Beszédfejlődés

Szelektív mutizmus

Megválaszolva: 2012. szeptember 27.

A szülő kérdése

Kislányom két hete kezdett óvodába járni. Most négy éves. Sajnos, az óvodában egy szót sem szól. Ha kérdeznek Tőle valamit, akkor csak nézz a kérdezőre, legfeljebb bólintással jelez. Korábban családi napköziben töltött egy évet, ott is inkább a szótlanok közé tartozott, csak néha-néha szólt az ott dolgozókhoz. Otthon és általában bárhol, amikor mi, a szülei is Vele vagyunk egyfolytában beszél. Szókincse nagy, imádja a meséket "felolvasni" a könyvekből, rengeteget foglalkozunk Vele és igényli is a folyamatos foglalkozást, állandóan jókedvű, mosolygós, kiegyensúlyozott, ismerős gyerekekkel beszélget, játszik.
Felkerestem emiatt korábban már egy gyermekpszichológust. Ott az derült ki, hogy én, az anyukája szorongok, s ez a szorongás az, ami gátolhatja a kislányunk beszédét. Kezelésként a Bach-virágterápiát alkalmazták nálam. Eredményeként a kislány még beszédesebb, még vidámabb, cserfesebb lett otthon...Olvastam a mutizmusról is, mert a tünetek egy része (óvodában nem beszél) ránk illik, de szeretném megkérdezni az Ön véleményét is. Köszönöm szépen a segítségét.

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Igen, elképzelhető, hogy kislányánál szelektív mutizmusról van szó (ebben az esetben nem mindig és mindenkivel szemben, csak bizonyos helyzetekben burkolózik mély hallgatásba), bár én inkább a beszoktatási nehézségekre gyanakodnék. Mint írja, a családi napköziben már néha-néha szólt a környezetéhez, ami azt jelzi, hogy miután feloldódott, hajlandó volt óvatosan, fokozatosan (!) nyitni környezete felé. Feltételezem, hogy az ottani nevelők megértéssel és türelemmel kezelték a problémát, nem kényszerítették beszédre a gyermeket, aminek nyomán szépen kezdett feloldódni a leányka.
Úgy vélem, a jelenlegi óvodában is hasonlóképpen kellene közeledniük gyermeke felé az óvónőknek. Sohasem kényszerítve a beszédre, a nyilvánosság előtti megnyilatkozásra, sokkal inkább tiszteletben tartva, hogy kislánya még nem oldódott fel. A megoldás kulcsa tehát, úgy vélem, a sikeres beszoktatásban van, ez kellene, hogy legyen az első lépés. Ha a pedagógusok, dajkák is barátsággal, megértéssel és maximális türelemmel fordulnak gyermeke felé, egyre OTTHONOSABBAN fogja magát érezni, ergo egyre jobban feloldódik. Az otthonos szót szándékosan emeltem ki. Úgy vélem ugyanis, hogy ha az otthoni elfogadó, meleg légkörhöz hasonló környezet veszi körül az óvodában is, az otthonihoz hasonló válasz magatartás váltható ki a kislányból. Azaz: kommunikatív, beszédes énjét ott is meg fogja mutatni.
Ehhez elsősorban az óvónők aktív együttműködése szükséges, javaslom, kérje segítségüket!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszédfejlődés