A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kedves Kolléganő!
Nagyon nehéz a "másik oldalról" megközelíteni a beszoktatás kérdését. Óvónőként nagyon jól meg tudtam nyugtatni a szülőket, órákig tudtam vigasztalni, höcögtetni, próbálkozni, ölelgetni... DE NEM AZ ÉN HÚSOM-VÉREM SÍRT OLYAN KESERVESEN!
Júliusban lesz 3 éves, nekem kiscsoportom lesz, az agyam-lelkem egy másik óvodában fog járni.
Bízom a kisfiamban, a leendő óvónőkben, az ő csoportjában, az én csoportomban... mindenkiben, csak magamban nem.
Csak egy kis biztatást kérek, és választ arra a kérdésemre: Ugye szakmailag nem fogok csődöt mondani?
Üdvözlettel: m.
Az óvónő válasza
Kedves Kolléganő!
Nem fogsz csődöt mondani, ebben biztos vagyok. Teljesen átérzem a félelmeidet, hiszen magam is anyuka és óvónő is vagyok egy személyben. Én is ugyanúgy féltem a kislányomat az elkövetkező ovitól. Tudom, hogy nem kellene, hiszen jól körüljártuk az óvodaválasztás kérdését, és nagyon jó óvó nénik foglalkoznak majd a kislányommal. Ám mégis féltem Őt.
Amikor feltolulnak bennem az aggodalmak, arra koncentrálok: saját beszoktatásaimnál is minden milyen természetességgel és rendben zajlott, miért ne lenne ez így a kislányom esetében is? Próbáld meg inkább óvónői szemmel szemlélni a beszoktatás folyamatát, mint sajgó szívű anyukaként, és akkor objektívebben látod majd: hogy MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN LESZ!
Üdvözlettel: Kati