A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
A kisfiam négy éves, vegyes csoportba jár, három évesen kezdte az óvodát. Sajnos a beilleszkedés kicsit nehezen ment, jó párszor bepisilt, sokszor sírt és sajnos idén is sírt már többször, hol reggelente elváláskor, hol az alvás közben. Akárhányszor kérdezem, hogy miért sírsz, mindig azt válaszolja, "utánad sírtam". Próbáltam az elején nem felvenni a reggeli sírásokat más anyukák tanácsára, de ez nem könnyű. Viszont sosem volt olyan, hogy nem voltam ott érte időben, nem kellett várnia rám, mindig úgy mentem érte, hogy inkább én várjak rá, amíg felébred vagy uzsonnázik, hogy véletlenül se merüljön az fel, hogy anya talán nem megy érte. Az óvónők azt mondják, nincs vele gond, a reggeli sírás nem szokott sokáig tartani, viszonylag hamar vígasztalódik. Van egy kislány, aki idén kezdte az óvodát, párszor ő is sír, szóval néha úgy érzem a fiam szolidaritásból kezd sírni. Volt hogy az óvónő azt mondta, egész alvás alatt sírt, odavitte az ágyát maga mellé, nyugtatgatta, simogatta, ő mégis "anya után sír". Már nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy neki az óvoda a dolgozója, anyának meg a munkahely a dolgozó, és ha anya is apa is azért dolgozik hogy tudjunk ennivalót ruhát stb. venni. Hogy az óvodába őt mindenki szereti, a gyerekek is mindig hívják játszani, általában amikor kérdezik tőle hogy szeret e óviba járni, azt mondja szeret, de engem ezek a sírások mégis aggasztanak, mert sokszor beszélgetek vele, milliószor elmagyaráztam hogy miért van az óvodába járás, mégis mindig ugyanaz a válasz. Apa ugye legtöbbször nem tud érte menni, így mindig én megyek szinte érte, nagymama nagypapa dolgoznak, messze laknak, így sajnos ők is kiesnek. Ráadásul a fiam, gondolom ebből kifolyólag is, nagyon anyás. Én viszem reggelente és én hozom haza is.
Szeretném a tanácsát kérni, mit tehetek, vagy mit csinálok rosszul, vagy hogyan tudnám elejét venni a sírásának.
Nagyon várom válaszát.
Köszönettel:
egy aggódó anyuka
Az óvónő válasza
Kedves Anyuka!
Ne aggódjon, kisfiánál kissé elhúzódik a beszoktatási nehézség, ám remélhetőleg hamarosan magára talál a közösségben. Ebben a folyamatban sokat segíthetnek az óvónők, de Ön is. Az óvónők támogathatják, megalapozhatják egymás megismerését, bimbózó baráti kapcsolatok kialakulását különböző közösség építő játékokkal, ill. a sok-sok közös élménnyel, amit a gyerekek együtt élnek át. Ez önmagában is sokat segít és fog segíteni kisfiának abban, hogy napról-napra könnyebben elfogadja az óvodát, de, - mint írtam, - Ön is támogathatja őt ebben. Ha lehetőségük van rá, hívjanak meg magukhoz egy-két ovistársat, akikhez kisfia az otthon megnyugtató légkörében bátrabban fog közeledni. Ez a néhány otthoni játszódélután elég is lesz ahhoz, hogy legközelebb legyen kihez, legyen kiért óvodába mennie.
Sok sikert, mielőbbi eredményes beszoktatást kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő