Kérdezni szeretnék
"Lehet, hogy elrontottam, hogy bölcsibe adtam?" (2010-09-09 08:46:04)
... teszi fel a kérdést Levélírónk, akinek 2 éves kislánya teljesen megváltozott a bölcsődekezdés és kistestvére születése óta.
Üdvözlöm!
Kérdezni szeretnék Öntől. Kislányom 2 éves. Eddig kiegyensúlyozott, okos érdeklődő, vidám beszédes kislány volt, aki keveset sírt és hisztizett. Most teljesen más... Hisztizik, mindenért sír, semmi nem jó. Most kezdtük a bölcsödei beszoktatást. Nemrég született kistestvére-1 hónapja-de ezt az akadályt zökkenőmentesen vettük.(itthon volt velünk játszottunk sétáltunk együtt. Amikor a kicsi szopizott közben játszottunk, olvastunk. Sokat szeretgetem, és a kicsit előtte nem szeretgetem.) Most viszont "gond" van Vele. A beszoktatás alatt vidáman ment bölcsibe. Most sír, hisztizik ha menni kell. Ha kérdezem mi a baj miért nem akar menni, akkor azt mondja, hogy azért mert sokan vannak a bölcsibe. (beszoktatást apával volt) Ott viszont játszik. Mikor apa, anya hiánya van akkor a gondozó nénihez bújik, ott megvigasztalódik. Este mikor hazaér akkor csak az Vele foglalkozom. De egész este hisztizik sír, semmi nem jó. Mindjárt aludni akar menni. Ha apának valami dolga van és elmegy akkor sír, hogy apa ne menjen el, nálam nem vigasztalódik meg.Aggódom, hogy többet ártottam Neki mit jót okoztam. Nagyon rossz és nagyon bánt a dolog.
Úgy érzem elrontottam, hogy bölcsődébe adtam.
Fog változni a helyzet? Mit csináltam rosszul? Miben változtassunk?
"A testvérféltékenység játékos megoldásáért" termékcsomag 1.
Válasz:
Kedves Levélíró!
Kislányánál minden jel szerint a testvérféltékenység okozza a fő problémát. Talán úgy érzi, anyukája már nem szereti őt annyira, hiszen "felcserélte őt egy másik gyerekre", akivel jobban érzi magát otthon. Ezt támasztja alá az édesapához való erősebb ragaszkodása is, hiszen vele kapcsolatban nem érzi úgy, hogy "elárulta őt". (Előbbiekben természetesen a gyermeki gondolkodásmódot, és nem a valós helyzetet próbáltam tükrözni)
Nem volt szerencsés, hogy a bölcsődei beszoktatás és a kistesó születése éppen egy időre esett, kislányának túl sok lelki teher volt ez egyszerre. Mit lehet hát tenni? Ha megoldható, mindenképpen a bölcsőde hosszabb-rövidebb felfüggesztését javasolnám, hiszen így nem érezné azt a kislány, hogy kistesója "kiszorította őt a családból". Mikor szemmel láthatóan helyreállt a béke a kis lelkében, csak akkor kezdeném újra a bölcsődét. Nem szabad megfeledkeznünk azonban arról a tényről, hogy a 3. életévig a gyermek legfőbb érzelmi támasza az édesanyja, s ilyen korban sokkal inkább rá, mint az egyéb kortársi kapcsolatokra van szüksége. Közösségi életre való igénye legkorábban óvodás korban jelentkezik, így azzal sem lenne semmi probléma, ha legközelebb csak az óvodában folytatná a gyerektársaságba való beilleszkedést.
Üdvözlettel: az Óvónő
