A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Kislányom 3,5 éves. 4 hete itthon van (Karácsony előtt egy héttel megfázott, köhög) és még mindig nem mehet a héten oviba. (Nagyon szeret oviba járni, hiányoznak neki a gyerekek). Egyik éjszaka annyira köhögött, gondoltam adok neki inni. Ahogy lefeküdt, máris visszajött neki. Nagyon megijedt, fél óráig csak remegett az ölemben, alig tudtam megvígasztalni. Azóta mindig fél, hogy megint "hányni" fog. Többször is odajön hozzám sírva, hogy ő fél. Amikor megkérdezem, hogy mitől, hol azt válaszolja, hogy attól, hogy hányni fog, hol azt, hogy nem tudja, de sír, belebújik az ölembe és egy idő után megnyugszik, de aztán megint kezdődik előlről. Tegnap este a fürdőkádtól félt, de ha fáj a hasa, akkor is sír és mondja, hogy fél. Ma azonban jött sírva, hogy ő attól fél, hogy megfog halni. (Igaz, a Dédi 98 évesen meghalt, de két éve, ő akkor 1,5 éves volt). Nem tudom mitévő legyek, legyen szíves tanácsot adni, hogyan kezeljem ezt a helyzetet. A félelem szót nem is emlékszem, hogy említettem neki, amúgy egy nagyon kedves, vidám, de nagyon érzelmes kislány. Köszönöm a válaszát előre is! Klára
Az óvónő válasza
Kedves Klára!
Kislányában minden jel szerint mély nyomot hagyott az említett eset, ami bizony félelemmel, szorongással töltötte el. Mint írja, azóta gyakori az éjszakai felriadás, felsírás, sőt, a gyermektől szokatlan módon elkezdte használni a „félelem“ szót is. Utóbbit valószínűleg Öntől hallhatta, talán mikor apukának, nagymamának mesélte az esetet, és ezért került az aktív szókincsébe. Az eset kapcsán kialakult szorongás remélhetőleg magától is csökkenni, később szűnni fog, de talán Ön is tehet a folyamat felgyorsítása érdekében. Gondolok itt a megélt élmény játékos elaborálására, feldolgozására például babázás során. Pl. a baba beteg lett, belázasodik, majd elkezd köhögni. Innentől kezdve Ön hagyja, hogy a kislány szabadon bontakoztathassa ki a további eseményeket. Elképzelhető, hogy kijátssza majd a köhögés-ivás-hányás negatív élményét is, amin keresztül egyre jobban feldolgozza a felgyülemlett félelmet, szorongást. Olyan ez, mint az orvosos játékban a szuri újraélése. Kijátssza az élményt, hogy az érzelmileg feldolgozhatóvá váljon benne. A gyerekek gyakran használják ezt a módszert, mintegy öngyógyító folyamatként.
Előbbiek mellett sokat segíthet a köhögés kikezelése, később megelőzése, hogy az eset mielőbb a feledés homályába vesszen. Úgy vélem, az idő is segíteni fog a szorongás feloldásában. Ha előbbiek ellenére sem tapasztal érzelmi enyhülést, és a félelem hosszú távon megmarad, érdemes gyermekpszichológus segítségét kérni.
Üdvözlettel: az Óvónő