A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kislányom 3,5 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Kétszer volt beteg, nem nagyon hiányzott. Itthon vagyok a testvérével, így délben mentem is érte. Mostanában saját kérésére ott is alszik. Amikor megyek érte délután, akkor sincs gond. Ha lát, még megeszi az uzsonnát és csak utána jön ki. Reggelente van egy kis sírás, vagy inkább csak hümmögés. A gondom az lenne, hogy egész nap az óvónénik ölében ül, vagy fogja a kezüket. Nem nagyon távolodik el tőlük, nem játszik a gyerekekkel. Néha nekem úgy tűnik, hogy túl vadnak látja őket. Vegyes csoportban van, sok a nagyobb kisfiú. Az óvónénik azt mondják, hogy adjak neki időt. A kérdésem az lenne, hogy ha szokott ilyesmi előfordulni, akkor mennyi idő kellhet hogy eltávolodjon a felnőttektől, és nyisson egy kicsit a társai felé? Igazából csak azért vittem oviba, hogy gyerekek között legyen, tudjon kivel játszani. Meddig tekinthető ez a fajta magatartás normálisnak?
Köszönettel
Kati
Az óvónő válasza
Kedves Kati!
Egyetértek az óvó nénikkel, időt kell adni a gyermeknek.
Ne aggódjon, a felnőttcentrikusság sokszor néhány hét, más esetben néhány hónap alatt fokozatosan lazul (ám nem szűnik meg!) és megjelenik mellette a társak iránti érdeklődés is. Ez azonban csak az érzelmi biztonság teljes stabilitása után alakul ki. Nem hinném, hogy ne haladna nagyon jó úton efelé kislánya, hiszen erről tanúskodik az is, hogy ott akar aludni, nem siet sírva édesanyja karjaiba, ha megérkezik, és reggel sincsen túl nagy dráma az elválásnál.
Legyen türelemmel, kislánya felnőttek iránti ragaszkodása teljesen normális és idővel biztosan múlni fog!
Kérje ebben az óvónők segítő együttműködését is (társak alaposabb megismertetésével, barátságok megalapozásával közös játék közben), hogy minél hamarabb és gördülékenyebben elősegítsék ezt a folyamatot!
Üdvözlettel: az Óvónő