Gyermeksziget
Szavazási témák - vitafórum
  Vitafórum a Gyermekszigeten! Írja meg véleményét a játékfegyverekrõl!
  Ön eltekintene-e a válástól gyermeke miatt?
  Ön tartana-e kutyát, macskát lakásban, gyermek mellett?
Szülõk egymás közt
  Fogyatékkal élõ gyermekek
  Alternatív pedagógia
  Nevelési kérdések
  Ikrek
  Gyermekirodalom
  Csoportösszetétel
  Fejlõdési rendellenességek
  Egyéb
  Segítségkérés
  Szavazási témák - vitafórum
  Iskolakezdés
  Óvodakezdés
  Külföldön nevelem gyermekem
  Oviinfo
  Betegség
  Szobatisztaság
  Suliinfo
  Autizmus
  Utazás
  Nyaralás
  Tábor
  Bölcsõde
Munka - Állás
  Babysitter
  Babysitter külföld
  Babysittert keres
  Babysittert keres külföld
  Pedagógus állást keres
  Pedagógusi állások
  Óvodapedagógusi állások
  Dajka állást keres
  Dajka állások
  Nyelvtanár állást keres
  Nyelvtanári állások
  Óraadó, korrepetáló munkát keres
  Óraadó, korrepetáló munkák
  Egyéb munkát keres
  Egyéb munkák
  Mielõtt babysittert választana...
  Hirdetési etikett
Óvónõ válaszol
  egészségvédelem
  óvodai napirend
  gyermeknevelés
  gyermeki félelmek
  ábrázoló tevékenység
  óvodán belüli feszültségek
  beszoktatás
  balkezesség
  válás a családban
  óvodai ünnepek
  óvodai tevékenységek
  gyermekirodalom
  szobatisztaság
  testvérek
  óvodai beíratás
  csoportösszetétel
  egyéb
  iskolába lépés
  beszédfejlõdés
Alkoss velünk!
  Anyáknapja
  Mikulás
  Karácsonyi ötletek
  Farsangi jelmezek
  Húsvét
  Dekoráció
Képeslap küldés
  Szemünk fénye
  Szeretet üzenet
  Bocsánat
  Ünnepek
  Anyák napi képeslap
  Mikulás képeslap
  Karácsonyi képeslap
  Újévi képeslap
  Valentin napi képeslap
  Húsvéti képeslap
  Tavaszi képeslap
  Vicces
Játékok
Játokok
Kapcsolat
  gyermeksziget@gyermeksziget.hu


Hozzá szeretnék szólni!

Vissza a kérdésekhez!

Ön eltekintene-e a válástól gyermeke miatt?
Kedves Olvasónk!
A 2002-07-21-ei szavazás témájához kapcsolódva bõvebb véleményükre is kíváncsiak vagyunk a kérdést illetõen.Írja meg hozzászólását!


Nem is tudom. Attól függ, hogy ki a második pasi. Tina

Nem hiszem, hogy pusztán a gyerekek érdekét kéne nézni!
Én nem vagyok a nagy szovjet hõsi anya, és bizony, ha a férjemmel az együttélés már inkább csak kín, akkor inkább elválok tõle, minthogy álságosan fenntartsunk egy senkineksemjó helyzetet. Mert a gyerekek nagyon sok olyasmit is észrevesznek, amit mi felnõttek már nem látunk meg. Így a hazugságot és a színlelést is.
Persze a válást lehet kulturáltan is végigcsinálni, és a gyerekeket sem kell eltiltani a másik szülõtõl, sõt, nem is szabad!
Végülis leghelyesebb, ha mediátort keresünk meg segítségképpen.

Egy gyerek, pont emiatt a tulajdonsága miatt, sokkal inkább észreveszi a felszín alatti feszültséget, apró jelekbõl élénken következtet. Bármennyire is próbáljuk meg eltitkolni a megromlott házasságot, õ egyre inkább ellentmondásban és feszültségben fog élni.
Megkell próbálni beszélni a gyerekkel, NYÍLTAN, EGYENRANGÚ félként kezelve. És kezdõdhet az alku. Gondolom egyikünk sem szeretné, ha gyermeke késõbb személyiségzavaros lenne az állandó bizonytalanság, feszültség miatt. Mi vagyunk a szülök, viselkedjünk szülõi módon, de ha lépnünk, kell hát lépjünk.

