Másrészrõl, az óvodában kialakult helyzet már nem egyszerûsíthetõ le a szobatisztaság kérdésére, hiszen kisfiánál az elõbbi probléma kombinálódik a beszoktatás nehézségeivel. Bepisil, mert fél az óvodától, és fél az óvodától, mert ott állandóan bepisil. Nem szeretném elkeseríteni, de nem lesz könnyû dolguk. Olyan spirálba kerültek, amit csak úgy lehet hatékonyan kezelni, ha a szobatisztaságot ÉS a beszoktatást egyszerre próbálják megoldani.
És mit lehet tenni?
Hasznos lehet nem a bepisilés oldaláról megközelíteni a dolgot (azaz „elbeszélgetni a gyerekkel, hogy ejnye-bejnye“), hanem elõször is érzelmi biztonságot adó környezetet varázsolni köré. Javaslom, kérje ebben az óvónõk türelmét, együttmûködését! Kérje, hogy erre a törékeny néhány hónapra, míg várhatóan beszokik a fiúcska, legyenek türelemmel. Fontos, hogy olyan érzelmi kapcsolat és bizalom alakuljon ki gyerek és óvónõ között, ahol bátran mer szólni a kicsi, ha gondja, kérése van. Ön pedig, javaslom, addig biztosítsa az ebéd utáni hazamenetel lehetõségét gyermekének, amíg ez a probléma meg nem szûnik. (t.i. beszokik és biztonsággal használja a WC-t). Az óvodai alvás plusz trauma a gyermeknek, amitõl meg kell óvni, amíg helyre nem áll lelkileg.

Sok sikert kívánok!

Az Óvónõ

Krds:

Tisztelt Óvónõ , 2 es fel eves kisfiam mindig is felos gyerek volt, de az utóbbi idõben elkezdett irracionális dolgoktól felni. Ilyenkor látom rajta hogy nagyon fel reszket sir sokszor annyira hogy hányás lesz a vege.Ez akkor kezdõdött amikor par hete elutaztunk repulovel nyaralni a repülõn volt egy ijjedtsegi rohama es azután mindentol félt a tengerbe sem tudtuk bevinni egesz nyaralás alatt , a hotelbol sem akart kijönni es enni sem nagyon akart csak 1-2 fele ételt. Az étvágytalanság es a felelem haza jovetelunk utan is megmaradt de meg extrémebb kereteket oltott mert mostmar strandra sem akar jonni, a parkot is messzire ki kell kerülni az ismeretlen helyekrõl nem is beszélve.Az sem segített rajta hogy a napokban beteg volt es korhazba kellett vinni ahol vérvétel, infúzió , stb volt , ez is nagyon megviselte lelkileg , napokig mondta nekunk hogy volt kórházban es meg szúrtak a kezet. Persze mi minden esetben megnyugtatjuk es elmondjuk hogy nincs mitol félnie , anya es apa itt van vigyáz ra, mondja el miert sir mert hallgatjuk, akkor megnyugszik de legkozelebb ugyanugy reagal. Ez a túlzott felelem normalis dolog? Hogyan segíthetnek rajta?elmulik magátol ha türelemmel es megértéssel kezelem vagy irány a gyermekpszichológus ? ( mert elég tarthatatlan mar a helyzet ) Válaszát elore is Koszonom!

Vlasz:

Kedves Szülõ!

