Levélírónk kisfia idén õsszel tölti be 7. életévét, amikor is megkezdi az iskolát, ám a gyermek szociálisan még nincs felkészülve erre a feladatra. Ha csak szóba kerül a suli, kétségbeesett tiltakozásba, sírásba kezd. Mit lehet tenni?
Tiszteletem !
A fiam 2007. 09. 26.-án született. Az iskolaérettségi vizsgálaton "átment"amely az oviban történt és semmilyen tájékoztatást nem kaptam róla csak 1 papírt amivel az iskolába kell leadni.Viszont úgy látom hogy pszihésen nincs felkészülve. Voltunk a választott iskolában törp tanodai foglalkozásain, de hiába az ott töltött jó hangulat,hiába beszélek neki milyen jó volt ott, milyen aranyos a tanító néni, mennyi érdekes feladatok voltak hajthatatlan. Ha csak megemlítem sírva fakad azt mondja nem akar még iskolába menni.
Az elsõ jel az volt menjünk a Corába, ott van szökõkút és ha pénzt dobhatna bele kívánhatna valamit, és azt kérné maradhasson még az oviban. Ezt még csak játéknak vettem. Azután jött az ovis ballagás mikor szembesült vele hogy vége a boldog ovis éveknek. Ahogy közeledett a ballagás egyre többször próbáltak rá az óvodában, egyre többször sírva fakadt és az is többször elõfordult hogy éjszaka is felsírt hogy : nem akarok még iskolába menni. Az ovonõnek is jeleztem a gondot, mire elmagyarázta neki : õk se lesznek már itt az oviba nincs hova vissza jönnie. nekem meg hogy mit akarok 7 évesen menjen iskolába ?Természetesen beírattam az iskolába , Kötelességem !
De felkerestem a nev. tanácsadót a problémánkkal , hogy a gyermek lelkileg kivan, nem akar iskolába menni még. Erre a válasz az volt nincs mit tennem beírattam és különben is szeptemberig meggondolhatja magát a gyermekem . Gondoltam elõre ha már hónapok óta ezt hajtogatja nem fog iskolába vágyni pár hét múlva sem. Nem rég a Tescoba járva 1 iskola táskát próbáltam a hátára , és iskola szereket próbáltam nézni vele hátha érdekelné , de olyan hangos sírásba fakadt mindenki minket nézett és szégyeltem magam: azt hiszik bántottam a fiamat , alig bírtam megnyugtatni. Mi lesz ha 2-3 hét múlva mégis kézen fogva iskolába kell vinnem ? Ez a rossz élmény kihathat az iskolai életére , kudarccal rossz tanulmányaira ? mit tehetek ?
Válasz:
Kedves Levélíró!
Amirõl Ön írt, az nem pszichés, hanem szociális éretlenségre utal. Ha a gyermek ilyen mértékben elutasítja az iskolát, ilyen intenzíven hárít, úgy valóban indokolt lett volna a további egy évnyi óvodai nevelés. Ilyen esetben felmerül a lehetõsége annak, hogy olyan lelki sérüléseket szenved az iskolában, amit nagyon nehezen vagy ne adj Isten egyáltalán nem tud kiheverni.
Esetükben egyetlen kiutat látok ebbõl a helyzetbõl: az utolsó hetekben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy, - miközben a kisfiú tanulási képességeit maximálisan fejlesztik, - közben megszokja, megtanulja és elfogadja a környezetével való együttmûködést és a feladat helyzeteket. Elõbbiek adják az iskolaérettség alapját, mely lehetõséget ad a további, sikeres kibontakozásra.
Konkrét tanácsom tehát, melyet mind óvodapedagógusként, mind fejlesztõpedagógusként és nem utolsó sorban gyakorló kétgyermekes anyaként adhatok, az a következõ:
Szerezze be az általam kidolgozott Játékos suliváró HOME otthoni fejlesztõprogramot (a fenti, képes linkre kattintva ezt megrendelheti), majd néhány kis baráttal, ovis társsal, netán leendõ osztálytárssal együtt játsszák végig a programot. Ez lehetõvé teszi, hogy közös játékélményeken, sõt feladat élményeken keresztül a tanulási képességek intenzíven fejlõdjenek, miközben kisfia megszokja és elfogadja a másokkal való aktív együttmûködést.
Miközben a programot végig játsszák, észrevétlenül, indirekt módon átvezetõdik a kisfiú az óvodás élethelyzetbõl az iskolásba, ami óriási segítséget jelent majd számára az iskolakezdésnél.
