Beszoktatás

Kisfiam 2 éves, egy hete kezdtük a beszoktatást a bölcsődébe.

Megválaszolva: 2004. szeptember 19.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Kisfiam 2 éves, egy hete kezdtük a beszoktatást a bölcsődébe. Első két nap nagyon jólt érezte magát, el is küldtek a gondozónők. harmadik nap már nagyon sírt, 4. és 5. napon már ott sem tudtam hagyni, ordított, hisztizett, nem tudták megvígasztalni és visszahívtak. Kicsit náthás volt, köhögött, és ezért magyarázták, hogy ennyire "hisztis"; éjszakára be is lázasodott, úgyhogy lehet benne valami. Ami viszot aggaszt az, hogy állandóan retteg, hogy elmegyek. Itthon a vécére sem tudok elmenni, az apjával sem hajlandó maradni, ha egy percig nem lát egyből ordít, még éjszaka is többször felriad és engem keres, nem alszik vissza, amig meg nem nyugtatom, hogy ott vagyok.

Normális ez? Minden gyereket így megvisel az elszakadás? Amugy nagyon tetszik neki a bölcsi, csak ha én is ott lennék mindig mellette. MEg fogja szokni? Ijesztőnek találom,hogy állandóan retteg és azt kiáltja "anyuciiiiiiiiii", eddig normális, kiegyensúlyozott gyerek volt.

Köszönöm válaszát, H. Ildikó

Az óvónő válasza

Kedves Ildikó!

Még óvodás korban is, bölcsisként meg pláne nagyon nehéz a picik számára az eddig mindig mellettük lévő édesanyától való elszakadás. Az új közösségbe, új környezetbe való beszokás sokszor bizony hosszadalmas, nehéz folyamat (lehet), de előbb-utóbb (ha a gondozónők is kellő türelemmel és szeretettel fordulnak a fiúcska felé) biztosan megoldódik. Az a tény, miszerint a problémák csak néhány nappal a bölcsikezdés után jelentkeztek, teljesen normális. Eleinte boldogan vetette bele magát a játékok és új társak forgatagába a kisfiú, ám rövid időn belül „leesett neki a tantusz”: ez nem csak fenékig tejfel, anyu u.is mindeközben nem lehet itt! Ez után mélyebben is tudatosult benne az elszakadás, az édesanya esetleges elvesztésének a lehetősége, ami ellen, teljesen érthető módon, aktívan tiltakozni kezdett. Ezen ellenállásra még rátett egy lapáttal a betegség is. Javaslatom a következő: beszélje meg kisfiával, hogy mostantól úgy mennek bölcsibe, hogy Ön is ott lesz. "- Kint ülök a folyosón, jó?... Itt leszek, nem megyek el, úgyhogy nyugodtan játszhatsz!" Eleinte gyermeke percenként ki fog nézni, hogy valóban ott van-e az anyu, de mikor látja, hogy igen, megnyugodva visszatér játékához. A folyosón való ücsörgést még néhány napon keresztül folytassa, majd mikor szemmel láthatóan egyre biztosabban mozog a gyermek az új környezetben, "lépjen le" egy rövid időre. Ezt már jó előre beszélje meg a gondozónővel, kérje meg, hogy így tálalja az eltűnést a pici felé: "-Anyu kiment egy percre a postára, mindjárt jön is vissza." Ha sírni kezd, a gondozónő csináljon úgy, mintha telefonálna Önnek és megbeszélnék az azonnali visszatérést. Fontos, hogy az első néhány eltűnés valóban csak rövid időre (10-15 percre) szóljon! Később egyre jobban meg lehet nyújtani az "eltávot", míg végül megtörténik a tökéletes és stressz-mentes beszokás.
Ne aggódjon tehát, kisfia gondja a fenti módszer segítségével valószínűleg könnyen megoldódik majd.

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – beszoktatás