Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertől jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére…
Megválaszolva: 2003. május 13.
A szülő kérdése
Kedves óvónő!
Kisfiam Bence3,5éves.Szeptembertől jár oviba.Elég sokára sikerült beszoktatni,minden taktika ellenére is.Sokat sírt,hisztis műsorokat rendezett,ami számomra érthető is volt,mert késett beszédfejlődésű gyerek volt(december közepétől kezdett el beszélni).A maga módján kommunikált.Mi megértettük,de az oviban szerintem ez szorongást és félelmet válthatott ki belőle.Igazán az óvónők sem törték magukat,hogy segítsenek neki a beilleszkedésben és a kommunikációban.Végül is sok munka és odafigyelés árán sikerült a beilleszkedés.Örömmel ment oviba,és mesélt nekünk az ott történt dolgokról.Mostanában kezdődik előlről a sírás hisztizés.Nem akar ott aludni,fél az ovi gondolatától is.Azt mondja az egyik kisfiú bántja,a fenyegetését saját fülemmel is hallottam.Említettem az óvónőnek,aki azt mondta hogy ez lehetetlen.Mit tegyek,hogy kisfiam újra jólérezze magát a közösségben,és újra jókedvvel induljon oviba?
Köszönöm:K.-né Klári
Az óvónő válasza
Kedves Klári!
A beszoktatás sokszor hosszadalmas és nehézkes folyamata bizony gyermek és szülő számára egyaránt nagyon megterhelő lehet. Mikor a szülő úgy érzi, hogy végre sikerült beszoktatni a gyermeket, sokszor keserűen kell tapasztalnia, hogy a folyamatban bizony előfordulhatnak (és sok esetben elő is fordulnak) visszaesések. Ezt kiválthatja akár kisebb, akár nagyobb dolog is. A fenyegető csoporttárs ügyében nagyon jól tette, hogy jelezte a problémát az óvónőknek. Azt, hogy ezt ők miért nem vették komolyan, nem értem. Javaslom, hogy domborítsa ki az óvónők számára azt a nem elhanyagolható tényt, hogy Ön is hallotta a saját fülével a fenyegetést és reméli, hogy egy felnőtt szavát talán már nem kérdőjelezik meg. Zárójelben jegyzem meg, a gyermekhez is ugyanígy kellene viszonyulni! (Ha a felnőtt /jelen esetben az óvónő / nincs is teljesen meggyőződve a gyermek panaszának megalapozottságáról, kötelessége ennek utánajárni!) Reméljük, hogy egy ismételt beszélgetés után talán az óvónők is máshogy állnak majd a problémához.
Sok sikert!