Úgy vélem, érzékeny lelkû kisfiát traumatizálta a repülõúttal és sok-sok idegen körülménnyel járó nyaralás. Tapasztalataim szerint, ha egy gyermek fokozottan szorong, fél a számára ismeretlen körülményektõl, akkor addig kell kerülni az extrém félelmet, szorongást kiváltó körülményeket (a repülõs nyaralás is ilyen volt), míg a gyermek nagyobb, érettebb nem lesz és könnyen megbeszélhetõk vele a várható események. Jelen esetben volt egy hatalmas zajjal járó, monumentális méretû gép óriás, mely magyarázat nélkül benyelte õt és szüleit, majd egyik pillanatról a másikra olyan helyen „engedte szabadon“, ami merõben más volt, mint a megszokott otthoni környezet.
Javaslom, ezután óvatosabban szervezzék meg távolabbi utazásaikat, szem elõtt tartva, hogy gyermekük nehezebben éli meg és dolgozza fel a változásokat. Ez önmagában nem baj, hiszen nem vagyunk egyformák, de tekintettel kell lenni érzékenységére. Minden várható eseményt igyekezzenek megértetni, elfogadtatni vele, kiváló alkalom lehet erre a sok-sok szerepjáték, legó emberkék játék repülõn utaztatása, stb. Ha ennek ellenére is hevesen tiltakozna, ne erõltessék a dolgot.
Nem csak a jövõre nézve, de jelen állapotra szintén jó gyógyír lehet a repülõs játék (ezt kivétel nélkül a boldog hazatérés témája kell, hogy zárja!) , fényképekkel, magazinok nézegetésével egybekötött vidám beszélgetések. Ha elõbbiek szemmel láthatóan nem hoznak megnyugvást, érdemes felkeresni gyermekpszichológust.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Kedves Óvónõ!

2 éves kisfiam kiegyensúlyozott, jókedvû, ugyanakkor félénk kisfiú. Van egy hasonló korú kis unokaöccse, akitõl a fiam kicsi kora óta tart, nem szívesen játszik vele. Ha egy szobában vannak, ölbe kell venni, és gyakran sírva fakad, ha az unokaöcsi szól hozzá.A családi összejöveteleken is gyakran két külön helyen kell legyenek,különben a fiam sírásban tör ki. Azt gondolom,talán kisebb korában megijedhetett tõle, õ egy picit nagyobb hangú fiúcska. Hogyan tudnám elõsegíteni,hogy megbarátkozzon vele,ha a közös játékra nem lehet rávenni? Köszönöm a segítségét!

Vlasz:

Kedves Szülõ!

Igen, kisfia minden jel szerint szerint szociálisan bizonytalan, félénk gyermek. Nem vagyunk egyformák, vannak hangosabb, harsányabb gyermekek, de vannak, akik a legkisebb ingerektõl is összerezzennek. Így van ez a felnõtteknél is, bár ott már kevésbé látványos és sarkított a jelenség. Míg egyesek boldogan jelentkeznek egy-egy TV mûsorba, valóságshow-ba szerepelni, addig sokan belebetegednének egy-egy ilyen helyzetbe. Hogy mi a megoldás, hogyan tudna segíteni gyermekének? Semmiképpen ne próbálja ráerõltetni a rokon kisfiú társaságát, helyette hagyja, hogy szabadon alakuljanak a dolgok. Ne vigye oda hozzá tudatosan, hogy „nézd, milyen szép autója van a Gáborkának, gurítsátok együtt“, mert gyermeke abban a pillanatban kényszernek fogja érezni a helyzetet. Helyette gondoskodjon arról, hogy szemmel jól látható közelségben, de pl. az Ön ölében ülve figyelhesse kis társát. Innen szemlélheti pl., ahogy a kis unokaöcsi épít, legózik vagy szuper autóját gurítja, ám soha ne hívja fel erre gyermeke figyelmét. Kisfia enélkül is figyelni fogja, az biztos. Édesanyja óvó szárnyai alól biztonságban fogja magát érezni és magától (!), fokozatosan fog nyitni a kis rokon felé.

Sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Köszönöm a válaszát. A 3,5 éves kisfiu anyukája vagyok ismént. Lenne ehez a témához még hozzáfûzni valom. Ovonéni közli hogy gyermekem sem felejuk nem nyit sem a gyerdkek fele. Ez a második nap. De õsem ment a gyerekhez hogy könyite a helyzetét. 3.nap már játszott. 4.5. Nap kis sirás után megnyugodott mivel a pedaszisztens nyugtatta a gyereket nem az ovonõ!! Ithon beszélgettem sokat a gyerköccel hogy menjünk-e olyan csoportba ahol van olyan kisgyerek akivel nap mint nap játszik. Erre a kisfiam válasza hogy a barátaimat nem szeretném ott hagyni. Õket szeretem de az ovonenit nem. Erre már végképp nem tudom mit tehetnék. Ha kapok választ akkor azt megköszönöm.

