Beszoktatás

Nem akarok oviba menni!

Megválaszolva: 2009. január 18.

A szülő kérdése

Tisztelt óvónő!
A kislányom négy éves múlt, 3 éves korától jár oviba (akkortájt államvizsgáztam és terveztük a testvért). 2-3 hét alatt - igaz sírással - de megszokta az ovit. Szeptemberben megszületett az öccse és azóta szinte alig volt oviban mert állandóan beteg (tüdőgyulladás, kötőhártyagyulladás stb.). Két hónap szünet (közben karácsony) után végre ment oviba, de borzasztóan sír, tiltakozik, nem akar menni soha többé, könyörög, hogy mentsük meg, ne hagyjuk ott (férjem viszi őt reggel és én megyek érte a kistestvérrel délben). Most már ott tartunk, hogy előző este nem nakar elaludni, csak sír és könyörög, hogy ne kelljen oviba menni másnap. Barátai vannak, az óvónénik kedvesek, szereti őket, ott aludnia sem kell (már 2 éves kora óta nem alszik napközben), itthon is sokat játszunk együtt, nem hanyagoljuk őt el testvér mellett - úgy érzem, neki mégis kevés a vele töltött idő. Nagyon bánt minket, amikor szívettépően sír és könyörög. Mit tegyünk? Mivel tudnánk megszerettetni az ovit? Türelmesen állunk a dologhoz, mesélgetünk neki arról, hogy milyen volt a mi ovink és mi mennyire szerettünk járni, hogy miért járnak oviba a gyerekek, hogy miprt jó neki, ha oviba jár. De ő csak egyre azt hajtogatja, hogy itthon akar maradni a mamival és az öccsével.
Előre is köszönöm a választ! A férjem is nehezen tud a munkára összpontosítani ilyen reggelek után és meg itthon szenvedek. Segítene esetleg, ha én vinném őt reggel (nyilván a kistestvérrel együtt mennénk).
Köszönöm. Manyi

Az óvónő válasza

Kedves Manyi!

Próbálja más aspektusból megközelíteni az óvoda kérdését, ha kislányával beszélget. Ne egyfajta kötelező dologként tüntesse fel, sokkal inkább elérendő jutalomként. A kettő között persze óriási a szakadék, melyet nagyon nehéz lesz áthidalni, de azért próbáljuk meg. Mindenek előtt spontán módon, mindenféle célzatosság nélkül kezdjenek el beszélgetni az óvodáról. "Ma kivel játszottál? Mit játszottál? Hú de jó neked, mi itthon csak unatkoztunk az öcsivel. ... De tudod, mit? Rajzoljuk le minden nap, hogy mikor mit játszottál az oviban, hogy ha öcsi nagyobb lesz, láthassa, milyen jó dolog az ovi és ott mennyi barátot lehet szerezni. "
Ha mindezek mellett is ellenáll, vigyen egy kis csavart a dologba: "Holnap sajnos csak nagyon keveset lehetsz az oviban, mert még sokkal hamarabb el kell vinnünk Téged. Igaz, hogy csak nagyon keveset tudsz ott maradni, de azért egy ici-picit játszhatsz a barátaiddal" Ha nem kötelességként tünteti fel az óvodába járást, és gyermeke látja a "menekülő útvonalat" (azaz Anyu ma sokkal hamarabb jön értem), nem lesz számára annyira terhes az ottlét és megízleli annak szépségét is. Ezt a taktikát pár napon keresztül érdemes csinálni, mindig egy kicsit tovább hagyva az óvodában a kislányt.
A társas, baráti kapcsolatokat még jobban el lehet mélyíteni, ha óvodán kívüli programokat szerveznek egy-két csoporttárssal. Így még inkább motivált lesz a másnapi oviba menetelre, ahol ismét találkozhat Petrával, Annával.
Szerezze be Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok c. könyvét (www.gyermekabc.hu oldalon megrendelheti), melynek története egyebek mellett egy sírós kislányról szól, aki kissé nehezen, de végül nagyon is megszerette az óvodát. Kislánya azonosulhat a szereplővel, és a mese hatására oldódik a gyermekben a belső szorongás.
Előbbiek mellett úgy vélem, az óvoda elleni tiltakozást nem elég felületi módon kezelni, a kiváltó okokat kell feltárni és megoldani. Véleményem szerint ez nem más, mint a testvérféltékenység. Feltétlenül ajánlom Önnek az oldalunkon található, ezen témában íródott cikk sorozat elolvasását, valamint A testvérféltékenység játékos megoldásáért" termékcsomagok valamelyikének beszerzését!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás