A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kisfiam 2,5 éves. A héten kezdtük el a bölcsődét, mivel januári születésű és év közben óvodába nem veszik fel, a GYES-em lejár, szóval így döntöttünk.
Az első napon egy órát voltam bent vele, azaz kinn az udvaron. Szépen eljátszott, míg a gondozónővel beszélgettünk. Második napon azonban számomra hirtelen gyorsasággal kikapta a gondozónő a kezemből a gyereket, és elvitte. Természetesen ő megilyedt, és nagyon sírt. Nem volt hajlandó később sem kommunkikálni. Egyébként nagyon beszédes, értelmes kisfiú és szobatiszta is.
Mikor hazamentünk mondta is, hogy azért sírt, mert a néni megfogta. Megbeszéltük a gondozónővel, hogy miért sírt a gyerek, és inkább hagyni kellene, először bemegyünk pisilni, aztán elmegyek.
Harmadik nap így is történt, nem sírt Levike, mikor elmentem, csak később. Akkor is az történt, hogy megfogta, felvette a gondozónő és arrébtette, hogy ne ott sírjon. Az is történt emellett, hogy én felmentem a bölcsődére néző házban egy ismerősömhoz, és az erkélyről néztük a fiamat (persze úgy, hogy ne vegyen észre). A gondozónő észrevett, és majdhogynem leteremtett, hogy én minek ellenőrzöm őt, és ez kellemetlen neki. Elmentem, nem akarok konfliktust a gyerek miatt. Nem akartam én ellenőrizni, csak a gyerekemért aggódom. Ezt mondtam is neki. Még aznap azt mondta a gondozónő, hogy ha ilyen sírós lesz a gyerek, és később nem hagyja a többieket aludni, akkor meg oldjam, hogy délben elviszem. Mindezt a harmadik napon. Negyedik nap, ma szintén bementünk pisilni, aztán ki az udvarra, el is indult Levi a másik gondozónő felé, mert képeskönyvet néztek, de az ő gondozónője megfogta határozottan a csuklóját (gondolom, hogy ne jöjjön utánam, de nem is akart a gyerek), és akkor már ideges lett a Levi, onnantól kezdve háromnegyed órát sírt. Közeben bevitte a házba a gondozónő (felvette), (azzal az indokkal:"a szomszéd házban lakók ne gondolják, hogy rosszul bánnak a gyerekekkel, ha ezt a sírást hallják), majd azt mondta a gyereknek, hogy kiviszi, ha abbahagyja a sírást. Levi okos, abbahagyta, kimentek, és onnantól már valamennyire megnyugodott.
Én abban kérném az Ön segítéségét, hogy mit tehetnék azért, hogy a gyermekem minél kevesebb sérülés nélkül beszokjon a bölcsibe.Mit mondjak a gondozónőnek, hogy ne legyen nagy konfliktus, hogy ne cipelje a gyerekem, mert nem szereti. Mi van akkor, ha nem szimpatikus a gyereknek a gondozónő? (Én próbálom előtte nem kritizálni, sőt mondom neki, hogy szeretik őt) De nem értem miért kell, második, harmadik napon feloldódni egy gyereknek egy idegen helyen, és a gondozónőnek feltételezni bármi hiányosságot egy gyerekben ezek alapján.
Várom válaszát!
Egy elkeseredett anyuka.
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Az, hogy egy 2,5 éves kisgyermek az első napokban sír az anyukája után a bölcsiben, teljesen normális. Nem lenne mit szégyellni ezen a gondozónőnek sem. A megoldás azonban nem az lenne, hogy erőszakkal hallgattassa el a kicsit, sokkal inkább, hogy megnyugtassa. Ez történhet pl. figyelemeltereléssel, játékkal, kedves odafordulással.
Érdemes lenne kicsit elbeszélgetni a gondozónővel, s elmondani neki, hogy gyermekére milyen demokratikus nevelési eszközökkel lehet leginkább hatni. Ossza meg vele szülői tapasztalatait, kerülve a kioktató hangnemet, amin esetleg megsértődhet. Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a közös hangot a gondozóval, és egymással együttműködve sikerre vinni a beszoktatást.
Ha semmiképpen nem tud dűlőre jutni vele, érdemes lenne átgondolni, hogy a jövő évi óvodakezdésig (mikor is sokkal érettebb lesz szociálisan a gyermek) nem tudja-e mégis megoldani gyermeke otthoni elhelyezését. 3 éves korig ugyanis ez lenne az ideális a kicsik kiegyensúlyozott érzelmi fejlődése szempontjából.
Üdvözlettel: az Óvónő