Vlasz:

Javaslom, hallgasson kisfiára! A jelenlegi csoportban, ha nem is az óvónõ, de a pedagógiai asszisztens és a többi gyerek támogatásával, megkezdõdött az érdemi beszoktatás. Ezt a sérülékeny és érzékeny folyamatot nem lenne tanácsos megrengetni. Ahol a fiúcska jól érzi magát, ill. kezdi jól érezni magát, ott hagyja kibontakozni ezt a pozitív változást!

Krds:

Érdeklõdnék. Gyermekem most 3,5éves. Eddig bölcsis volt. Közben megérkezett kis tesoja aki 2hónapos. Elkezdtük hétfõn az ovit. 2,5 órát voltunk. Kedden ovonéni közölte hogy hagyjuk az ovodat mert a gyerekem nem érett meg rá és hogy majd beirják a névsirba nintha ott lenne de mégse. Vagy igazoljak neki rgy teljes egesz honapot családi okokra hivatkozva. Hogy mondhat ilyet ilyen rövid idõ után? Az lenne a kérdesem hogy átkérjem e ebbol a csoportbol egy masikba vagy egy kicsit hagyam hátha változik a helyzet.?

Vlasz:

Egy beszoktatós gyermek eredményeirõl természetesen nem lehet sommás véleményt alkotni 2,5 órás „beszoktatás“ után. Ha így lenne, a kicsik 90%-a „nem lenne érett az óvodára“ és az elsõ 1-2 napban eltanácsolhatnák õket. Az óvodapedagógusok feladata, hogy a nevelési helyzeteket, - külön kiemelten a beszoktatást! - türelmesen, kitartóan, emberségesen és hosszú távon természetesen megnyugtató módon megoldja, nem pedig lerázza magáról. Semmiképpen nem tudok és nem is lehet azonosulni ezzel a „pedagógiai szemlélettel“, ami õszintén szólva döbbenetes számomra. Javaslom, ne nyugodjon bele az óvó néni „diagnózisába“, helyette kérjen tõle (és kolléganõjétõl, szükség esetén az óvodavezetõtõl) segítséget a helyzet szakszerû kezelésére.

Krds:

Tisztelt Óvónõ!

Április végén lesz 6 éves a fiam, dilemmában vagyunk a hogyan továbbal kapcsolatban. Néhány hete az óvónõk feltûnõen dícsérik Kolost, hogy milyen ügyes, okos, egyszóval iránya az iskola. Eddig más véleményen voltak, nemrég fordult a kocka. Voltam két közeli iskolában is egy ismertetõn, és egy ovisulin, de még mindig tanácstalanok vagyunk. Kérdésemre, hogy az egyik potenciális iskolában hány 6 éves kezdte tavaly az elsõt, a 28-ból 4 volt a válasz, ami erõsen elgondolkoztatott. Felvetették a Nevtant, lehet, hogy oda is elmegyünk, bár szerintem ott is az iskolaérett lenne az eredmény. A párom inkább marasztalná még egy évet, én taácstalan vagyok, bár inkább a plusz egy év óvoda felé hajlok. Azt még elmondanám, hogy egyelõre mindkét kezét használja a gyerek, ami, úgy tudom, kritérium, hogy meglegyen a domináns kéz. A kudarcot nehezen viseli a fiam (bár ezzel én is így vagyok:), valamint viszonylag könnyen elsírja magát konfliktushelyzetben, vagy ha erélyesen rászólnak. Tudna segíteni a döntésben, mi az Ön véleménye?

Tisztelettel: Egy tanácstalan apa

Vlasz:

Kedves Apuka!

