A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
A problémám a következő, kisfiam szeptemberben elkezdte a bölcsit, ekkor töltötte a 2. évét is
A beszoktatásnál semmi gond nem volt, amíg én ott voltam, de amint kimentem állandóan keresett. de alvás után ott vártam a padon, szóval nem volt hosszú idő. Sajnos a következő héten beteg lett és itthon maradtunk. Hétfőn már apa vitte a bölcsibe és a nagyiék mentek érte, mert és későn érnék oda. Az egész hetet végig bőgte (ennyit nem sírt 2 év alatt), álmában is csak azt hajtogatja, hogy bezárt bölcsi, itthon maradok. Nagyon aggódom, mert egy vidám, érdeklődő kisfiam volt, most csak néz maga elé és nagyon szomorú. Mennyire ártok ezzel neki? Sajnos a gondozó néni sem túl kedves, mert ugye még igazából csak 1hét telt el, de a faim fejéhez vágja, hogy egész nap tőle fáj a feje Az elmúlt 2évben szinte minden percet együtt töltöttünk, 2óránát többet nem volt távol tőlem, 23hónapos koráig szopott. leszoktunk a bölcsi miatt. Nem tudom mennyire ártok ezzel neki, mit tehetnék, hogy megkönnyítsem a dolgát?
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
Biztos, hogy elengedhetetlenül nagy szükségük van a bölcsődére? Egy 2 éves kisgyermeknek még sokkal inkább az édesanyjára, semmint a kortársi kapcsolatokra, gyerekcsoportra lenne igénye. Ha megoldható, mindenképpen azt javaslom, maradjon otthon vele jövő őszig, és akkor kezdejenek neki immár az óvodának.
Mint írja, a szoptatást csak a múlt hónapban hagyták el, és ezt a változást szinte azonnal követte egy másik: az Öntől való elválás és a bölcsődei beszoktatás. Ne csodálkozzunk hát, hogy szegényke "az egész hetet végigbőgi", hiszen hiányzik neki az édesanyja, aki kurtán-furcsán, szinte egy huszárvágással eltűnt az életéből. Ha megteheti, adja vissza neki ezt az érzelmi biztonságot még egy évre!
Üdvözlettel: az Óvónő