A szülő kérdése
Tisztekt Óvónő,
Kisfiam tavaly 2 és fél évesen szeptemberben kezdte meg állami bölcsi hiányában a magánbölcsit. Egy évig járt oda, állandóra csak ő volt az egyetlen de voltak beugró gyerekek is. Nem utolsó sorban a bölcsis néninek három gyerekével is jól kijött főleg a legkisebb lánnyal aki az első évét kezdte meg az iskolában. Nagyon sok szépet és jót tanult csak dicsérni tudom azt az egy évet. Idén szeptembertől ovisok lettünk, a beszoktatás egy hétig tartott. Volt sírás, volt hogy a kezemből vették ki a gyereket reggel. Ma már csak azt halljuk a fiamtól reggelente, hogy nagyon fogunk hiányozni neki de nem sír. A probléma ott kezdődik, hogy állítólag az oviban lökdösődik és rugdos és az óvónője azt mondta nem tud ezzel mit kezdeni. (Egyedül ugrálóvárban láttam hogy arrébb lökött egy kisgyereket, de nem dühből és mindig megbeszéljük ha butaságot csinál) A héten büntetésbe állították nem játszhatott sokáig. A bölcsiben ilyen probléma nem volt egyáltalán, mindig le volt kötve a figyelme. Lehetséges, hogy az oviban nem kap elég figyelmet, az óvónő nem csak vele foglakozik és ezt nem tudja feldolgozni. Az ügyeletes óvónő mesélte az egyik kislány füléből kitépte a fülbevalót. Aztán javított és úgy mondta, hogy kikapcsolódhatott a fülbevaló és a fiam hogy nem tudom kiszedte a füléből. Azóta találkoztunk a kislány anyukájával és egyből leírt minket, hogy a mi fiunk egy agresszív gyerek kezeltessük. Persze teljesen másképp mondta el a történteket. Egyáltalán nem tartom agresszívnak a fiamat, inkább eleven és több odafigyelésre van szüksége szerintem. Otthon is ezt tapasztalom, ha nem játszunk vele vagy nem köti le valami butaságok jutnak eszébe. Arra rájöttünk, hogy hancúrozni (pl: csikizés) nem szabad vele sokáig, mert belelendül és játékból ütöget leállítani pedig nehéz. Egyik nap egy nagyobb sebbel jött haza a combján, megkérdeztük és az volt rá a válasz, hogy a kislány aki okozta kezelhetetlen.
Ha megyünk érte egyből mennünk kell nem marad tovább ott. A bölcsiben úgy kellett könyörögni, hogy hazainduljunk. Amióta ovis lett az éjszakai felsírások is előjöttek amit nem tudok mire vélni. Egyébként egy kiegyensúlyozott állandóan mosolygós kisfiú. Nem volt jellemző a hiszti sem nála, de amióta ovis lett apró dolgokért is tud hisztizni és mindennaposak lettek. Régebben szépen meglehetett beszélni vele bármit.
Segítségét szeretném kérni mit tehetek azért, hogy a fiam ne sérüljön lelkileg örömmel menjen oviba.
Köszönettel: K.N.-né
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
A magán bölcsiben, mint soraiból is kiderül, jóval kisebb csoport (?) létszám volt, mint az óvodában, így összehasonlítani sem lehet a két intézményt. Az egyértelmű, hogy kis létszám mellett az egyéni, differenciált bánásmód sokkal könnyebben megvalósítható, mint egy 25-30 fős csoportban, s a konfrontáció lehetősége is megsokszorozódik egy nagyobb gyerekközösségben. Az óvodai élet sajátosságait nem csak megszoknia kell kisfiának, de a közösségi szabályokat is magáévá kell tennie. Ez nem könnyű feladat számára, hiszen a magán bölcsiben a kis létszámú csoportban szinte családi légkörben nevelkedett. Az óvodában adódó konfliktushelyzeteket meg kell tanulnia kezelni, amely bizony senkinek nem könnyű feladat. Mit javaslok tehát, hogy könnyebben feldolgozza az óvodai élményeket?
Játssza ki a kisfiú az élményeit, ennek leghatékonyabb módja a bábozás. Ennek segítségével más bőrébe bújva könnyebben megnyílik, kiadja magából az esetleges elfojtott szorongásait, indulatait, titkos gondolatait. A bábokkal megszemélyesített mesés történetekben Ön is könnyebben megtaníthatja a fiúcskának, hogyan kezelje ezt vagy azt a konfliktushelyzetet. Feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.gyermekabc.hu oldalán megrendelhető bábokat (pl. kisfiú-kislány bábok, egyéb figurák), paravánokat, melyekkel csodálatosan helyrebillentheti kisfia lelki egyensúlyát.
Üdvözlettel: az Óvónő