A gyermek kora alapvetõen nem kizáró ok, hiszen sok 6 éves gyermek probléma nélkül felveszi a versenyt az idõsebbekkel. A még kiforratlan dominancia, a kudarctûrõ képesség hiánya és a feladathelyzetektõl való megrettenés azonban szociális és pszichés éretlenséget mutat. Javaslom, kérjen lehetõséget a közeljövõben egy fogadó órára, ahol remélhetõleg megegyezésre jutnak az óvónõkkel. Amennyiben nem így történik, Kolosnak szakértõi vizsgálaton mérik fel iskolaérettségét, mely irányadó lesz a továbbiakat illetõen. Utóbbi esetben, - amennyiben valós a probléma, - a fentebb megjelölt hiányosságok ki fognak rajzolódni, így valószínûleg a még egy évnyi óvoda mellett döntenek a szakemberek.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Tisztelt óvónõ!
A kislányom 4 éves középsõs az óviban.Elsõ gyerek így kicsit érzékeny és magának való.Eleinte nem nagyon barátkozott gyerekekkel így eljártunk baba klubba és jobb lett a helyzet,aztán vissza kellet mennem dolgozni mielõtt kezdõdõtt volna az ovi ami meg viselte.annyira hogy 1 hétig volt oviban majd 1 hetet volt beteg,ez akkor szünt meg mikor otthon maradtam(terhesség miatt)akkor javult az oviban is a helyzet még barátja is lett.Aztán idén megszületett a testvére jól fogadta: nem féltékenyrá,azt mondja szereti,nem engedi otthagyni sehol,de nem szerti ha hozzá ér,nem játszik vele.Az mondja hogy most az oviban nincsen barátja és senki sem akar vele játszani,szóltam már az óvónõnek azt mondták hogy megpróbálták játszon egy kislánnyal,de azt mondta a gyerekem hogy nincs kedve.azt mondták az óvónõk hogy azért nem adják fel,de én még mindig nem látom hogy jobb lenne.Azt szokta mondani hogy szeret óviba menni,de nem látom rajta hogy tényleg szeretne menni.Amikor be megy a csopórtba be szoktam nézni az ablakon egy pillanatra és azt látom hogy áll és azt nézi hogy a többiek játszanak.Mit tudnék tenni hogy ez meg változzón?hogy jobb legyen neki.Ki hat majd ez az iskolára is ha így marad minden?

Vlasz:

Kedves Anyuka!

A késõbbi iskolai életrõl korai még beszélni, hiszen az óvodai beszoktatás általában az elsõ állomás az erõs anya-gyerek kötelék oldásában. Az iskola egy következõ, jóval késõbbi fejezet lesz. Jelen pillanatban az óvodai beilleszkedésre kell fókuszálni. A beszoktatás önmagában is traumatizáló lehet a kicsik számára, melyet a kistestvér születése, mint másik feszültség forrás, tovább fokozhat. Látszólag minden rendben van, a gyermek kifelé azt mutatja, szereti az óvodát, szereti a kistesóját, ám elfojtásról tanúskodnak azok a jelek, melyekrõl Ön beszél. Elfojtja magában az óvodától való idegenkedést, mint az édesanyjától való elszakadás fõ okát, és elfojtja a testvérféltékenységet is, mely természetes velejárója lehet a családbõvülésnek. Ez ellen úgy teheti a legtöbbet, ha a közeljövõben még többet foglalkozik kislányával, még hangsúlyosabban odafordul és törõdik vele. Amikor csak lehet, vigye haza ebéd után, legyen minél több anya-lánya kettõs program a kistesó nélkül, játsszon, foglalkozzon vele a lehetõ legtöbbet. Meglátja, oldódni fog az eddig tapasztalt intenzív hárítás és ezzel párhuzamosan megoldódnak majd a problémák.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Tisztelt Óvónõ! Gyermekem április végén lesz 6 éves.Szerettem volna ha 7 évesen kezdi csak el az iskolát,de az óvónö nem partner ebben.Gyermekem sajnos tartósan beteg (gyesen vagyok vele) kortársaitól kisebb,gyakran beteg.Az óvónõ azzal indokolja a lépését,hogy okosabb mint a csoporttársai és úgysem tehetek semmit ha Ö javasolja az iskola kezdést.Kérem adjon tanácsot mit tehetnék.Válaszát elõre is köszönöm!

