A szülő kérdése
Kedves óvónő!
Kislányom 3. napja óvódás és nehezen megy neki a beszokás.
Mind a három nap vele voltunk (két nap én egy nap apa) kb. két órát. Egyik alkalommal sem volt hajlandó kiengedni minket a teremből.
Igazából tudtam, hogy nehezen fog menni, mert kicsit visszahúzódó és nehezen ismerkedik.
Az óvónőnk kedves és ő is látja, hogy még nincs meg a bizalom. Nem igazán tudom, hogy mi legyen a következő lépcsőfok, hogy a lányomat magára hagyhassam a terembe a többiekkel.
Azt tudom, ha drasztikus lépésre szánjuk el magunkat, és ott hagyjuk úgy, hogy ő nem akarja, akkor abból nagy sírás lenne és nem hiszem, hogy az óvónő megtudná nyugtatni. Ha pedig nem tudja megnyugtatni, akkor talán meg utálja az ovit.
Amit igazából nagyon várt és szeret is, de úgy, ha ott vagyok (vagy az apja van ott).
Persze siettetni nem akarom, de úgy igazából egy hetünk van még, hogy elfogadja a tényt, hogy ovis és anya(vagy apa) nem maradhat ott vele.
Mit javasol?
Válaszát előre is köszönöm!
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Nem tartom jó ötletnek, ha a szülő (akár a kezdet-kezdetén is) bemegy a csoportszobába. Ha a folyosón egy félreeső helyen "meghúzódik", azáltal könnyebbé válik a gyermeknek elvonatkoztatni a szüleitől és kötetlenül ismerkedni az óvodai élettel. Javaslom, hogy a most következő lépcsőfok legyen ez, mostantól ne menjen be a csoportszobába, hanem kizárólag kintről legyen a gyermek látóterében. Biztos lehet benne, hogy ez is megnyugtatólag fog rá hatni. Mikor már szemmel látható, hogy el-elfeledkezik a szüleiről és egyre jobban belemerül az óvodai élet forgatagába, akkor kezdetben rövidebb, később hosszabb időkre elmehet, ilyenkor kerülje a szívettépő búcsúkat. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy édesanyja, édesapja mindig visszajön, azaz távozásuk nem örökre szól, akkor megnyugszik majd és megvalósul a stresszmentes beszoktatás.
Üdvözlettel: az Óvónő