-Anonyma-

Élénken él bennem, amikor édesanyám 12 éves koromban bejelentette, hogy el fognak válni. Emlékszem, milyen rossz volt beszélni róla. Azóta is sokszor gondolkodom ezen, de azt hiszem, a lényegen nem változtatott. Más, de nyugodtabb lett a légkör. Azt hiszem, a gyerek éppúgy megsínyli a felszínen nyugodt, ámde legbelül esetleg forrongó légkört. Ilyenkor valóban el kell válni, ha a vitákat nem tudják, vagy Uram bocsá nem is akarják a felnõttek elsimítani a gyerek érdekében. A gyerekek isszák meg ugyanis a levét. Egyébként már rég rossz, ha ez a kérdés felmerül, ezen kéne inkább gondolkoznunk. Több felelõsség kéne egymásért, fõleg a felnövekvõ generációért!

tERMÉSZETESEN eltekintenék. A gyermekvállalás, ha a dolog égi vonalait eltekintünk, emberi vállalás. Azt vállaljuk, hogy amÍg a gyermekeknek szüks. van, együtt, két szülõ lesz velük. Aki nem volt még egyedül gyermekkel, az nem is tesz fel ijen kérdést.
Válaszom: igen.
Sterk Pál

Nekem az a véleményem (egészen a közelmúltig sokszor gondolkodtam én is a szakításon), hogy manapság túl könnyű elválni. Nem kell megküzdeni kapcsolatokért. Nekem fiatalon nagyon rosszul indult a kapcsolatom a férjemmel, az évek során összecsiszolódtunk. És ma már nagyon szeretjük egymást. Egy biztos az nagyon fontos, hogy odaadóak legyenek a házasfelek egymással, és meg is akarják menteni a házasságot. Az a baj, hogy sokan manapság nem is akarják megmenteni a házasságukat, mert sokkal egyszerűbb kilépni. És még egy rossznak induló házasságból is lehet szuper házasság... csak mindez a két félen múlik.
Nem vigyázunk eléggé a házasságainkra, azt hiszem...

Én most váltam el, és nagyon nehéz döntés volt sokáig mérlegeltem a dolgot hogy a fiam miatt hátha jobban tudom tolerálni a volt férjem és családja "kedves" megjegyzéseit felém és a fiam felé. A saját és a fiam érdekében el kellett válnom. Így sokkal kiegyensúlyozottabb lettem és ez rajta és a viselkedésén is látszik, s ezt mások is így látják. Ezek a dolgok nagyon sajnálatosak de inkább ez, mint egy boldogtalan pár és egy becsapott kisgyerek.

Kedves Anyukák,Apukák!
Bár én boldog párkapcsolatban élek,és a gyerekeim boldogsága elsõdleges számomra,én mégis azt mondom,hogy ha nem mûködne a kapcsolatunk,akkor bizony "felállnék ágytól,asztaltól". Minden döntést jól meg kell gondolni,mérlegelni kell,mi a jobb mindenki számára. Nem hiszem, hogy minden áron együtt kell maradni vkivel,akire esetleg már rá se bír nézni az ember. A gyerekek nem boldogak képmutató vagy veszekedõs közegben, akkor inkább csendes válás(de nem hirtelen döntve). Minden jót mindenkinek, H.I.

Kedves Szülõtársak!
Manapság sajnos sokan a saját, önös érdekeiket nézve házasodnak, kompromisszum-készség nélkül. Nem gondolnak bele, hogy a családban a gyerek van legjobban kitéve a felnõttek ilyen irányú törekvéseinek. Le kéne szokni már arról hogy én,én,én. Az anya- és feleség szerep régi patináját vissza kéne adni, még annak árán is, hogy a nõ a házasságban többet kénytelen adni magából. De meg lehet oldani. Gyakorlatból tudom, én is ezt teszem. Mégis boldog vagyok, mert két csillogó szempár az esti mesénél többet ér, mint bármilyen magas karrier, vagy szórakozási lehetõség! Ez persze nem jelenti azt, hogy nem járok sehova, hogy csak otthon fényesítem a családi ezüstöt. Nekem is van munkahelyem, ahol szívesen dolgozom,sõt színházba, barátokhoz is eljutunk, de otthon is helyt állok. A hétvége pedig a gyerekeké, a kirándulásoké, közös mozizásoké, játéké. Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön egyenesben tartani az életét, és ha már megszültük, elsõ legyen a gyerek!
Üdv: Bevi

Nem vagyunk egyformák!Van aki azt mondja csak egyszer élünk és nem foglalkozik mással csak a saját érzéseivel,életével.Nekem mindenem a kislányom csak õt tartom szem elött.Tudom,hogy mind a kettönkre szüksége van.Régebben még amikor õ nem volt én is sokkszór akartam a kapcsolatomból szabadulni,de ezt azóta ezerszer át gondóltam,most már teljesen más szemmel látom a párkapcsolatokat.Csatlakozom ahoz aki azt írta:amíg nem veszélyezteti egyik fél sem a többiek testi és mentélis épségét addig ki kell tartani.De mint már írtam: nem vagyunk egyformák!!

