A szülő kérdése
Kedves szakértő! A következő kérdésben szeretném a véleményét kérni:
a gyermekem most kezdte az óvodát szeptemberben. A köv. hónapban tölti a 4. évét. Mindíg önállóságra neveltem, de attól tartok talán ez a kötődés rovására ment. Egyedül nevelem őt, s sajnos a közeli családtagokat is ritkán látja, mert más országokban tartózkodnak néha hónapokig. Nálunk az óvodai beszoktatás látszólag nagyon simán megy. Reggel berepül a terembe, sőt, ebéd után haza sem akar jönni. Normális ez? Minden gyerek csillogó szemmel rohan szülei karjába, de ő mikor meglát engem, szó szerint elrohan tőlem. Tudom, hogy igazán nyitott természetű, közöséggi jellem - de belefér ebbe hogy így elutasítson? Délután, mikor kipihente magát már bújós, puszilgat (talán többet is mint eddig). Lehet, hogy a gyors beilleszkedés csak látszat? Talán így fejezi ki, hogy dühös rám amiért ott marad "egyedül"? Vagy igazán nem jól csináltam valamit, s az anya-gyerek kötődés körül kell körülnéznem? Ha jól tudom ennek hiányában már nem sokat tehetnék... a korából adódóan. Remélem válaszával segít megfejteni ezt a számomra igen furcsa helyzetet.
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Ne aggódjon, igazán nincs miért! Soraiból ítélve gyermeke nyílt, talpraesett csemete, aki ki akarja élvezni az óvoda csodáját az első perctől az utolsóig. Jól érzi magát, ennek csak örülni lehet.
Jómagam is nem egyszer találkoztam már hasonló esettel, amikor egyik-másik kis óvodásom annyira jól érezte magát az oviban, hogy hangosan tiltakozott, amikor az anyukája érte jött. Ez nem szégyellni való dolog, nem Ön ellen szól, hanem az óvoda mellett. A kettő nem ugyanaz!
Sok szülő egyébként úgy oldja meg ezt a problémát, hogy mikor gyermeke hazaküldi, úgy tesz, mintha valóban el akarna menni. Ilyenkor aztán észbe kapnak a csemeték, és rájönnek, hogy holnap is van nap, amikor ismét lehet jönni. Én a magam részéről ezt el is szoktam magyarázni kis neveltjeimnek, hasznos lehet, ha gyermeke óvónője is így tesz.
Összefoglalván: ne aggódjon a jelenlegi helyzet miatt, inkább örüljön, hogy ilyen talpraesett, közösségi emberke a gyermeke.
Üdvözlettel: az Óvónő