A szülő kérdése
Kedves Ovónő!
Ausztriából írok Önnek. Több kérdésem is lenne: A beszoktatásnál mennyire számit nehézségnek hogy még semennyire sem beszél a kisfiam németül? A kezdeti boldog besétálások után most minden reggel úgy kezdi, hogy nem kell menni óvodába? Igaz angolul a korának megfelelően az apjától azt tanulva második nyelvként jól ért és beszél ezzek kommunikálva az osztrákokkal, de még a helyi nyelvet nem beszéli. Szerintem az elmúlt három hónapban amióta itt vagyunk a pesztrától aki jár hozzánk sokat tanult és szerintem érti is, de ez még semmi. Mit gondol a nyelvi kifejezés hiánya zavarhatja őt ezért nem szereti? Amikor kérdezem miért nem akarsz menni, nem mond semmit. Viszont 2perc múlva amikor az ovónéni elveszi tőlem már nem sír. Vigyen esetlem minden nap? Itt fakultatív az is, hányszor viszem csak fixen tartani kell a bevállalt napokat. Talán az zavarhatja, hogy nincs folytonosság? Kérem segítsen elég komplex kusza ez az osztrák ovis történetem, de szeretném ha mindketten szép emlékeim és főleg könnyebb reggelek várnának. Köszönettel, M. Rebeka
Az óvónő válasza
Kedves Rebeka!
Sorai alapján úgy vélem, kisfia óvodától való idegenkedése valóban eredhet a nyelvi-kommunikációs nehézségekből. Mindemellett maga a beszoktatás önmagában is lelki terhet jelenthet sok csemetének, elképzelhető, hogy a nyelvi akadályok mellett ilyen okok is közrejátszhatnak a problémában.
Azonban az előbbiek ellenére sem reménytelen a helyzet, hiszen a fiúcska szemmel láthatóan hamar megnyugszik az óvó néni ölelő karjai között. Ez azt jelzi, hogy bár kissé félve, bizonytalanul, de mégis érdeklődéssel fordul az óvodai élet felé. A rendszeresség (azaz a naponkénti óvodába járás) jó gondolat, hiszen az állandó napirend megléte érzelmi biztonságot ad a gyermekeknek.
Tanácsolom, hogy ne hagyják félbe a megkezdett beszoktatási folyamatot, hanem fokozatosan, tapintatosan, a gyermek igényeit és egyéniségét maximálisan tiszteletben tartva folytassák a megkezdett utat. A fiúcska napról-napra könnyebben áthidalja majd a nyelvi nehézségeket, és az óvodai életformát is egyre jobban elfogadja és remélhetőleg megszereti majd.
Üdvözlettel: az Óvónő