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Természetesen van más opció is, mint belenyugodni az önkényes óvónõi döntésbe! Abban az esetben, ha a szülõ és a pedagógus véleménye nem egyezik az iskolakezdést, iskolaérettséget illetõen, úgy a Nevelési Tanácsadó (Szakértõi Bizottság) hivatott dönteni a kérdésben. Javaslom, a vizsgálatra vigyen magával orvosi szakvéleményt, mely a gyermek testi érettségére, fizikai állapotára tekintettel kéri a halasztást. Fontos tudni, hogy az iskolaérettséghez nem elég, ha „okos“ egy gyerek. A pszichés érettség mellett éppúgy döntõ kritérium a fizikai és a szociális érettség is.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Lányom december 1-én lesz 6 éves.Elég nehezen barátkozik.3 évig járt oviba társaival,akiket megszokott,megszeretett.Mi úgy döntöttunk,hogy nem adjuk iskolába,de az óvónõk szerint iskolaérett.Nem ballagott le a csoporttal.Most a kisebbekkel jár oviba,de õk butábbak és nem is nagyon barátkozik velük.Érdekli most a tanulás és vágyik iskolába.Még van 2 hét,hogy eldöntsük,menjen e,errõl szeretném kérni véleményét.A tanár jo lenne,lányom is szereti

Vlasz:

Nem tartom jó ötletnek, hogy hirtelen ötlettõl vezérelve mégis csak iskolába adják a gyermeket. Az osztálytársakhoz képest fiatalabb kor nagyobb hátrányt jelenthet, mint a kis, „buta“ óvodások között magányos nagynak lenni. Egy nem egészen 6 éves gyermek fizikálisan sincs olyan érettségi fokon, mint 7 év körüli társai. Az íráshoz szükséges kéz csontosodása még nem fejezõdött be, idegi terhelhetõsége, fáradékonysága nagyobb, a korábban visszatartott gyermeket pedig lelkileg is összezavarná a váratlan fordulat. Miért küldené hirtelen, mégis iskolába? Néhány hét elteltével a zárkózott gyermek is feloldódik majd és remélhetõleg élvezni fogja, ahogy õ mutathat utat kisebb társainak. Ez egyébként az önbizalmának is jót fog tenni.

Remélem, tudtam segíteni.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Tisztelt Szakértõk! Abban kérem a segítségüket, hogy megoldható-e a gyermekem halasztott iskolakezdése az alábbi eset tükrében: A gyermek 2008. decemberében született. 2014. decemberében betöltötte ugyan a 6. életévet, de az óvodapedagógusok javasolják a halasztott iskolakezdést vagyis, visszatartanák egy évre. Mi, Szülõk, ezzel teljesen egyetértünk. Értelmileg és szociálisan ugyan nem lenne akadálya az iskolakezdésnek, de nagyon játékos, még nem szívesen vesz részt a feladatokban, inkább játszik. Fizikailag (109 cm, 17kg) elmarad kortársaitól. Az Óvoda elküldte Nevelési Tanácsadóba, annak ellenére hogy visszatartanák. A vizsgálat megállapította, hogy iskolaérett. Most muszáj beíratnom iskolába annak ellenére, hogy se mi, szülõk, se az óvoda nem ért egyet az iskolába menetellel?
Válaszukat elõre is köszönöm!

Vlasz:

Tisztelt Levélíró!

A Nevelési Tanácsadó vizsgálatát abban az esetben kell kérni, ha a szülõ és az óvoda között nincs egyetértés az iskolaérettséget, ill. iskolakezdést illetõen. Esetükben erre nem lett volna szükség, ám az óvoda mégis ragaszkodott hozzá. Ilyen esetben a szakértõi vizsgálat eredménye az irányadó, így valószínûleg nem kerülhetõ el az õszi iskolakezdés. Egyéb lehetõségeirõl érdeklõdjön a helyi önkormányzat oktatási osztályán, ahol információkat kaphat a fellebbezés mikéntjérõl.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Tisztelt Óvónõ!
Kislányom júniusban tölti 3-ik életévét. 4,5 hónapja megszületett a kistestvére. A kicsi születése után nem sokkal, zenét akartunk hallgatni. Erre a kislányom, elkezdett hisztizni, ordítani, visítani, hogy kapcsoljam ki. Késõbb elkezdett félni a mosógép, a mikró és a vízforraló "zajától". Ha számítógépen képeket nézegetünk, azt sem szereti, akkor is sír, visít, hogy kapcsoljam ki. Itthon nem hallgatunk rádiót és tévét sem nézünk. Lehet, hogy ez a baj? Túl nagy a csend? Nemrég elment óvodába, és ott is hallgattak volna zenét. És sajnos ott is, sírt, ordított, hogy kapcsolják ki.
Ez sajnos így nem jó. Próbáltam ölbe venni és beszélgetni hozzá, hogy a zene és a kép nem bánt, nem kell tõle félni, de egyszerûen ez nem mûködik.
Régebben youtube-n néztünk vele mesét. (ez a zene félelme után volt)Sajnos, most mát azt sem nézi, mert a mese végén bejött a reklám és ettõl megijedt. A videóbejátszásokat sem szereti.
Nem tudom, hogy mit csináljak vele, mitévõ legyek.
Kérem, ha tud valamilyen tanácsot adni, azt megköszönném.

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Mindenek elõtt arról kellene megbizonyosodni, hogy nincs-e szervi oka az erõsebb (?) hangingerektõl való félelemnek. Amennyiben ezt a gyerekorvosi vizsgálatok kizárják, úgy lelki okokra lehet gyanakodni. Elképzelhetõ, hogy a kistestvér „zajos érkezése“ borította fel gyermeke lelki egyensúlyát, hiszen, mint írta, korábban sem rádiót, sem tévét nem néztek, gyakorlatilag teljes csöndben élték életüket. Ezt, véleményem szerint, nagyon fokozatosan, kíméletesen lehetne oldani a gyermek számára vonzó tevékenységek zaján keresztül. Pl: mese utáni reklám bejátszást is megnéznék, de finoman lehalkítva, késõbb egyre halhatóbb formában, zenélõs baba játékok megmutatása a kistesónak, stb.
Ha az elõbbi kíméletes, fokozatos szoktatás sem vezet eredményre, javaslom, keressenek fel gyermekpszichológust!

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Tisztel Óvónõ!
Kislányunk 3 éves lesz áprilisban és az utóbbi 1-1,5 hónapban nagyon nehéz vele.
Mostanra szinte mar naponta kijut 1-2 hiszti, ami akar 20-40 percig is eltart. Nem tudunk rájönni a valódi okára. Nem arról van szó hogy valamit tiltunk neki es õ el akarja érni az ellenkezõjét. Szinte a semmibõl jönnek a hisztik. Ilyenkor látszik hogy nincs magánál, teljesen elborul a tekintete, nem is érti ha beszelünk hozza, csak meg jobban üvölt, csapkod. Egy példa tegnap reggelrõl: nagyon korán, 5kor kelt (általában 8-8:30 kor fekszik). Elkezdett kiabálni az ágyban es egyre jobban behergelte magát. De mar az elején próbáltunk kedvesen közbeavatkozni, megelõzni a hisztit. Máskor volt mar hogy ráhagytuk, de akkor is behergeli magát. Most sem tudtuk ebben megakadályozni es 30 percen keresztül sírt, kiabált, csapkodta magát. Nem engedi hogy hozzá érjünk, nem lehet megölelni, attól csak még nagyobb hiszti kerekedik.
Az alvása is megváltozott. Régen fél8 körül kelt, éjjel nyugodtan aludt. Most általában fél6kor, rosszkedvûen es az éjszakák sem nyugodtak.
Ma éjjel édesanyámnál aludt (muszáj volt pihennünk) és nála is ezt csinálta. Éjjel nem aludt, óránként ébredt fel, sírt, hogy nem kap levegõt (enyhén meg van fázva, dugul az orra, de minden betegséget borzasztó rosszan visel…) és lefeküdni sem volt hajlandó, ülve aludt. Mintha félt volna elaludni. Tegnap napközben sem volt hajlandó aludni.
A családban semmi változás nem történt. Körülvesszük szeretettel, nálunk béke van itthon.
3 hete lett szobatiszta és 1,5 hete vettük el a cumit, mert szétszakadt. Erre elég jól felkészítettük, már nem is nagyon kérdezgeti. Es a dührohamok is korábban kezdõdtek.
Egyébként egy nagyon jókedvû, csupa mosoly gyerek. Sokat foglalkozunk vele, bölcsibe jár és szereti.
Idegenekkel nagyon zárkózott, sokáig tart mire elfogad valakit. A családban (nagyszülõket, nagynéniket beleértve) tökéletesen "üzemel".
Viszont most mar elkezdtem komolyan aggódni ezek miatt a hisztik miatt. Nagyon gyakran vannak és sokáig tartanak. Valamiért az az érzésem hogy ez mar nem tartozik a normális kategóriába. Mi lehet a baj...?
Kérem segítsen. Talán Ön, a tapasztalatából fakadóan tud tanácsot adni nekünk.
Várom a válaszát!
Ancsi

Vlasz:

Kedves Ancsi!

