A szülő kérdése
Kedves Óvónő/Pszichológus!
Másfél éves kislányom rendkívül félős. Fél a felnőttektől és a gyermekeket sem szereti a kis auráján belülre. Sokszor ha belépünk idegen helyre, bankba, más lakásába, boltba és valaki szól hozzá v rámosolyog, erős sírásban tör ki. Sajnos ennek komoly alapja lehet, hogy egyévesen átesett egy altatásos műtéten és azt megelőzően több vérvételen, ami szerintem hatalmas trauma lehetett és a mai napig benne él. Nagyon anyás, igaz sokat van velem de eljárunk felnőttek közé, játszótérre is. Hogyan próbáljam meg bátorítani? Mert érdeklődve néz másokat, de ha "helyzet van", azonnal pánik és sírás. Bízom jótanácsában.
Üdvözlettel Janzsó Katalin
Az óvónő válasza
Kedves Katalin!
Úgy vélem, jó úton haladnak a bátrabb barátkozás irányába. Csak helyeselni tudom, hogy sokat járnak emberek közé, akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó. Egy idő után meg fogja szokni az idegenek jelenlétét, és ha nem erőltetjük, hanem türelmesen kivárjuk, míg magától nyit a többiek felé, sokat segíthetünk neki. Az már a társas kapcsolatok fejlődése felé mutat, ha az egyedül játszást, külön játszást felváltja a társas szemlélődés. Ezt követi majd a közeledő-kapcsolódó játék, amit azonban nagyon kíméletesen és indirekt módon lehet a háttérből segíteni. Fontos, hogy kislánya ne érezze "rátukmálásnak" a dolgot, engedje, hogy szabadon eldönthesse, be akar-e kapcsolódni mások tevékenységébe. Egy idő után, mikor oldódnak benne a gátlások, minden bizonnyal nyitni fog társai felé. Addig is jól teszi, ha a többi gyerek felé Ön kezdeményez, amit gyermeke a háttérből figyelhet. Pl: anyu homokozni kezd a kisfiúval. Gyermeke ezt eleinte csak kívülállóként figyeli, majd remélhetőleg ő is bekapcsolódik a játékba.
Sok sikert!
Üdvözlettel: az Óvónő