A szülő kérdése
Kedves óvónő!
Elkeseredettségemben találtam rá az oldalra, aminek meg is örültem, hisz segítségre lenne szükségem, vagy csak egy jó tanácsra.
Kisfiam decemberben töltötte be a második életévét, és azóta számomra kezelhetetlen szituációk sorozatát kell átélnem.
Egy konkrét esetről lenne most szó, a hétvégén ausztriában voltunk egy hosszú hétvégén. Amint a szállodába értünk, az én fiam rázenditett, hogy HAZA MEGYÜNK. Először nem vettem róla tudomást, gondoltam majd elfelejti. De sajnos nem úgy volt. a vacsoránál hangosan kiabálta e bűvős mondatot, éjjel 2 órakkor felsirt, és ordította hogy hazamegyünk, ez 4 óráig tartott, majd másnap ezzel ébredt, és egész nap ezt hajtogatta. Aktív programot szerveztünk neki, a szánkózástól kezdve, a játszótérig, csak róla szólt az egész nap, de semmi nem volt jó, haza akart menni. Nem hatott rá sem az igéret, sem a szép szó, így egy nappal előbb a tervezettnél hazajöttünk, mert ez már nem arról szólt, hogy jólérezzük magunkat, hanem a folyamatos kűzdelemről.
A kérdésem az lenne, ilyenkor mi a helyes döntés, hagyjak teret a gyerek akaratának, vagy küzdjünk a végtelenségig a saját akaratunkért?
Válaszát köszönöm!
Az óvónő válasza
Kedves Levélíró!
1-3 éves korban, azaz kisgyermekkorban a felnőtt számára sokszor érthetetlen szokások üthetik fel a fejüket. Ezek azonban nem rigolyák, nem tekinthetők „tyúkszemességnek“, egészen másról szólnak. A gyermek ebben a korban még intenzívebben igényli a biztonságot, a megszokott napi ritmus kiszámíthatóságát, a megszokott személyek, családtagok biztonságot nyújtó közelségét. Ezért is van az, hogy sokszor nehezen megy a bölcsődei, óvodai beszoktatás (ismeretlen környezet, ismeretlen személyek, ismeretlen napirend), ill. hirtelen elkezd félni olyan dolgoktól, amiktől korábban nem. Minden ilyen jellegű megnyilvánulása mögött a biztonságkeresés, a megnyugtató ismerős dolgok keresése áll. Ne aggódjon, ez a félelem az életkor előrehaladtával el fog múlni. Egyre többet megtapasztal a világból, az ismeretlen felé egyre nagyobb kíváncsisággal, nem pedig félelemmel fordul majd. Ennek bekövetkeztét türelmesen ki kell várni. Addig is, tanácsolom, hogy ne tervezzenek hosszabb utat, inkább csak rövid kiruccanásokban gondolkozzanak!
Üdvözlettel: az Óvónő