Az Ön által említett tünetek mögött mindenképpen lelki okokat lehet feltételezni. Járjon utána, hogy a bölcsõdei kiegyensúlyozottság mögött nem bújt-e meg rejtett, fenyegetõ szorongás? Nem lehet-e, hogy a nehezen, nyíló, zárkózott gyermek elfojtja az ott átélt feszültségeit és ez ilyenformán tör felszínre? Nem lehet, hogy valaki vagy valamely körülmény, családi vagy bármely változás hozza ki belõle ezeket a megmagyarázhatatlannak tûnõ indulatokat? Az okoknak feltétlenül utána kell járni! Ha Önnek nem sikerül, kérje gyermekpszichológus segítségét!

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Kedves Óvónõ!
A tanácsát szeretném kérni egy 4,5 éves gyermekkel kapcsolatban. A Kicsi óvodába jár, nincs semmi probléma reggel az indulással, az óvodában sem sír, amikor otthagyjuk. Délután, amikor elhozzuk, akkor is szívesen játszik még bent, jókedvû. Viszont semmit sem hajlandó mesélni az oviról. Gyakran találunk rajta kék-zöld foltokat, megkérdezzük mi történt, akkor elmondja, de magától sosem, mindig az a válasz, hogy nem emlékszem mi volt ma. Ezen kívül viszont nagyon éles eszû, jó memóriájú gyerek. Csak az ovira nem akar emlékezni. Másik szülõtõl hallottuk vissza, hogy az óvónõ gyakran kiabál a Kicsivel, legutóbb mivel a kiabálás hatására elkezdett sírni, az óvónõ kicsúfolta a többi gyerek elõtt. De a Kicsi ezt sem mesélte el, hanem egy másik szülõ, akinek a saját 5 éves gyereke mesélte. Ön szerint mit tegyünk? Válaszát elõre is köszönöm.

Vlasz:

Kedves Szülõ!

Mindenképpen azt javaslom, üljön le beszélgetni az óvónõkkel! Érdeklõdjön, hogy telik el egy-egy nap, milyennek értékeli a gyermek közösségben elfoglalt helyét, mindennapos viselkedését. Feltétlenül kérdezzen rá az említett sírva fakadásra is, mi volt a kiváltó ok és hogy a szóban forgó pedagógus hogyan reagált minderre? Egy kiadós beszélgetés segíthet rávilágítani esetleg rejtve maradt dolgokra, kimondatlan, feldolgozatlan szorongásokra, egyéb körülményekre.
Elõbbiek mellett azt javaslom, a sok-sok beszélgetés mellett játsszon gyermekével óvodás szerepjátékot, melyben a kisfiú indirekt módon „mesélhet“ óvodai élményeirõl. Figyelje a gyermek játékát, ez nem csak terápiás hatású, de diagnosztikus értékkel is bír!

Üdvözlettel: az Óvónõ

Krds:

