... teszi fel a kérdést Nóri, aki 14 hetes terhes kismamaként úgy érzi, kapcsolata kudarcra van ítélve.
Tisztelt Óvónõ!
14 hetes várandós vagyok. A párommal nem vagyunk házasok, nagy szerelem volt kettõnk között, a kapcsolat mindössze 1,5 éve tart. Szerettünk volna kisbabát, mégis váratlanul jött, de egybehangzóan felvállaltuk. Pár nap boldogság után a párom gyökeres változáson ment keresztül, teljesen kifordult magából. Egyáltalán nem társam már a babavárásban, minden nap sírok a hozzáállása miatt. Úgy érzem, hogy rövid idõn belül teljesen elhidegültünk egymástól, már most úgy érzem, hogy nem bírom vele leélni az életem és felnevelni a gyermekünket. A Babánkat nagyon várom, õt viszont szívem szerint a legtávolabb szeretném tudni tõlünk, mert nagyon kiábrándult és csalódott vagyok. A kérdésem természetesen az az lenne, hogy a pici életére mivel lennék jobb hatással, ha ebben a kapcsolatban nevelnénk fel, vagy ha nem is ismerné az édesapját? Nagyon nehéz kérdés, el vagyok keseredve. Válaszát nagyon várom és elõre is köszönöm! Nóri
Válasz:
Kedves Nóri!
Soraiból számomra az tükrözõdik, hogy jelen levelét kissé zaklatott lelkiállapotban, talán egy vita után írta, így lehet, hogy döntését még nem is gondolta át igazán. Nehezen tudom elképzelni, hogy másfél évnyi boldogság után ilyen hirtelen fordulattal, cirka néhány napnyi mosolyszünet miatt valóban hátraarcot csinálna. Elképzelhetõnek tartom, hogy a 12 hetes terhességi kortól ugrásszerûen megemelkedõ hormonszint (is) okozhatja Önnél a túlzott érzékenységet. Ilyenkor minden kismama jobban ugrik a legapróbb dolgokra is (tapasztalatból beszélek :) ), így csak remélni tudom, hogy a szakítás hirtelen felindultságból fogalmazódott meg Önben. Bízom benne, hogy levele óta megtalálta lelki egyensúlyát, és csupán átmeneti nehézségrõl volt szó.
Ha mégsem így áll a dolog, és tényleges, hosszútávú, komoly problémák kezdenek kirajzolódni, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy mi a jobb a gyermeknek? Teljes, ám feszültségekkel teli, vagy csonka, de kiegyensúlyozott családban felnõni? Ha muszáj lenne választanom, én inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, persze csak igen indokolt esetben.
Kedves Nóri! Arra kérem, próbálja higgadtan mérlegelve, pontról-pontra átgondolni, melyik alternatíva lenne jobb Önnek és kisbabájának. Én mindenesetre szívbõl kívánom Önnek a legjobbakat, megérdemli, hiszen minden vihar ellenére is igazi édesanyaként kisbabájára, és az Õ boldogságára fókuszál!
