A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Külföldön élünk 6 éves kislányunkkal és 3 éves kisfiunkkal.A férjem Brüsszelben kapott állást, így 1 éve élünk itt. Eddig itthon voltam a kisfiammal, nagyon kötődik hozzám, talán a sok utazás miatt túlságosan is. Most elhatároztam, hogy oviba adom, mivel nyáron elmúlt 3 és én is szeretnék egy kicsit itthonról elszabadulni, nyelvtanfolyamra járni. Az ovi francia nyelvű, a fiam egy szót se beszél franciául mint ahogy én sem de gondoltam nem baj majd megtanul. Az óvónővel angolul beszélek. Eddig egy hetet járt a fiam de azt végig üvöltötte. Itt nincs beszoktatás azt mondják menjek el mert úgy jobb a gyereknek és szülő nem tartózkodhat a teremben. És tényleg látom, hogy a szülők beadják az üvöltő gyereket és gyorsa elmennek, én téblábolok ott a legtovább. Ha reggel felébresztem a fiam sírva könyörög, hogy ne vigyem, a reggelit kihányja vagy nem is eszik csak öklendezik. Az oviba nem eszik nem iszik nem pisil minden próbálkozásnak ellenáll. 2,5 órát szoktam ott hagyni ebéd előtt elhozom. Az ovónő azt mondja ne adjam fel, ez teljesen normális, meg fogja szokni. De én már kezdem feladni, nem bírom így beadni. Mára beteg lett.
A nyelvi nehézségek miatt illeszkedik be ilyen nehezen vagy még egyszerűen nem óvoda érett? Már nem tudom mit tegyek, félek hogy összetöröm a kis lelkét. Néha legbelül már úgy érzem haragszom rá amiért ennyire elutasítja az ovit és így engem újjabb egy éves otthoni magányra kárhoztat.
Itt egyébként van magyar ovi egy fantasztikus magyar ovónővel de oda csak 4 éves kortól veszik fel. Mit javasol, érdemes még próbálkozni pár hónapig?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Bea.
Az óvónő válasza
Kedves Bea!
Gondolja csak végig, hány új inger érte mostanában kisfiát? Új ország, új otthon, amit még jóformán ideje sem volt megszokni. Idegen nyelv, így a legalapvetőbb kommunikáció is komoly gondot okoz neki az óvodában. (Még vigasztalni sem tudja őt az óvónő, hiszen egy szót sem ért a nyelvéből.) Maga az óvoda, amelynek megszokása már önmagában is komoly lelki terhet jelent sok gyermeknek. Előbbieket összeadva bizony nagyon nagy teher nehezedik a kicsi fiúra. Annyira töményen ömlenek rá az új ingerek és nehézségek, hogy nem biztos, hogy érzelmi-lelki károsodás nélkül megúszhatná a dolgot hosszú távon.
Előbbiek okán feltétlenül javaslom, hogy maradjon otthon vele még egy évig, hogy addig is az édesanya oltalmazó szárnyai alól figyelhesse és szokhassa az új dolgokat, majd 4 évesen kezdjék el a magyar óvodát. Megértem, hogy néha Ön is vágyik egy kis szabadságra, de nem biztos, hogy ezért érdemes lenne ekkora árat fizetni. Higgye el, kamatostul megtérül mindannyiuknak ez a plusz egy év, amit még együtt tölthetnek. Igyekezzen ezt ne béklyóként, hanem jutalomként megélni, hiszen a későbbiekben alig lesz lehetőségük, hogy ennyi csodás percet együtt töltsenek.
Üdvözlettel: az Óvónő