Kedves Óvónõ! Kisfiam 4 éves, tavaly szeptember óta jár óvodába. Kiskora óta nem szeret igazán gyerekek társaságában lenni. Egész pici korában már attól is sírt, ha egy hasonlókorú gyermek a közelébe ment. Természetesen azóta a helyzet már javult, de továbbra sem szereti a gyerektársaságot. Igyekeztem minél többször gyerektársaságba(játszótér, játszóház, táncház) vinni, de sehol sem akart gyerekekkel játszani, mindent csak velem akar csinálni. Az óvodában is hasonló a helyzet. A napokban kaptam meg a félévi értékelõ lapot. Ebbõl az derült ki, hogy félénk, visszahúzódó gyerek, aki többnyire midenben felnõtt segítségét kéri. Beszéltem az óvónénivel, aki azt mondta, hogy nem igazán beszél, játszik a többi gyerekkel, be lehet vonni a tevékenységekbe, de csak az óvónéni segítségével.Az udvaron is csak úgy futkározik, ha az óvónéni fogja a kezét. Többnyire csak figyeli a többi gyereket játék közben. Az óvodakezdés óta eltelt fél év és megmondom õszintén reméltem, hogy ennyi idõ elég lesz arra, hogy feloldódjon és 1-2 barátot szerezzen, de nem így történt. Én el tudom fogadni azt, hogy õ egy visszahúzódó személyiség, de a lehetõségekhez képest szeretnék neki segíteni abban, hogy egy kicsit nyitottabb legyen. Miben tudok neki segíteni? Idõvel javulhat a helyzet? Nagyon rossz érzéssel tölt el, hogy egész nap csak úgy "elvan egyedül". Elõre is köszönöm a választ.

Vlasz:

Kedves Levélíró!

Legyen türelemmel, a kisebb-nagyobb szorongás, félénkség nem oldható egyik napról (vagy akár egyik hónapról) a másikra. Ehhez idõ kell, ám még ez után sem várható el, hogy az egyébként zárkózott, introvertált gyermekbõl valaha is cserfes, extrovertált ember váljon. Különbözõek vagyunk, és nem szabad elfelejteni, hogy a zárkózott, halk szavú gyermek is igen figyelemre méltó teljesítményekre lehet képes. Sõt, tapasztalataim szerint sokszor épp ezekbõl a csemetékbõl lesznek a legkiemelkedõbb tehetségek.
A nehezen nyíló gyerekeknek türelemre van szükségük. Ha bárki ajtóstul próbál rájuk rontani, azonnal visszahúzódnak a csigaházukba. Nekem is van olyan kiscsoportosom, akivel év elején még kézen fogva kellett szaladnom a kertben, ill. a tornateremben, de idõvel magától is ráérzett a tevékenységek ízére. Rájött, hogy a fogócska, az akadályfutás nem csak az óvó nénivel jó, de nélküle is izgalmas móka. Ennek ellenére, - bár a mozgásos játékokban már szépen feloldódtak a félénk picurkáim, - a mások elõtt való szóbeli megnyilatkozást néha még kerülik. Ebben sem nógatom õket, hiszen biztos vagyok benne, hogy e téren is szépen oldódni fognak a gátlások. Legfontosabb dolog a türelmes, bátorító, motiváló pedagógusi hozzáállás, melyet Önöknek is melegen ajánlok.

Üdvözlettel: az Óvónõ

Kvetkez 20

Óvónõ válaszol
  Koraszülött gyermekem iskolába készül
  Nem akar pisilni az oviban
  Beszoktatás 5 hónapja?
  Nem akarok oviba menni!
  Sír, hogy hangosak a gyerekek
  Se bili, se vécé
  Nem szívesen ül a bilire
  Szobatiszta lesz tanévkezdésre?
  Verekszik, agresszív, rendbontó
  Teljes szobatisztaság: hogyan? Miként?
  Meggondolhatjuk-e magunkat?
  Nem akar szerepelni
  Könnyes beszoktatás
  Beszoktatás miatti megrázkódtatás
  Nem akar beszélni és a beszoktatás is nehezen megy
  Melyik kezével írjon?
  Eleven, fegyelmezetlen, a szabályokhoz nehezen alkalmazkodik
  Miért nem mondja, ha tudja?
  Ez így nem fog menni!
  Miért nem szól, ha pisilni kell?
  Nagydolog: nem is olyan nagy dolog
  Iskolaérettségi vizsgálat
  Kistesó érkezik: család vagy óvodakezdés?
  Kisfiam retteg a szakállas bácsitól!
  Diszlexia, diszgráfia: óvodásnál miért nem állapítják meg?
  Nehéz óvodai beszoktatás
  Szobatisztasági és beszoktatási nehézség: amikor a bajok csõstül jönnek
  Traumatizáló repülõs nyaralás
  Még az unokaöccsétõl is fél
  A barátaimat szeretem, az óvó nénit nem!