A szülő kérdése
Egy aggódó apuka vagyok. 5 éves kisfiam két éve jár óvodába. Másfél évig járt az első helyre, ahonnan a feleségem munkahelyváltása miatt kellett elhoznunk. Már abban az óvodában is probléma volt vele. Nem hajlandó enni, tornázni és verset mondani. Ezt a három dolgot nevezte ki magának, amire nem hajlandó. Az új helyen ugyanezt folytatja. Sem fenyegetéssel, sem jutalmazással nem tudjuk eltántorítani ettől. Más foglalkozásokban részt vesz; rajzol, gyurmázik, ...
Kis súllyal született (2 kiló alatt), és majd egy hónappal korábban.Nem szopott, mert már akkor sem lehetett rábeszélni, hogy szívja a tejet. A kedvenc meséi alatt is alig bir nyugton maradni. Valamilyen részének mindig járni kell. Ha visszakérdezek a tartalomra van amikor semmit sem tud válaszolni.
Véleményét kérdem, mert mi már kifogytunk minden ötletből. Az édesanyja tanítónő, és azt mondja, hogy így az eltérő tantervűben fog kikötni.A verseket első hallásra megjegyzi, úgy tasnult meg kivonni, hogy munka közben megmagyaráztam neki.
Egy neveletlen gyerekről van szó, vagy valami Önnek ismerős problémáról?
Az óvónő válasza
Kedves Apuka!
Levele alapján úgy gondolom, nem biztos, hogy valóban nagy a baj. Kisfia meglehetősen makacs, és az előre eltervezett sajátos szabályaihoz foggal-körömmel ragaszkodik. Nem akar verset mondani? Bár szemmel láthatóan nem vesz részt a tevékenységben, ám mégis odafigyel, máskülönben hogyan tudná megjegyezni és egy "óvatlan pillanatban" előadni azt?
A tornával kapcsolatban, ha a gyakorlatok kellőképpen játékosak és izgalmasak a számára, biztosan megjön a kedve hozzájuk. Amit én óvónőként tennék: semmiképpen nem erőltetném sem a fentieket, sem az étkezést, hiszen megfelelő motiváció hatására egyszer csak valószínűleg mégis be fog kapcsolódni. Ezekben az esetekben jöhet aztán a dicséret, melyek a tevékenység újszerű öröme mellett szintén meghozzák a kedvét a további részvételekhez is.
Kívánom, így legyen, kérje ebben az óvó nénik segítő együttműködését is!
Üdvözlettel: az Óvónő