A szülő kérdése
Tisztelt Óvónő!
Külföldön élünk több mint 3 éve. Első fiunk nemrég múlt 3 éves. Kezdettől nehéz esetnek számitható, babakorában az alvás körül voltak gondok, majd ahogy nőtt a viselkedésével. Akaartos, angyon öntörvényű gyerek, bár rendkivül értelmes. születése óta nagyon nagy figyelmet, szeretetet kap, tulajdonképpen egyfolytában, ezen az sem változtatott, hogy közebn született eg yöccse, és egy húga. Mai napig Ő kapja a legtöbb odafigyelést, minteg yki iskényszeriti, ugyanis, ha lanyhulna elviselhetetlenné válik a viselkedése. A 3 gyerek körüli teendők eltörpülnek a vele való folgalakozás, és rá való energiaráforditás mellett. Már elmúlt 3 éves mikor szobatiszta lett,a kkor viszont egycsapásra, önként, mi nem erőltettük a témát. Az éjszakai pelus viszont maradt. Nyáron azt a tanácsot kaptam, hogy fogjuk szigorúbban, mert bár körülményeink, a külföldön való tartózkodásunk és az évenkénti egyszeri pár hónapos otthontartózkodás nagy megterhelés fiunk számára, viselkedése részben erre is visszavezethető, de a nagyobb szigor elkellene. Igy most kb 2 hónapja szigorúbb, következetesebb vagyok a nevelésénél. Bár eddig is igyekeztem az lenni, de most tudatosan törekszem erre. A fiunk továbbra is nehezen tolerálható magatartást tanusit, provokálja az éles helyzeteket, trágár kifejezéseket használ, agressziv, durva, engedetlen. Az angolnyelvű oviban nincs vele gond, szeretik, együttműködő. Idehaza is vannak jó pillanatai, de ez leginkább vagy talán kizárólag akkor, ha csak vele foglalkozunk, neki mesélünk, lekötjük minden szabad energiáját.Teljes embert kiván a nap minden percében. A fő aggodalmam most az, hogy kb 2 hete kezdődött az a folyamat, hogy ha idehaza van, és ahogy megfigyeltük megszidjuk, sarokba állitjuk, vagy meglegyintjük ( hangsúlyozom, legyintjük, nem szokásunk verni a gyereket)azonnal bepisil. Az oviban eddig ez nem történt meg, sőt akkor sem ha nem idehaza vagyunk.Tehetetlenek vagyunk. mi a megoldás,??Megjegyzem, szerető közeget biztositunk a gyerekeinknek, ők az elsők, minden más háttérbe szorul, a férjem kitűnő apa és férj, és az átlagnál több időt foglalkozik a gyerekekkel maximális energia és erőbedobással.
várom válaszát, tisztelettel, Éva
Az óvónő válasza
Kedves Éva!
Levele alapján feltételezhetőnek tartom, hogy a fenyítést követő bepisiléseket az váltja ki, hogy a gyermek szokatlannak tartja az egyik pillanatról-másikra bekövetkezett szülői szigort. Ez idáig megszokta, hogy Önök nem ilyen eszközökkel próbálnak hatni rá, hanem plusz törődéssel, még több figyelemmel és most megrémíti a hirtelen arculatváltás. Úgy vélem, esetükben a nevelői attitűd megváltoztatása (hirtelen jött szigor) nem biztos, hogy célravezető , ezzel csak fokozzák a problémákat. Helyette próbálkozzanak az alábbiakkal: ha a gyermek kissé fegyelmezetlen magatartást tanúsít, igyekezzenek erről elterelni a figyelmét s helyette felelősségteljes feladatokat kínálni neki. (Pl: terítésnél az evőeszközök kikészítése, mert "csak te tudod, melyiket melyik oldalara kell rakni", a bevásárolnivalók összeírása, "összerajzolása", "játékfelügyelői" megbízatás: ellenőrizni, hogy minden játék a helyén van-e, .... és még sorolhatnám. A lényeg, hogy érezze nélkülözhetetlenségét, fontosságát a családban, hogy az ő feladatvégzése nélkül összedőlne a világ. :) Erről ne felejtsék el minden alkalommal megerősíteni őt: "Jaj de jó, hogy te már ilyen nagy és okos vagy, mi lenne velem a segítséged nélkül."
Biztos vagyok benne, hogy a fenti módon látványos javulást érhetnek majd el a fiúcskánál.
Üdvözlettel: az Óvónő