Egyéb

Elkezdjem a munkát vagy sem?

Megválaszolva: 2015. január 22.

A szülő kérdése

Kedves Óvónő!

Jómagam 3 és 5 éves kisfiúk anyukája vagyok, egyben hamarosan óvodapedagógus is. Egy óvodában, ahol a gyakorlatomat végzem, nagyon-nagyon várnak ősztől, mint óvónőt, kiscsoporttal kezdeném az óvónői pályafutásomat. Egy nagy gondom van. Mint édesanya épp egy válás előestéjében vagyok, azaz bizonytalan a családi környezetem jelenleg. Nagyon jó kapcsolatban vagyok gyermekeim apukájával, de elment tőlünk. Máshol él. A hétvégeken foglalkozik a gyermekeinkkel, mindent megad nekünk másként (pl. anyagiakban), de nyílván velem vannak a fiúk jellemzően. Nagyszülők nincsenek, illetve messze vannak, azaz egy nagymama van, de az is Győrben, szóval egyéb állandó személy nincs az életükben, csak én. Én vagyok, ha hirtelen betegek lesznek, s ez még évekig elő fog fordulni időről-időre, valószínűsíthető. Erkölcsi "válságot" okoz ez számomra, hogy hogyan tudok ilyen magánélet mellett egy engem nagymértékben leterhelő (az elején nyilván 1-2 évig, amíg ki nem alakítom a nevelési stílusomat)állást elvállalni, ahol már mondta a leendő társam, hogy: ugye nem hiányzol majd sokat? mert a kiscsoportos beszoktatásnál minden nap, amikor egyedül marad, mert engem kell helyettesítenie, nagyon nehéz. S, a munkaidő is olyan, hogy, ha délelőttös vagyok, nehéz elvinni a gyerekeket még a kezdésem előtt, ha pedig délutános, akkor fél 6 után nem mehetek a gyermekeimért. Ha pedig egy külső személyt keresek ezen feladatra, akkor a gyermekeim további bizonytalansági tényezőket kapnának: most apuka jön értünk, vagy a néni? Nem is beszélve az anyagi tehertétel nehézségeiről. A lelkemnek nagy vágya van elfoglalni ezt az állást, de nem csak rólam van szó. Bizonyára érti a problémámat. A kis óvodásokkal se tehetem meg, hogy hol vagyok, hol nem az óvodában. Persze, lehet, hogy nem lesznek betegek a gyermekeim, de erre nincs garancia. Úgy érzem, ilyen háttérrel nem vállalhatok egy teljes állást, mert elsősorban, pici gyermekeim lévén, édesanya vagyok, bármennyire is szeretnék elmenni dolgozni. Várnám szíves válaszát, tanácsát. üdvözlettel, Éva

Az óvónő válasza

Kedves Éva!

Minden szavát értem, és kétgyermekes, gyakorló anyaként őszintén megértem. A betegségek miatti félelme jogos, mint ahogy azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, mikor tudná hozni-vinni a gyermekeit az oviba, ill. nem mellesleg mennyi időt tudna velük tölteni óvodán kívül? Tökéletesen érthetőek félelmei, így javaslom a következőket:
problémáit őszintén mondja el a leendő óvodavezetőnek és kérdezzen rá, milyen alternatívákat, segítségnyújtást tud biztosítani ezek kiküszöbölésére. Például könnyített munkarend: reggel későbbi érkezéssel, ill. délutánonként korábbi elmenetellel, nyitás-zárás alóli felmentés, stb. Beszéljenek arról is, hogy betegségek idején (mert ilyen igenis elő fog fordulni, akár „reménykedik“ ennek ellenkezőjében a kolléganője, akár nem!), van-e megoldás az Ön helyettesítésére? Ha előbbiek nyomán nem körvonalazódik egy elfogadható, reális alapokon nyugvó állapot, munkakörülmény, akkor nem biztos, hogy érdemes belevágni.
Előbbieken túl van még egy lehetőség: abban az óvodában munkát vállalni, ahová gyermekei járnak. Kérdezzen rá erre az intézmény vezetőjénél, hiszen elképzelhető, hogy ez lesz majd a legkézenfekvőbb megoldás!

Remélem, tudtam segíteni!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – egyéb