A szülő kérdése
Kedves Óvónő!
Kislányom 3 éves múlt, és mivel nagyon közösségi gyermek, elkezdtük az oviba járást. Már a beiratkozásnál beült a csoportba, játszott a gyerekekkel, nehezen tudtam hazavinni. Az első hetekben minden reggel megköszönte, hogy bevisszük, minden óvónőnek a nyakába ugrott, így üdvözölte őket. Egyik nap úgy hoztam haza, hogy tele volt a haja homokkal, pedig az udvaron sapkában volt. Aztán elmesélte, hogy lelökték a mászókáról, és azt mondták neki, hogy nem mennek érte a szülei. Természetesen az egész család megpróbálta meggyőzni arról, hogy ez nem így van, a nagyobb testvér is. Sajnos az óvodában csak vegyes korosztályú csoportok vannak, de az óvónők megnyugtattak, hogy a nagyok inkább védik a kicsiket, mint bántják. Közben betegek is lettünk, és kislányom mostmár sétálni sem hajlandó, retteg az óvódától, éjszaka többször felriad és sír, hogy ne vigyem oviba. Olvastam a témával kapcsolatos tanácsait, amit meg is fogadtam, és bevittem az oviba, de van egy kisebb gyermekünk is, aki minden reggel végignézi ezt a tortúrát (vele szintén készülök a bölcsis beszoktatáshoz, de egyszerre nem ment a kettő). A másik gondom az óvodával van, bevallom nem voltam elég körültekintő, és nem mentem be többször megnézni milyenek a csoportok, óvónők. Kérem szíves segítségét abban, hogy mi az a pont ameddig a gyereket "egy kalap alá kell venni a többivel" és be kell vinni egy olyan óvódába, ahol véleményem szerint az óvónők nem egyéni problémaként kezelik az én problémámat, hanem arra hivatkoznak, hogy a gyereket érnie kell atrocitásoknak. Vagy máris válasszak másik óvodát? ( A fiammal nem volt ilyen gond, de attól az óvodától már messze lakunk, ahová ő járt. Esetleg tud olyan óvódákról, bölcsődékről a 18. kerületben, ahová a 2 és 3 éves gyermekemet együtt vihetném?
Tisztelettel: Fülöp Katalin
Az óvónő válasza
Kedves Katalin!
Ennek a konkrét esetnek érdemes lenne alaposan a végére járni. Kérjen lehetőséget az óvónőktől arra, hogy nyugodt körülmények között beszélhessék meg, hogyan, miként is történt az ominózus eset. Ki lökte le? Miért? ...stb. Ennek tudatában már talán könnyebb lesz a továbblépés. Mondja el a pedagógusoknak, milyen mély sebeket okozott kicsi lányának a mászókás történet, mennyire megviselte őt lelkileg az eset. Kérje meg őket, hogy különösen az első időkben kiemelten is figyeljenek arra, hogy kislányát ne érhesse hasonló incidens, mert azt már még nehezebb lesz jóvátenni.
Felmerül továbbá az a kérdés, hogyan lehetne újra az ovi közelébe csalogatni a pici lányt? A válaszom: csak nagyon kíméletesen és fokozatosan! Eleinte keressen különböző indokokat arra, hogy ma miért kell együtt bemenniük az óvodába. (Pl: ebédbefizetést intézni, megkérdezni valamit az óvó nénitől, mosásra elhozni a pótruhákat...stb.) Ekkor csak mint kísérő legyen jelen a kislány, aki így nem fog megrémülni az óvodától, de mindeközben újra felfedezi annak érdekességeit. Ezekben az "újraszokós" napokban, hetekben ha mód van rá, tegye lehetővé, hogy kislánya elhívhasson néhány kis ovistársat játszani magukhoz és egyre mélyebb barátságot köthessen velük. Így egyre inkább motivált lesz abban, hogy ebbe a "mégsem olyan szörnyű óvodába" járhasson. Reményeim szerint napról-napra egyre oldottabb lesz, egyre jobban kinyílik ismét és lassan magától is kérni fogja, hadd maradjon ott még egy kicsit.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: az Óvónő