Beszoktatás

Kislányom augusztusban töltötte be harmadik életévét, szépen fejlett, intelligens(túlságosan is), de kissé…

Megválaszolva: 2003. május 13.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!
Kislányom augusztusban töltötte be harmadik életévét, szépen fejlett, intelligens(túlságosan is), de kissé visszahúzódó, szemlélődő természetű. Szeptemberben kezdtünk el óvodába járna, ahol előzőleg már többször is voltunk a gyermekkel együtt, mindig jól érezte magát. Az első hét maga volt a "menny". Már az első nap ott aludt, játszott, ha nem is a többi gyerekkel. A második héten már kezdődtek a problémák, a nem szeretem az ovit jelenettel. Már a hét elején telefonáltak, hogy a gyerek hány, menjek érte. Hazahoztam lázasan a gyereket, megnézte az orvos, semmi probléma nem volt. Azon a héten otthon maradtunk. Most két hete kezdtük el megint az óvodát, de minden reggel úgy megyünk, hogy a gyerek öklendezik reggel, hányást produkál. Most már nem sír az óvodába menet, csak akkor, ha elbúcsúzom Tőle. Az óvónők szerint ez is csak addig tart, amíg el nem megyek. Amúgy egész nap játszik, mostmár néha a többi gyerekkel is, délben alszik is. Tegnap megint úgy hoztam haza az oviból, hogy hőemelkedése volt, de a gyereknek semmilyen szervi baja nincs. A tiltakozás másik fajtája, hogy nem akar enni, csak délben eszik egy pár falatot. Mit gondol, ennyire stresszelheti az óvoda,vagy a tőlem való elválás a gyereket? Nagyon féltem, nehogy valami problémája legyen a későbbi évekre nézve, tudom mennyire meghatározóak ezek az évek egy gyermek életében.
Az óvónők mind nagyon kedvesek, nem lehet olyat kérni, amit a megfelelő határok betartásával meg ne tennének (pl.cumisüveg használata), tényleg nagyon szeretik a gyereket. A kislány itthon általában eljátsza, elénekli a vele történteket, de ezekből a történetekből nem lehetett semmi problémára következtetni.

Az óvónő válasza

Kedves Anyuka!

Aggodalomra semmi ok, gyermeke problémája hamarosan meg fog szűnni. A beszoktatás tipikus nehézségeivel állunk szemben és valóban jól látja, az édesanyától való elszakadás talán a legdöntőbb momentum gyermeke esetében. Ez természetes, de az óvodában szerzett élmények megbeszélgetésével, együtt örülve és lelkendezve gyermekével az ott tapasztalt pozitív dolgoknak (pl. egy körjáték felidézése, egy közös versmondásról való beszélgetés…stb) sokat segíthet csemetéjének.
A kislány, - mint írja, - kissé visszahúzódó, így a társakkal való kapcsolatteremtés folyamata talán kicsit lassabban megy végbe nála, mint a többieknél. Ez nem baj, amint feloldódik ez a távolságtartás, azonnal normalizálódni fog a helyzet. Ez valószínűleg hamarosan be is fog következni, hiszen, - mint írja, - az óvó nénik is szívvel-lélekkel segítik beszoktatni a kis nebulókat az óvodai életbe. A hányás, belázasodás , az étkezés elutasítása is minden bizonnyal csak a tiltakozás egyik formája, mely segítségével már egyszer sikerült elszabadulnia az óvodából. Mivel értelmes gyermekről van szó, így nyilvánvaló, hogy a logikai összefüggésre hamar rájött, hogy ti. ha beteg vagyok, nem kell oviba mennem. Ettől sem kell azonban megijedni, hiszen levele egyértelműen arról tanúskodik, hogy a próbálkozás csökkenő tendenciát mutat. Bizton állíthatom, hogy ez hamarosan meg fog szűnni, mégpedig minden egyéb testi - lelki károsodás nélkül. Mivel mind az Ön részéről, mind az óvó nénik részéről maximálisan lelkiismeretes hozzáállást érzek levelén keresztül, így bátran kijelenthetem, a probléma meg fog oldódni. Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával és hozzám fordult kérdésével.

További kérdések – beszoktatás