Gyermeki félelmek

A 10 éves unokatestvér tragikus halála

Megválaszolva: 2012. szeptember 26.

A szülő kérdése

Tisztelt Óvónő!

Elsőszülött leányom 3.5 éves, most kezdi az óvodát,nem is ez a legnagyobb problémám.Sajnálatos módon egy hírtelen tragédia miatt, 10 éves unokatestvérét elveszítettük. Sokszor emlegeti, keresi Őt, de még nem mertem elmondani az igazságot, nem tudom, hogyan közöljem vele, hogy már nem él a szeretett unokatestvére. Ebben kérném segítségét, amit előre is nagyon köszönök!
Tisztelettel: Krisztina

Az óvónő válasza

Kedves Krisztina!

Nem könnyű válaszolnom erre a kérdésre, hiszen a halál elfogadása, feldolgozása sokszor még nekünk, felnőtteknek is hatalmas küzdelmet, lelki vihart jelent, hát még egy kisgyermeknek. Tudnunk kell, hogy az óvodás korú kicsiknél jelentős szorongást okozhat az ismeretlentől való félelem, még inkább, ha az az ismeretlen megfoghatatlan és misztikus számára.
Vannak olyan pszichológusok, akik azt javasolják, nyíltan beszélni kell a gyermekkel a halálról, az elmúlásról, az élet végességéről, elvinni őt a temetésre, azonban én semmiképpen nem támogatom ezt a véleményt! Ellenzem, több okból is:
Az ismeretlen, mint mondtam, már önmagában is megrémisztheti a gyermeket.
A halál, az élet végessége szükségszerűen felvet benne további félelmeket: „ha ilyen könnyen meghalt az unokatestvérkém, akkor ugyanilyen könnyen elveszíthetem az anyukámat, apukámat is, vagy akár én is meghalhatok“
A gyermek gondolkodása ebben a korban szemléletes, képszerű, így az események továbbgondolása (temetés, leeresztik a föld alá...stb.) hihetetlen szorongásokat, akár traumát is kiválthatna belőle.
Csak azt tudom tanácsolni, semmiképpen ne úgy mondja el a gyermeknek a tényeket, mintha egy felnőttel beszélne! A tragédia körülményeiről, részleteiről ha csak lehet, ne beszéljen! Ha mindenképpen muszáj, akkor végtelenül leegyszerűsítve, messzemenőkig kerülve a félelmet keltő részeket! Közölje inkább megnyugtató módon a szomorú hírt: „Az unokatesód most felköltözött az égbe a nagyiékhoz. Most ők vigyáznak rá, mi pedig innen integetünk neki. Mi már többé nem látjuk őt, de ő lát minket, úgyhogy szerencsére mindig itt marad velünk.“
A tudat, hogy a lelki kapcsolat megmaradt az uncsitesóval, remélhetőleg megnyugvással tölti majd el kislányát. Sokat segíthet a haláleset feldolgozásában a vallásos szemlélet.

Ismeretlenül is fogadja őszinte részvétem, bízom benne, hogy mindannyian hamar lelki megnyugvásra találnak!

Üdvözlettel: az Óvónő

További kérdések – gyermeki félelmek