A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Ön szerint mi a helyes viselkedés egy óvónéninél az éppen beszoktatás alatt álló időszakban abban az esetben, amikor megérkezünk reggel, elbúcsúzunk a kisfiammal, de még egyedül nem akar bemenni a csoportszobába és az ajtóban elkezdődik a huzavona, nyafogás. Még egy picit gyere be, még egy picit ülj le, pisilni kell stb. és a végén - ha bekísérem a szobába, ha nem - mindig ugyanaz a vége, kétségbeesik. Mindeközben az óvónéni vagy éppen reggelizik vagy létszámot jelent le, de semmiféleképpen nem közelít a gyerekhez, nem híja be játszani, reggelizni stb. A másik óvónénink rögtön szeretettel üdvözli és behívja, megfogja a kezét, amint megérkezünk, így nem szokott "műsort" rendezni. De mivel váltják egymást, valamikor ő jön később és az előző óvónéni van ott reggel. Mi a teendő? Szóljak neki, hogy ez így számunkra nem megfelelő hozáállás, vagy bízzak meg az óvónőben (aki egyébként kb. 35 éve dolgozik ebben a szakmában)?.
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
A szakmában eltöltött huzamosabb idő sajnos korántsem jelent biztos garanciát a lelkiismeretes munkára. (Ezt az Önök példája is hűen tükrözi.) 35 év ide vagy oda, ez a probléma indokolttá tesz egy beszélgetést, hiszen az idős kolléganő munkájában, hozzáállásában bizony van kivetnivaló. Kérjen időpontot egy fogadó órára, ahol nyugodt körülmények között átbeszélhetik és megoldást találhatnak a zökkenőmentes beszoktatás megvalósítására.
Az előbbiek mellett azért azt javaslom, hogy Ön ne menjen be a csoportszobába akkor sem, ha ezt kisfia sírva követeli. Helyette inkább az óvónő fogja kézen a kisfiút, és vezesse be oda, majd nyugtassa meg. Ezt próbálják realizálni a beszélgetés alkalmával, bízom benne, hogy sikerrel jár majd.
Üdvözlettel: az Óvónő