Lehet, hogy a szülõk csak egyszer válnak el, a gyerekek azonban minden találkozásnál...

Egy kicsit általánosabb nézöpontból szeretnék a témához hozzászólni. A válás mellett csak abban az esetben lennék, ha valaki a családban fizikailag vagy szellemileg veszélyeztetve lenne a másik (mondjuk egy agresszív fél) részéröl, és ebben az esetben részemröl nincs vita. Na de hogy minden második-harmadik házasságban ez lenne az indok? (Ekkora arányú ugyanis a válás.) Szerintem a családi élet nem arról szól elsösorban, hogy mennyire vagyok én elégedett, boldog, hanem arról, hogy mennyire tud a két fél kompromisszumot kötni a lemondásokban, amelyek a gyerekneveléssel egyuttjárnak, mert a másik oldalon meg ott van az a hatalmas élmény, ami magában a gyermek. Meggyözödésem, hogy a házasság nem séta a rószáskertben, s ha ezt megérti az ember, nem fog azon töprengeni, ezt várta-e az élettöl, ez-e a boldogság. Csak a mi modern, önzö, liberális berögzöttségünk sugallja, hogy az a fontos, hogy én magam boldog legyek. De a boldogsághoz nem lehet passzívan hozzáálni, s hiánya esetében menekülni a családból. Nem várni kell rá, hanem kialakítani és a gyermek/gyermekek ebben nagyon jó partner/ek, tud/nak segíteni. Nincs konstans boldogság, de a gyermek kedvéért érdemes keresni és saját példával tanítani arra, hogy ezt lehet befolyásolni. Ezért a válaszom egyértelmü igen.

Én 3 hónapja nevelem a 4 éves kislányomat külön az édesapjától. Nagyon nehéz idõszak ez! A gyerek a körülményekhez képest türhetõen viseli a helyzetet. Szerintem mindenkinek egy élete van és azzal, hogy csak a gyerek miatt egy olyan valakivel élje le, akivel mondjuk boldogtalan lenne, ezt nem szabad elrontani. /Ha erre, mondjuk késõn, a gyerek megszületése után jött rá!/
Lehet, hogy önzõ vagyok!? Szerintem attól , hogy nem az édesapjával együtt nevelem a gyereket attól még boldog lehet, és nem sérül meg. Ezen dolgozom! Igyekszem minnél többet az édesapjánál tudni õt! Nehéz megszoknia, de ez biztos életkor függvénye is! Minnél idõsebb a gyerek annál nehezebb ezt feldolgoznia!
Én mindenesetre azt mondom, hogy mért éljek boldogtalanúl ha nem muszály? A gyerek attól még kap ugyanannyi szeretetet, talán még többet is mint ha egész családban nõne fel!
Bridzsit

Csatlakozom az IGEN-hez.Férjem is én is apa nélkül nöttünk fel.Egyikünk sem szeretné ha a mi gyerekeinknek is ez a sors jutna.Elõfordult nálunk is a kérdés,de tudva hogy a fiúk imádják az apjukat,félretettem akkori érveimet és most már látom, nagyon jól döntöttem!

Én úgy gondolom,hogy egy ovodáskorú gyermeknek asszisztálni szülei veszekedését nem túl kellemes.Okosan és ügyesen a korának megfelelõen fel kell világosítani a gyermeket arról,hogy elválnak.A gyermek beletõrõdik.

