Négy vándor

Négy vándor jár körbe - körbe,
Egymást mindig megelőzve.
Megérkeznek minden évben,
Ki - ki az ő idejében.

A tél fehér takarója,
vetéseink fagytól óvja,
Megbirkózik a hideggel,
Szánkózik a sok kis ember.

Tavasszal a világ éled,
Kizöldülnek mezők, rétek.
Bimbó serken, rügy kipattan,
Hancúroznak a szabadban.

Nyáron kenyér, gyümölcs érik,
Ének szárnyal a kék égig.
Tüzel a nap egyre jobban,
Lubickolunk hűs habokban.

Ősszel a táj piros, sárga,
Százféle színt ölt magára.
Zörgő levél hull a fákról-
S újra itt az első vándor.