A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam lassan 3 éves lesz, 2 évesen kezdte az ovit Németországban.Lassan másfél éve élünk itt.
Talán a nyelvi nehézségeknek tudható be, hogy ha bánt valakit és leszidják egyáltalán nem foglalkozik vele.
A másik változás az életében a most 7 hónapos kishúga.
Imádja őt, de párszor ellenségesen viselkedik vele, megcsípi, vagy megtépi szegényt.
Leginkább akkor ha rajtunk kívül a nagyszülők is vele vannak!
Szinte senki másra nem féltékeny, sem barátainkra, sem testvéreinkre.
Az óvódában másodszor fordul elő egy héten belül, hogy megharap illetve megüt egy kislányt, ma már szóltak, hogy beszéljek vele erről.
Persze ezt máig nem értem, miként fordulhat ez elő, ha az ovi tele van óvónőkkel.
Nem tudom miként segíthetnék neki, mert ha kérdezem miért bántottad nem felel.
Ha viszont úgy kérdezek, hogy:- na és mi volt ma az oviban?
Rögtön ezzel kezdi:-ma bántottam valakit.
Pedig tudja, hogy ezt nem szabad, és nem is hagyom, hogy bántson másokat.
Soha nem ütöttem meg,nem hinném, hogy viselkedést másol.TV-t szinte sosem nézünk, inkább olvasunk vagy kint vagyunk és játszunk.
Állítólag először kedvesen közeledik mások felé, aztán harap vagy üt.
Ön szerint egyáltalán mi a probléma forrása?
Férjem is, én is aggódunk már az amúgy elragadó természetű nagyon értelmes és másfél éves kora óta folyékonyan beszélő gyermekünkért!
Az óvónő válasza
Tisztelt Levélíró!
A dac, mely gyermekénél tapasztalható, többféle dologból eredhet. Ha a gyermeket és a körülményeit személyesen is ismerném, sokkal könnyebb dolgom lenne, de néhány lehetséges kiváltó okot azért így is megemlítenék. Az egyik a testvérféltékenység, ami leginkább a nagyszülők iránti szeretet-féltésre irányul. A másik valószínűsíthető oka a lelki kiegyensúlyozatlanságnak az új otthon. Minden jel szerint sok volt a kisfiú számára az új ország, új lakóhely, és az ismeretlen nyelvből eredő kommunikációs nehézségek elfogadása.
Javaslom, sok-sok türelemmel, de ugyanakkor kellő következetességgel és szükség esetén határozottsággal próbálják terelgetni a kisfiút. Meg kell értetni és el kell fogadtatni vele, hogy másokat bántani soha, semmilyen körülmények között sem szabad. Ha ez mégis megtörténik, azt ne az óvónők hibájának rója fel, hiszen nem állíthatunk minden egyes gyerek mellé külön pedagógust. A problémát a fenti módon Önöknek kell kezelni határozott, következetes, de ugyanakkor türelmes nevelői magatartással.
A mások irányába megnyilvánuló agresszió következményeiről beszélgessenek sokat. (Akár mesélhet, bábozhat is különböző "tanmeséket".) Értesse meg a kisfiúval, hogy neki is milyen rossz lenne, ha valaki váratlanul megpofozná, megcsípné, és másoknak is ugyanúgy fáj, mint ahogy neki fájna.
Üdvözlettel: az Óvónő