Egy éve váltam el, és bár megviselte a kisfiamat, azt kell hogy mondjam megérte, sõt neki is jobb. Egyrészt nem kell állságos jopofizásokat néznie, másrészt az a valóban kevés idõ, amit együtt tölthetünk tartalmasabb és öszintébb, mint elõtte volt. Gondolják végig milyen teher lehet egy gyereknek - tudatlanul ugyan - hogy a szülei csak miatta vannak együtt...
egy elvált pasi

Érdekes a téma, szerintem sokakat érint. Az én véleményem az, hogy ha a családi légkör már elviselhetetlenül rossz, akkor meg kell lépni a válást. Egyetlen gyereknek sem jó, ha állandóan veszekedések kereszttüzében kell állnia.
Ildi

Ez igaz, én is valahogy így gondolom. De mi van akkor, ha az a gyerek szívesebben elviseli a veszekedéseket, mint azt a törést, hogy valamelyik szeretett szülõjét elveszítse.

Szerintem egy válást úgy is le lehet bonyolítani, hogy abban a gyerek a lehetõ legkevésbé sérüljön.Sok-sok láthatás, így nem annyira érzi a szülõ elvesztését.Errõl itt nemrég egy apuka is kérdezett.

Szerintem bármennyi láthatás van is, az együttélést semmi sem pótolhatja a gyereknek.
Kriszta

 

Következõ 20

A fórumban olvasható információk tartalmáért a Szerkesztõség semminemû felelõsséget nem vállal!


OVI.HU
KIEMELT HIRDETÉS
  Csillag Pagony Családi Bölcsőde
(Egyéb munkát kínál)
Budapest
azonnal
megállapodás szerint
  Szőlőszem Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Nagykovácsi
angol nyelvi nevelő
Kjt-n felüli, versenyképes
  Váradi Katalin
(Babysitter)
Bp.és környek
Bármikor
1500/v.havi fix
  Gyöngyösiné Júlia
(Babysitter)
Budapest

Megegyezés szerint.
  Erdőszéle Óvoda
(Pedagógusi állást kínál)
Budapest
angol nyelvi nevelő
megegyezés szerint
Forum
  Szülői vélemények zuglói általános iskolákról....
  Montessori iskolát keresek!
  HIRSCHSPRUNG-BETEGSÉG
  Aludj jól gyermekem!
  Két tannyelvû általános iskola
  Nehezen kezelhetõ gyermek
  Miért nincs iskolaelõkészítõ osztály?
  Logopédus , Szenzoros integrációs terapeuta - Vác és környéke
  A mese hatása a gyermekekre
  Ikrek együtt vagy külön?
  tapasztalatok a Waldorf-pedagógiával
  Asperger szindróma
  Autista óvóda
  Franciaorszagban élek
  Autista a gyerkőc?
  Ovikeresés
  Figyelemzavar - hiperaktivitás
  külföldi ovik
  Magán vagy állami??
  meleg allergia
  mit tegyek még?
  Gyermekpszichológus
  konyvek kulfoldre
  Óbudán keresek iskolát
  Ikrek
  Milyen iskolaba jarjon?
  Fóti Montessori óvoda
  Kamaraerdei Kerekerdő ovi
  Ismét váltsak vagy maradjunk?
  vírusos szemölcs
Óvónõ válaszol
  Miért nem szól, ha pisilni kell?
  Nagydolog: nem is olyan nagy dolog
  Iskolaérettségi vizsgálat
  Kistesó érkezik: család vagy óvodakezdés?
  Kisfiam retteg a szakállas bácsitól!
  Diszlexia, diszgráfia: óvodásnál miért nem állapítják meg?
  Nehéz óvodai beszoktatás
  Szobatisztasági és beszoktatási nehézség: amikor a bajok csõstül jönnek
  Traumatizáló repülõs nyaralás
  Még az unokaöccsétõl is fél
  A barátaimat szeretem, az óvó nénit nem!
  Beszoktatás: a gyerek nem érett az óvodára?
  Menjen vagy maradjon? A szülõk dilemmája az iskolakezdésrõl
  Szeretem az ovit és szeretem a kistesómat!
  Iskolaérettség: a döntés joga csak az óvónõé?
  Hirtelen fordulat: mégiscsak küldjük suliba?
  Fékevesztett feszültségek
  Muszáj beíratnom az iskolába?
  Retteg a zajoktól
  Az ovira nem akar emlékezni
  Kerüli a gyerektársaságot
  Okos, ügyes, de zárkózott
  Óvodaköteles vagy sem?
  Anya, ne hagyj itt!
  Elkezdjem a munkát vagy sem?
  Társas magány a vegyes csoportban
  Nem barátkozik senkivel
  Átlagon felüli gyermek: hogyan támogassuk?
  Óvodai visszaszoktatás
  Van helyünk, de nem a körzetes oviban...